A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

VISSZHANG HALÁL EGYENES ADÁSBAN Úgy látszik a világ gyorsan felejt. Az emberiség csupán e század eleje óta hányszor kiáltott már "Éljen a hábo­­rú!"-t, s hányszor "Soha többé!"-t. Most újra háború van. Egy újabb "jogos" háború. (De vajon igazsá­­gos-e az, ami jogos?). Amit ez a szkizofrén világ karosszékekből nézhet végig. Mert a csúcstechnika százada mindezt lehetővé teszi szá­mára. A látvány lenyűgöző, és a néző, akit rabul ejt a fantasztikus filmekre emlékeztető képsor, nem tudja, ho­gyan ítélkezzen. Odaát centiméterek­ben, milliméterekben mérik a háborút. A kamera egyenesen a robbanószer orráról közvetít. Emberi kéz alkotása mindkettő. Azé a kézé, amelyből min­den egyes robbanás alkalmával oda­vész egy. Azé az emberé, kinek agyá­ban egykor megszületett a Gilgames­­eposz, a Biblia, az Eiffel-torony és a Guernica. Mert a halandó mindig te­remt magának egy kis halhatatlansá­got, hogy önnön léte korlátolt határait eltörölje. így tett az a tervező is, aki alkotói hevületében valósággá ál­modta a lopakodót, ezt a formaterve­zett haditechnikai csodát, ami lát­ványnak ugyan elég esztétikus - már amennyire egy tökéletes halál­gép esztétikus lehet -, de jobb lett volna, ha a tervezőasztalon marad. Ugyanakkor a halandó végtelen ön­zésében arra is megteremti a lehető­séget, hogy a korábban létrehozott halhatatlan dolgokat "halandóvá" te­gye. Erre jó a háború. Erre való ez a mostani, mértékre tervezett iszony is, melyet egyesek még humánusnak is gondolhatnának, hiszen a veszteség­­listán egyelőre minimális hányadot tesz ki az emberi tényező. Arra ugyanis kínosan ügyelnek a vezérlő­pult mögött ülők, hogy lehetőleg csak a halhatatlan dolgok pusztuljanak el, amelyekről olykor kiderül, hogy csak makettek voltak, és van helyettük má­sik. Valódi. A minden eddiginél tökéletesebb és csodálatosabb hadigépezethez min­den eddiginél cinikusabb személyzet társul. A bevetésről éppen visszatért pilóta két szippantás között, hanyag mosollyal az arcán beszél a 'feladat" végrehajtásáról. Hogy néhány társa már odaveszett? "Hát igen, kérem. Ez a háború". így válik az emberi lét ha­dilétté. A megannyi hadúr elégedett: min­den az előre meghatározott terv sze­rint történik, azaz az élet, a béke, a munka helyét elfoglalja a háború. Egyelőre még egy pontosan körülha­tárolt, kiporciózott háború. De egy­szer ez a háború is felrúgja a saját határait, odább csúszik a mérték, és az is a háború tárgyává lesz, ami ko­rábban nem volt az. A háború univer­zálissá válik, mint egy műalkotás. A harc létformává, az öldöklés eszköz­ből céllá válik, a golyó pedig újabb golyót, a lövészárok másik lövészár­kot, a halál újabb halált szül. íme, az Apokalipszis, most. És a képernyőn keresztül mindezt élvezni lehet. Cso­dálatos, hogy a XXI. század küszö­bén milyen abszurd módon tud a "ci­vilizált" emberiség szórakozni. A há­ború idegekbe hatoló látványa jelenti számára a "végre vaiami"-t. Ez a tu­dathasadásos állapot jelenti az igazi veszedelmet. Nagyobbat, mint maga a háború. Mert az a civilizáció, ame­lyik már ennyire megtanult az erő­szakkal együtt élni, az eiőbb-utóbb el­pusztítja önmagát. Nálunk egyelőre még nincs hábo­rú. Hacsak a lelkek mélyén nem. Ez a háború a mi életünket is befolyá­solja. A puszta látvány elég ahhoz, hogy felszabadítsa a tudat mélyén megbújó szörnyeteget. Vajon van-e bennünk, emberekben elég erő ah­hoz, hogy ellenálljunk a harci mámor­ban úszó tömegtájékoztatás perverz magakelletésének? A precízen ada­golt, szigorúan ellenőrzött propagan­da agytompító hatásának? A mérték­kel adagolt esztelenség kihívásának? S