A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

metes gyűlölet sugárzik felé. Férje gyűlölködését eleinte sértett hiúságának tulajdonította, de később sejtette, hogy ez több annál. Ez már talán lelki betegség jele, vagy legalább közel áll ahhoz. A napokban férje távoli rokonával találkozott a buszon, s tőle hallotta, hogy Pista egyik nagybátyja elmegyógyintézetben halt meg. Mari eddig csak azt tudta róla, hogy beteges volt és korán meghalt. Ez a véletlen értesülés megerősítette Mari sejtését, mi szerint férjének gyógykezelésre lenne szüksége, de ennek érdekében mostani viszonyukban ő semmit sem tehet.

Az eseményekben gazdag nap fáradtsága és a gyerekei részéről felé áradó szeretetből fakadó jóérzés, Marit hamar álomba ringatta. Könnyű álmából hirtelen furcsa neszek és hangok riasztották. A szomszédos hálószoba felől jöttek. Mari arra ébredt, mintha valaki a kulcsra zárt ajtó kilincsét rázná s közben fojtott hangon beszélne. Szeméből hirtelen elszállt az álom és éberen figyelt. Az idő ilyenkor ólomlábon jár, s úgy tűnt, mintha percek teltek volna el, miközben a távoli kutyavonításon kívül teljes volt a csend. Már azt hitte, hogy amit hallani vélt, csak álmodta, amikor az ajtó mögül újból megszólalt a gyűlölettől izzó, fojtott hang.

— Nem fogsz velem packázni, te ringyó. Megszégyenítesz a gyerekek előtt, te képmutató cafat. Széttéplek, te rohadék...

A szavak hörgő légzésbe fulladtak. Mari remegett a félelemtől. Nem mert megszólalni. Eszébe jutott, hogy férje tévézés közben talán leitta magát, s most részegségében beszél. Ha viszont nem így van, akkor komoly oka lehet a félelemre, mert ez az ember az ajtó túloldalán mintha magánkívül lenne — száguldoztak Mari gondolatai. A férfi közben felismerhetetlen hangon folytatta a szitkozódást. Mari mozdulatlanul feküdt. Közben a szóáradat alábbhagyott és a férfi hangja már csak időnként és távolabbról volt hallható. Végül elcsendesedett. Mari erőt vett bénító félelmén és nesztelen léptekkel a szekrénysorhoz ment, hogy kitapogassa a sötétben azt a fiókot, ahová a múlt héten kiváltott altatót tette s bevett belőle egyet. Víz nélkül nyelte le a tablettát, mert félt a konyhába kimenni. A gyógyszeres dobozt a kezében szorongatva feküdt vissza, s várta a hatást, de úgy érezte, hogy az altató nem hat. A másik szobából közben újból lépéseket hallott és megszólalt a férje, most már hangosan.

— Nyisd ki az ajtót, hadd nézzek a pofádba, te rohadt kurva — mondta, s Mari már tudta, hogy nincs berúgva. Rémületében kiverte a veríték. Kétségbeesésében reszkető kézzel a tenyerébe szórta a tablettákat.

— Megöllek te rongy, megöllek...— hangzott a fenyegetés az ajtó másik oldaláról s a hang ismét hörgővé változott.

Mari gondolatai száguldozni kezdtek. Betörheti az ajtót és megöli. A gyerekek anyátlanokká válnak, s ráadásul az apjuk gyilkos lesz. Nem, ezt nem engedheti meg... A kezében szorongatott tablettákat a szájába szórta és halálra szántan lenyelte.

— Isten veletek gyerekek — mormolta maga elé s rövidesen már alig hallotta a szomszéd szobában ordítóvá erősödött hangot.

(Vége)

Fotó: Krascsenits'Góza

Mióta van titkosírás?

Voltaképpen minden írásnál régebben. Alig eszmélt az ember önmagára, alig születtek meg első gondolatai, máris talált bennük titkolnivalót. írásnak még nyoma sincs az őskorban, amikor a különféle testvértörzseknek már megvan a maguk titkos jelrendszere. E jelekkel üzenik meg a továbbvonulók a velük szövetséges utánuk érkezőknek, hol található a környéken víz, legelő, vadászterület, sőt azt is, hogy tanyázik-e ellenség a közelben.

Az írás elterjedésével párhuzamosan aztán alaposan kibővülnek a titkos üzenetváltás lehetőségei. Mindenféle jelkulcsokat dolgoznak ki, sőt sok bizarr ötlet is születik. Tudnunk kell például egy szürakuszai zsarnokról, aki egy rabszolgája haját leborotváltatta, kopasz fejbőrére ráíratott egy titkos üzenetet, majd a szerencsétlent bezáratta egy sötét kamrába, ahonnan mindaddig elő nem bújhatott, amíg a haja újra ki nem nőtt. Akkor aztán elküldte Dareiosz hadállásain túl egy bizalmasához, akinek csak annyit kellett mondani, hogy haját újból lenyírva, olvassa el az üzenetet. Titkosírások persze ma is léteznek. Régebbi nevük kriptográfia, illetőleg kriptografika (görögül krütosz = rejtett), ma azonban inkább sifrírozott (francia szó=rejtjelezett) írásnak nevezik őket.

írónőként is sikeres

Marina Vlady, aki negyven éve tartó filmkarrier után az utóbbi öt évben már három könyvet jelentetett meg: elbeszéléskötetet, regényt és önéletrajzot, amelyet nagy szerelmének, az elhunyt Vlagyimir Viszockij költőnek, sanzonénekesnek és színésznek szentelt.

Az orosz származású színésznő (igazi neve Poliakof) Párizs Maisons-Laffitte nevű elővárosában él parkkal körülvett villájában, néhány kutya és macska, meg sok kanári társaságában.

X;: i SZABADIDŐ

A HÉT 31