A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Én magam élői szaladok Te bátrabban élsz zárva vagy nekem menedék a titok mégis mindent kikotyogok ha melegebben süt a nap s ahol a bőröm a lakat ott is őszinte állatok én magam elől szaladok ha kinyitom a kapukat ennyi az ünnepi csomag amit cím nélkül föladok várva a bűnbocsánatol mert folytatni kell valahogy. de ez is ürügy álca csak hogy utolérj ha hazudok. Állunk a világ közepén Elszalad ami esemény de úgy tesz mint aki marad kihordjuk az asztalokat s a folyosó is csupa fény állunk a világ közepén kisüthetünk akár a nap de üresek a poharak és ez is csak egy költemény van a valóság s van a tény a köztes űr a gondolat ordítozunk hát nagyokat aki hangos az a legény és senki sincsen a helyén csak a szótárban a szavak. Bertók László versei Furkálja a semmit a szó Mint a giliszták a talajt fúrkálja a semmit a szó ami egyik percben bazalt a másikban fölszántható s hogy ilyen közel a való mindenki a tilosba hajt villog a sok kis autó eszi a kukacot a sajt s mert a végtelen összetart ez a lyuk is folytatható érik bennünk az öntudat Odüsszeuszban a faló Kopócs Tibor grafikája de aki győzhetne csaló aki veszít vihart arat A HÉT 17
