A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

GONDOLKODÓ Magyar óvodáH és iskolák nélkül... Lám, nagyon korai lenne afölött ör­vendezni, hogy az év kezdetén a szlovák sajtóban — a Nový Slovák ki­vételével - beállt a csend, megszűnt a magyarellenes hangulat szítása. A pillanatnyi szélcsend nem tartott so­káig. A Život című szlovák képes he­tilap 3. számában (1991. január 17.) újra föltálalták a múlt esztendőben ál­landóan napirenden tartott gondokat. A "Bez slovenskej školy nebude Slovákov" (Szlovák iskola nélkül nem lesznek szlovákok) című cikk létjogo­sultságát nincs szándékomban meg­kérdőjelezni addig, amíg a szerző na­ivan felsorakoztatott érvelt nem elle­nünk fordítja. Természetesen az írás a monarchiában történt nemzetiségi elnyomás, de főként a szlovák nem­zet elnyomásának példájával kezdő­dik, majd a szlovákok magyarországi elnyomatásával folytatódik, aztán a dél-szlovákiai "szlovákok" elnemzette­­lenftésével fejeződik be. Amiről termé­szetesen azok a magyarok tehetnek, akik kaptak Csemadokot, és "1950- ben 1216 magyar nyelvű osztályban" tanulhattak. A cikkíró (Laco Zrubec) sok min­denben mellé trafál, többek között megállapítja, hogy a Csemadok Rá­kosi és Lőrincz Gyula kezdeményezé­sére jött létre. Igaz, egy szlovák új­ságírónak nem kötelező tudnia, hogy a szóbanforgó Csemadok-vezért szinte ráültették a Csemadokra, mert mindig és mindenben teljesítette (gyakorta túl is teljesítette) a párt ha­tározatait. Laco Zrubec cikkében hangsúlyoz­za, hogy minden szlovákiai község­ben lennie kell szlovák iskolának, mert az elnemzettelenítés az iskolák­ban kezdődik. Ebben egyetértünk, mivel a saját bőrünkön tapasztaljuk és érezzük az ügy fontosságát. De az ellentábor (?) és a nagy "nemzetvé­dők" szívesen megfeledkeznek arról, hogy a hivatalos adatok szerint Dél- Szlovákiában összesen 434 szlovák gyermek jár magyar óvodába és 223 magyar tannyelvű alapiskolába. Vi­szont ugyanazon vidékeken 3499 ma­gyar ajkú óvodás kénytelen szlovák óvodába és 16 373 magyar iskolakö­teles gyerek kényszerül szlovák isko­lába járni. (Az adatokat N. Gyurkovits Róza írásában olvastam, Hét 4.SZ.1991.) Úgy gondolom, hogy ezekhez a számokhoz felesleges ma­gyarázatot fűzni. Egy másik cikk, amely a Slobodný Piatok című hetilapban (1991.1.18., 3.sz.) jelent meg és látszatra Ladislav Szalay nyugdíjas újságíróval akar le­számolni, sem feledkezik meg a ma­gyarság gyalázásáról, piszkításáról, amelyből kijut Duray Miklósnak is. Az ügyes toliforgatónak tartott szerzőről, Jan Cuperrol kiderül, hogy isteni adottságait nem a szlovák nép javára és képtelen álmainak megvalósítása. Pedig nyíltan fenyeget bennünket, ri­ogat a szlovák kormánnyal és a szlo­vák parlamenttel, de kísért a szlovák belügyminisztériummal is, amely nem bünteti a magyarokat azért, mert ma­gyarok. De mit várhat az olvasó egy olyan embertől, aki nem tud mást írni, mint veszélyes és méregszító pamfleteket. fordítja, hanem a nacionalista hangu­lat szításával "nemzetvédői" babérok­ra pályázik. Aki nem tesz különbséget ember és ember között, az minden politikai hazugságra képes lelkiisme­­ret-furdalás és szemrebbenés nélkül. Ján Cuper ezt a feladatot vállalja, mi­vel kijelentései a magyar politikai mozgalmakról — az MKDM-ről, az FMK-ról, de különösen az Együtt­élésről, mely utóbbiról azt állítja, hogy nacionalista, soviniszta és militáns (harcra kész) szervezet — merőben szemtelen, céltudatos politikai rágal­mak. De kinek használhat ez? A szlo­vák nemzetnek aligha. A továbbiakban nagy kardcsörte­­téssel azt hirdeti, hogy a magyar mozgalmakat Budapestről irányítják, és hogy a ma'gyar himnusz komáromi eljátszásának ötlete is ott fogantatott. Ján Cuper harcosnak született, har­col az abszurd lehetetlenért és az ab­szurd lehetetlen ellen. Nem győzöm azokat csodálni, akik a világnak eme pontján hajlandók ferde hajlamú gon­dolatait megjelentetni. Még szeren­cse, hogy nem rajtuk múlik lehetetlen Az eset veszélyes példája annak, mi­ként lehet a nacionalizmus és soviz­­nizmus lángját a magyarok és szlo­vákok között ébren tartani. Szerintem a szerző azt sem tudja, hogy a szlo­vákok és magyarok mit kezdjenek egymással. Viszont megbotránkozta­­tóan zavarná, ha mindenütt békes­ségben és megértésben élnének egy­más mellett. Szerencsére más, súlyos gondjai is vannak a világnak, és közös hazánk sem mentes a terhektől. A torzsalko­dások helyett inkább a kivezető utat kellene keresni, és az egyre súlyos­bodó terhektől kellene óvni hazánk népeit... Befejezésül még annyit, hogy a Slobodný Piatok 4. számában (1991.1.25.) Vladimír Maňák reagált a szóbanforgó cikkre. Korholja Ján Cu­­pert, amiért Ladislav Szalayt, a Slo­venský denník volt főszerkesztőjét, durván megsértette, de a szerző ma­gyarellenes kirohanásairól egy szót sem ejt. Tehát a többi stimmel!(?) MOTESÍKY ÁRPÁD Fotó: Ladislav Vallach a hét *

Next

/
Thumbnails
Contents