A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
VISSZHANG HALÁL EGYENES ADÁSBAN Úgy látszik a világ gyorsan felejt. Az emberiség csupán e század eleje óta hányszor kiáltott már "Éljen a háború!"-t, s hányszor "Soha többé!"-t. Most újra háború van. Egy újabb "jogos" háború. (De vajon igazságos-e az, ami jogos?). Amit ez a szkizofrén világ karosszékekből nézhet végig. Mert a csúcstechnika százada mindezt lehetővé teszi számára. A látvány lenyűgöző, és a néző, akit rabul ejt a fantasztikus filmekre emlékeztető képsor, nem tudja, hogyan ítélkezzen. Odaát centiméterekben, milliméterekben mérik a háborút. A kamera egyenesen a robbanószer orráról közvetít. Emberi kéz alkotása mindkettő. Azé a kézé, amelyből minden egyes robbanás alkalmával odavész egy. Azé az emberé, kinek agyában egykor megszületett a Gilgameseposz, a Biblia, az Eiffel-torony és a Guernica. Mert a halandó mindig teremt magának egy kis halhatatlanságot, hogy önnön léte korlátolt határait eltörölje. így tett az a tervező is, aki alkotói hevületében valósággá álmodta a lopakodót, ezt a formatervezett haditechnikai csodát, ami látványnak ugyan elég esztétikus - már amennyire egy tökéletes halálgép esztétikus lehet -, de jobb lett volna, ha a tervezőasztalon marad. Ugyanakkor a halandó végtelen önzésében arra is megteremti a lehetőséget, hogy a korábban létrehozott halhatatlan dolgokat "halandóvá" tegye. Erre jó a háború. Erre való ez a mostani, mértékre tervezett iszony is, melyet egyesek még humánusnak is gondolhatnának, hiszen a veszteséglistán egyelőre minimális hányadot tesz ki az emberi tényező. Arra ugyanis kínosan ügyelnek a vezérlőpult mögött ülők, hogy lehetőleg csak a halhatatlan dolgok pusztuljanak el, amelyekről olykor kiderül, hogy csak makettek voltak, és van helyettük másik. Valódi. A minden eddiginél tökéletesebb és csodálatosabb hadigépezethez minden eddiginél cinikusabb személyzet társul. A bevetésről éppen visszatért pilóta két szippantás között, hanyag mosollyal az arcán beszél a 'feladat" végrehajtásáról. Hogy néhány társa már odaveszett? "Hát igen, kérem. Ez a háború". így válik az emberi lét hadilétté. A megannyi hadúr elégedett: minden az előre meghatározott terv szerint történik, azaz az élet, a béke, a munka helyét elfoglalja a háború. Egyelőre még egy pontosan körülhatárolt, kiporciózott háború. De egyszer ez a háború is felrúgja a saját határait, odább csúszik a mérték, és az is a háború tárgyává lesz, ami korábban nem volt az. A háború univerzálissá válik, mint egy műalkotás. A harc létformává, az öldöklés eszközből céllá válik, a golyó pedig újabb golyót, a lövészárok másik lövészárkot, a halál újabb halált szül. íme, az Apokalipszis, most. És a képernyőn keresztül mindezt élvezni lehet. Csodálatos, hogy a XXI. század küszöbén milyen abszurd módon tud a "civilizált" emberiség szórakozni. A háború idegekbe hatoló látványa jelenti számára a "végre vaiami"-t. Ez a tudathasadásos állapot jelenti az igazi veszedelmet. Nagyobbat, mint maga a háború. Mert az a civilizáció, amelyik már ennyire megtanult az erőszakkal együtt élni, az eiőbb-utóbb elpusztítja önmagát. Nálunk egyelőre még nincs háború. Hacsak a lelkek mélyén nem. Ez a háború a mi életünket is befolyásolja. A puszta látvány elég ahhoz, hogy felszabadítsa a tudat mélyén megbújó szörnyeteget. Vajon van-e bennünk, emberekben elég erő ahhoz, hogy ellenálljunk a harci mámorban úszó tömegtájékoztatás perverz magakelletésének? A precízen adagolt, szigorúan ellenőrzött propaganda agytompító hatásának? A mértékkel adagolt esztelenség