A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
GONDOLKODÓ Magyar óvodáH és iskolák nélkül... Lám, nagyon korai lenne afölött örvendezni, hogy az év kezdetén a szlovák sajtóban — a Nový Slovák kivételével - beállt a csend, megszűnt a magyarellenes hangulat szítása. A pillanatnyi szélcsend nem tartott sokáig. A Život című szlovák képes hetilap 3. számában (1991. január 17.) újra föltálalták a múlt esztendőben állandóan napirenden tartott gondokat. A "Bez slovenskej školy nebude Slovákov" (Szlovák iskola nélkül nem lesznek szlovákok) című cikk létjogosultságát nincs szándékomban megkérdőjelezni addig, amíg a szerző naivan felsorakoztatott érvelt nem ellenünk fordítja. Természetesen az írás a monarchiában történt nemzetiségi elnyomás, de főként a szlovák nemzet elnyomásának példájával kezdődik, majd a szlovákok magyarországi elnyomatásával folytatódik, aztán a dél-szlovákiai "szlovákok" elnemzettelenftésével fejeződik be. Amiről természetesen azok a magyarok tehetnek, akik kaptak Csemadokot, és "1950- ben 1216 magyar nyelvű osztályban" tanulhattak. A cikkíró (Laco Zrubec) sok mindenben mellé trafál, többek között megállapítja, hogy a Csemadok Rákosi és Lőrincz Gyula kezdeményezésére jött létre. Igaz, egy szlovák újságírónak nem kötelező tudnia, hogy a szóbanforgó Csemadok-vezért szinte ráültették a Csemadokra, mert mindig és mindenben teljesítette (gyakorta túl is teljesítette) a párt határozatait. Laco Zrubec cikkében hangsúlyozza, hogy minden szlovákiai községben lennie kell szlovák iskolának, mert az elnemzettelenítés az iskolákban kezdődik. Ebben egyetértünk, mivel a saját bőrünkön tapasztaljuk és érezzük az ügy fontosságát. De az ellentábor (?) és a nagy "nemzetvédők" szívesen megfeledkeznek arról, hogy a hivatalos adatok szerint Dél- Szlovákiában összesen 434 szlovák gyermek jár magyar óvodába és 223 magyar tannyelvű alapiskolába. Viszont ugyanazon vidékeken 3499 magyar ajkú óvodás kénytelen szlovák óvodába és 16 373 magyar iskolaköteles gyerek kényszerül szlovák iskolába járni. (Az adatokat N. Gyurkovits Róza írásában olvastam, Hét 4.SZ.1991.) Úgy gondolom, hogy ezekhez a számokhoz felesleges magyarázatot fűzni. Egy másik cikk, amely a Slobodný Piatok című hetilapban (1991.1.18., 3.sz.) jelent meg és látszatra Ladislav Szalay nyugdíjas újságíróval akar leszámolni, sem feledkezik meg a magyarság gyalázásáról, piszkításáról, amelyből kijut Duray Miklósnak is. Az ügyes toliforgatónak tartott szerzőről, Jan Cuperrol kiderül, hogy isteni adottságait nem a szlovák nép javára és képtelen álmainak megvalósítása. Pedig nyíltan fenyeget bennünket, riogat a szlovák kormánnyal és a szlovák parlamenttel, de kísért a szlovák belügyminisztériummal is, amely nem bünteti a magyarokat azért, mert magyarok. De mit várhat az olvasó egy olyan embertől, aki nem tud mást írni, mint veszélyes és méregszító pamfleteket. fordítja, hanem a nacionalista hangulat szításával "nemzetvédői" babérokra pályázik. Aki nem tesz különbséget ember és ember között, az minden politikai hazugságra képes lelkiismeret-furdalás és szemrebbenés nélkül. Ján Cuper ezt a feladatot vállalja, mivel kijelentései a magyar politikai mozgalmakról — az MKDM-ről, az FMK-ról, de különösen az Együttélésről, mely utóbbiról azt állítja, hogy nacionalista, soviniszta és militáns (harcra kész) szervezet — merőben szemtelen, céltudatos politikai rágalmak. De kinek használhat ez? A szlovák nemzetnek aligha. A továbbiakban nagy kardcsörtetéssel azt hirdeti, hogy a magyar mozgalmakat Budapestről irányítják, és hogy a ma'gyar himnusz komáromi eljátszásának ötlete is ott fogantatott. Ján Cuper harcosnak született, harcol az abszurd lehetetlenért és az abszurd lehetetlen ellen. Nem győzöm azokat csodálni, akik a világnak eme pontján hajlandók ferde hajlamú gondolatait megjelentetni. Még szerencse, hogy nem rajtuk múlik lehetetlen Az eset veszélyes példája annak, miként lehet a nacionalizmus és soviznizmus lángját a magyarok és szlovákok között ébren tartani. Szerintem a szerző azt sem tudja, hogy a szlovákok és magyarok mit kezdjenek egymással. Viszont megbotránkoztatóan zavarná, ha mindenütt békességben és megértésben élnének egymás mellett. Szerencsére más, súlyos gondjai is vannak a világnak, és közös hazánk sem mentes a terhektől. A torzsalkodások helyett inkább a kivezető utat kellene keresni, és az egyre súlyosbodó terhektől kellene óvni hazánk népeit... Befejezésül még annyit, hogy a Slobodný Piatok 4. számában (1991.1.25.) Vladimír Maňák reagált a szóbanforgó cikkre. Korholja Ján Cupert, amiért Ladislav Szalayt, a Slovenský denník volt főszerkesztőjét, durván megsértette, de a szerző magyarellenes kirohanásairól egy szót sem ejt. Tehát a többi stimmel!(?) MOTESÍKY ÁRPÁD Fotó: Ladislav Vallach a hét *
