A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

HÍRMONDÓ A statisztika a hazugság egyik formája? 1991. január 14-én színültig megtelt a Thália Színház társalgója. Dr. Popély Gyula tartott előadást a csehszlová­kiai magyarság statisztikájáról a nép­­számlálások tükrében. Egy népcso­port gyötrelmes útjáról tett tanúbi­zonyságot. Olyan tényeket sorolt föl, amelyek már kihulltak az emlékezet­ből. A mai Szlovákia területe a század­­fordulón nemzetiségi szempontból rendkívül tarka volt. Ez a helyzet alig változott a Cseh-Szlovák Köztársaság megalakulása után. Akkor a lakosság 59,1 %-a volt cseh vagy szlovák anya­nyelvű. Szlovákiában 896 271, Kár­pátalján 174 501 magyar élt, ami a szlovákiai lakosság 30,62 %-át tette ki. 1918 előtt a magyar népszámlálá­sok azért vették alapul a nemzetiség helyett az anyanyelvet, mivel úgy lát­ták, az anyanyelv bevallása nem igé­nyel olyan elkötelezettséget, mint a nemzetiségi hovatartozás vállalása. Az 1921-es népszámlálásra megle­­hetően furcsa körülmények között ke­rült sor. Szlovákiában épp hogy felol­dották a statáriumot, Kárpátalja és Szlovákia egyes vidékein azonban még fenntartották. Sokan internálótá­borokban "élvezték" az új állam de­mokratikus légkörét. Sok embertől megvonták az állampolgárságot, s akiket a statisztikában külföldiként tüntettek föl (238 808 fő). Magyaror­szágon az új állam megalakulása utá­ni egy-két évben 106 000 szlovákiai és kárpátaljai menekültet tartottak nyilván. Ügyes húzás volt a zsidó nemzetiség bevezetése is. Szlovákiá­ban és Kárpátalján 70 529, illetve 80 059 polgárt jegyeztek be zsidó nemzetiségűként. A visszaélések, a megfélemlítés és terror, az állampolgárság megvonása, valamint a számlálóbiztosok önké­nyeskedése meghozta kétes eredmé­nyét. A magyarság számára ez 325 341 fő veszteséget jelentett. Az 1930-as népszámlálás előtt a magyar ellenzéki pártok már mindent megtettek, hogy a nemzetiségi lakos­ságot felkészítsék. Cseh- és Morvaor­szággal ellentétben, ahol postán kéz­besítették ki a kérdőíveket és a biz­tosok csak összegyűjtötték azokat, Szlovákiában és Kárpátalján a biztos a családfő jelenlétében töltötte ki a nyomtatványokat. Ám, ha a biztos úgy értékelte a helyzetet, hogy a kér­dezett nem helyesen vallotta be nem­zetiségét, módosíthatta azt. Ha ezzel az érintett nem értett egyet, a járási hivatal nemzetiségmegállapftó kihall­gatást rendelt el. E kihallgatás alkal­mával a beidézett személyek tanúkkal igazolhatták állításukat, a hivatal vi­szont ellentanúkat állított. Gondolhat­juk, hányán hagytak fel a teljesen re­ménytelen harccal. A statisztikusok az 1930-as nép­­számlálás előtt, kiértékelve a hozzá­férhető statisztikai adatokat, kb. 730- 740 000-re becsülték a magyarok számát. Ehelyett a hivatalos statiszti­ka 592 337 magyart mutatott ki. Az előadás aktualitását fokozta, hogy éppen népszámlálás előtt ál­lunk. Most sem egyszerű statisztikai műveletről lesz szó. A kisebbségi sors örök népszámlálás, permanens bizonyítás. Tegyük meg azt, amit jö­vendőnk joggal követel meg tőlünk - mondta Popély Gyula. Dr. Popély Gyula kutatásait nemso­kára könyv formájában is kézbevehet­­jük. A NÉPFOGYATKOZÁS című kö­tet néhány érdekesebb fejezetét a Va­sárnap folytatásokban fogja közölni. A tavalyi parlamenti választások és a közvéleménykutatások eredményei alapján, Szlovákiában ma valamivel több mint 815 000 magyar él. Nem­sokára meglátjuk, ez a becslés milyen mértékben egyezik meg majd a köz­zétett hivatalos adatokkal. Ez elsősor­ban rajtunk múlik. BALASSA ZOLTÁN A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészet­tudományi Karának Magyar Tanszékén 1991. január 28-án meghitt ünnepség keretében je­lentették be a Szenei Molnár Albert Alapít­vány létrehozását, amelynek célja — mint azt Zalabai Zsigmond tanszékvezető elmondta —, hogy elősegítse a tanszék hallgatóinak szakmai továbbképzését és önálló tudo­mányos munkára ösztönözze őket. Az Alapít­vány induló tőkéje az az 50 000 korona, ame­lyet dr. Turczel Lajos, nyugalmazott egyetemi docens, jeles irodalomtörténészünk adomá­nyozott. Az ünnepségen megjelent dr. Ivan Slimák, a kar dékánja, dr. Boros Jenő, a Ma­gyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja és Sza­bó László, a Magyarok Világszövetségének helyettes főtitkára is. — lamér — ' Fotó: Gyökeres György SZENCI MOLNÁR ALBERT ALAPÍTVÁNY a uŕr o

Next

/
Thumbnails
Contents