kihívásának? S vajon tudjuk-e még, hol a határ a mérhető és mérhetetlen dolgok között? ~ S. FORGON SZILVIA Kedves Barátaim! Megkaptam már a Hét két új számát. Őszintén gratulálok, mert tartalma sokkalta inkább szól hozzánk... Csak itt jön a bökkenő: pl. Varbón ma arról tájékoztatott a kézbesítő, hogy az eddigi előfizetők lemondták a lapot, mert drágább és színtelenebb lett. Azt hiszem, ez nem csak varbói következmény... De akkor hogyan szólhat hozzánk?! Mi lesz velünk ezekben a sorsdöntő időkben? önként mondunk le magunkról, az épülésünket szolgáló írások olvasatáról... Tragédia. Ha valamikor, akkor most valóban össze kell fognunk, hogy a drágult és fakóbb színek ellenére kikristályosodva tudjuk helyünket és feladatainkat, merjük vállalni magunkat, sőt áldozatot is hozzunk megmaradásunkért. Tiszta erkölcsöt! Tudom, Isten áldásán kívül arra is szükségünk van, hogy minden megkülönböztetés, degradáltság, kiosztás, kimérés, lekezelés stb. ellenére rendezzük sorainkat, hogy éppen ebben a szinte kilá tástalan helyzetben szerezzünk előfizetőket a Hétre, magyarságunk őrtornya védelmére. Ez a mi dolgunk és nem is kevés! Tudom, s ezért nem ígérek semmit... Megkísérlem a lehetetlent... Ha közlöm, talán megfontoljátok, amit tanácsolok a Hétnek. A múltban is nagyon sa náltam a Hétnek az első eltékozolt oldalát. Most is ezt írhatom. Kár lesz így folytatni a címoldal szerkesztését. Könyörgöm: változtassatok rajta! Egy magyar falukép, városrészlet, műemlék, magyar személyiség, magyar képzőművészeti alkotás (grafika) stb. "színtelenül" is többet mond, mind az eddigi két semmitmondó montázs! Ne pazaroljátok ilyesmire a drága pénzt! A belső szövegközti illusztrációs anyag is (jórészt) fölösleges! Témában. Elismerem, jó felvételek, de semmi több! Ezért érdemes? Az utolsó két oldalról: dicséret a gondolatért! Történelmünk képeslapja önismerettágító ilyen egyszerű formában is. De — nem tehetek róla — ismét sajnálom azt a sok üres helyet! Javaslom, hogy egy-két centivel legyen kisebb a kép, s akkor a szöveg is az utolsó oldalra kerülhet. S ami nagyon, de nagyon fölösleges: egy teljes oldalt szánni a tartalomra teletűzdelve üres foltokkal. Pazarlás! Több észrevételt most nem közlök. Javaslom viszont, hogy a heti tévéműsort feltétlenül bővítsétek (OK, bécsi stb ), mert ennek megléte érv lehet a lap mellett az előfizetők szempontjából. A felszabaduló oldalakon kisebb betűkkel közölhető a program. Az a helyzet, hogy az RTV újságért nem sajnálnak 9 koronát adni hetente, míg a lapunkért ötöt igen! Gondolom ezen a vonalon lehetne valamit megfogni, előfizetőket szerezni... (Évek óta küszködik megmaradásával a horvátországi magyarok hetilapja, a Magyar Képes Újság is. De a mai napig él, hetente kapom én is a barátomtól. Abban hetente 7 oldalt szánnak [a 34-ből] a műsorközlésre... Hát, nem tudom... talán meg kellene fontolni.) Barátsággal Urbán Aladár NÉHÁNY SORBAN A Hrabal-műveket kedvelő olvasók bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy Hrabaliana címmel piacra került az a gyűjtemény, amely az író 75. születésnapja alkalmából készült. A szerzők között találkozhatunk Josef Kroutvor, Miroslav Drozda, Susanna Rothová, Josef Hiršal, Václav Kadlec nevével. A könyvet a Charta 77 Alapítvány támogatásával a Prostor Kiadó jelentette meg. Az Életünk Könyvkiadó Hamvas Béla összes műveinek kiadására készül. Idén az Anthologia humana (ötezer év bölcsessége), valamint egy kötetben három kisregény (Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis) jelenik meg. Az első két kötet ára kb. 500 Ft. lesz. \A A HÉT