vajon tudjuk-e még, hol a határ a mérhető és mérhetetlen dolgok kö­zött? ~ S. FORGON SZILVIA Kedves Barátaim! Megkaptam már a Hét két új szá­mát. Őszintén gratulálok, mert tartal­ma sokkalta inkább szól hozzánk... Csak itt jön a bökkenő: pl. Varbón ma arról tájékoztatott a kézbesítő, hogy az eddigi előfizetők lemondták a la­pot, mert drágább és színtelenebb lett. Azt hiszem, ez nem csak varbói következmény... De akkor hogyan szólhat hozzánk?! Mi lesz velünk ezekben a sorsdöntő időkben? ön­ként mondunk le magunkról, az épü­lésünket szolgáló írások olvasatáról... Tragédia. Ha valamikor, akkor most valóban össze kell fognunk, hogy a drágult és fakóbb színek ellenére ki­kristályosodva tudjuk helyünket és feladatainkat, merjük vállalni magun­kat, sőt áldozatot is hozzunk megma­radásunkért. Tiszta erkölcsöt! Tudom, Isten áldásán kívül arra is szükségünk van, hogy minden megkülönböztetés, degradáltság, kiosztás, kimérés, leke­zelés stb. ellenére rendezzük sorain­kat, hogy éppen ebben a szinte kilá tástalan helyzetben szerezzünk előfi­zetőket a Hétre, magyarságunk őrtor­nya védelmére. Ez a mi dolgunk és nem is kevés! Tudom, s ezért nem ígérek semmit... Megkísérlem a lehe­tetlent... Ha közlöm, talán megfontoljátok, amit tanácsolok a Hétnek. A múltban is nagyon sa náltam a Hétnek az első eltékozolt oldalát. Most is ezt írhatom. Kár lesz így folytatni a címoldal szer­kesztését. Könyörgöm: változtassa­tok rajta! Egy magyar falukép, város­részlet, műemlék, magyar személyi­ség, magyar képzőművészeti alkotás (grafika) stb. "színtelenül" is többet mond, mind az eddigi két semmit­mondó montázs! Ne pazaroljátok ilyesmire a drága pénzt! A belső szö­vegközti illusztrációs anyag is (jó­részt) fölösleges! Témában. Elisme­rem, jó felvételek, de semmi több! Ezért érdemes? Az utolsó két oldal­ról: dicséret a gondolatért! Történel­münk képeslapja önismerettágító ilyen egyszerű formában is. De — nem tehetek róla — ismét sajnálom azt a sok üres helyet! Javaslom, hogy egy-két centivel legyen kisebb a kép, s akkor a szöveg is az utolsó oldalra kerülhet. S ami nagyon, de nagyon fölösleges: egy teljes oldalt szánni a tartalomra teletűzdelve üres foltokkal. Pazarlás! Több észrevételt most nem közlök. Javaslom viszont, hogy a heti tévéműsort feltétlenül bővítsétek (OK, bécsi stb ), mert ennek megléte érv lehet a lap mellett az előfizetők szem­pontjából. A felszabaduló oldalakon kisebb betűkkel közölhető a program. Az a helyzet, hogy az RTV újságért nem sajnálnak 9 koronát adni heten­te, míg a lapunkért ötöt igen! Gondo­lom ezen a vonalon lehetne valamit megfogni, előfizetőket szerezni... (Évek óta küszködik megmaradásá­val a horvátországi magyarok hetilap­ja, a Magyar Képes Újság is. De a mai napig él, hetente kapom én is a ba­rátomtól. Abban hetente 7 oldalt szánnak [a 34-ből] a műsorközlésre... Hát, nem tudom... talán meg kellene fontolni.) Barátsággal Urbán Aladár NÉHÁNY SORBAN A Hrabal-műveket kedvelő olvasók bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy Hrabaliana címmel piacra került az a gyűjtemény, amely az író 75. születésnapja alkalmából készült. A szerzők között találkozhatunk Josef Kroutvor, Miroslav Drozda, Susanna Rothová, Josef Hiršal, Václav Kadlec nevével. A könyvet a Charta 77 Ala­pítvány támogatásával a Prostor Ki­adó jelentette meg. Az Életünk Könyvkiadó Hamvas Béla összes műveinek kiadására ké­szül. Idén az Anthologia humana (öt­ezer év bölcsessége), valamint egy kötetben három kisregény (Szil­veszter, Bizonyos tekintetben, Ugyan­is) jelenik meg. Az első két kötet ára kb. 500 Ft. lesz. \A A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents