A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

Tavaly szeptemberi emlék elevenedik meg bennem, amikor a Sepsiszent­­györgyben megjelenő Háromszék — társadalmi és politikai napilap — jegy­zetét olvasom hanyatt fekve a szállodai szobában. Szálloda... Mindenféle hazai híresztelésekkel ellentétben sem a ha­táron, sem a szállóban nem kérik a va­lutát. ("Jó nekünk maguktól a lej is".) Hát, a szálloda sem összkomfortos. Ám aki ide jön, az úgysem a kényelmet ke­resi... Szóval fekszem az ágyon és olvasom, hogy karácsony első meg második nap­ját, sőt ez év január elején is tavalyi sü­­tésű, fekete, száraz, morzsalékos ke­nyérrel kellett beérniük a fogyasztók­nak. Szeptemberben az országba Ma­gyarország felől érkező motoros és ke­rékpáros "turisták" a magukkal hozott két kenyér egyikét már messziről, be­gyakorlott mozdulattal nyújtották a vá­mosnak. Papi tized, pardon, vámosi öt­vened. Most ilyet nem láttunk, talán azért, mert kenyér már van, igaz, feke­te, kemény, morzsalékos. Ám az öreg, könnyen kiszáradó ke­nyér mellett más gondja is van a román állampolgárnak. "Háromszéki" közvetí­téssel olvastam a "Romania Literara­­ban" megjelent fohászt: "Tedd, Uram, el nem hangzottakká Ce­(Néprajzi Közlések) lényegében nyom­dakész állapotban van. A CsMNT kez­dettől fogva arra törekedett, hogy élénk szakmai kapcsolatot tartson fenn a kü­lönféle bel- és külföldi tudományos tár­saságokkal, intézményekkel. Kezdemé­­nyezőleg léptünk fel, s mára a kapcso­latfelvétel más-más szintjén ugyan, de kontaktusban vagyunk az erdélyi Kriza János Néprajzi Társasággal, a Magyar- és a Szlovák Néprajzi Társasággal, a Ju­goszláviai Magyar Művelődési Társaság Etnográfiai és Folklorisztikai Szakosz­tályával, valamint a Német Néprajzi Társasággal is. Egy esztendő alatt a gyakorlati mun­ka során felszínre kerültek az ideigle­nesen elfogadott alapszabályzat és a Társaság belső szerkezeti felépítésének a gyenge pontjai is. Lesz tehát megtárgyalni való a II. közgyűlésen, amelyre "A néprajz és helytörténet szerepe az iskolai oktatás­ban" címen rendezendő tanácskozással egybekötve — 1991. február 9-10-én ke­rül sor Pozsonyban, a Csemadok OV épületének tanácstermében. LISZKA JÓZSEF Lapok Erdélyből ontea úr szavait, ha nem a Vatra Ro­­maneasca, de legalább a mi kedvünkért, akik nem gyűlöljük a magyarokat, és minden idegennel békében remélünk élni! Fogadd meg, Uram, a mi kérésün­ket, és bocsásd meg Ceontea úrnak az ő vétkeit." Radu Ceontea, a Vatra Romaneasca Szövetség elnöke a Baricada-ban adott nyilatkozatában többek között kijelen­tette: 1968-ban, Csehszlovákia inváziója után átmenekült a hegyeken, mert: "fél­tem, a magyarok elfoglalják Erdélyt." A lapok egyébként sokat foglalkoz­tak az egy évvel ezelőtti eseményekkel. Idézet a nagyváradi Kelet-Nyugat-ból: "Eltelt egy év — és mi tudjuk: nincs két Temesvár! 1989 decemberének igazságai ma is, most is időszerűek. Tü­körbe nézve magunknak front-jövőt ha­zudni több mint önámitás, butaság." Bi­zony, a forradalom szó kiejtése kézle­gyintést von maga után, esetleg gúnyos mosolyra húzza a szájakat. "Forrada­lom? Puccs, inam!" Az előbb idézett kottából játszott az Európai Idő is: "S a forradalom? Elvé­rezve, prostituáltán, halomnyi ringy­­rongyként hever valahol Temesvár ut­cáin, Bukarest terein — sárral beverve, alázottan-gyalázottan —, s "árulja a ha­zát." "Ünneprontókkal nem ünnepelünk" — harsogja címében a Valóság azt a ta­lálkozót kommentálva, amelyre Ion Ili­escu elnök hívta meg a Cotroceni Pa­lotába a Nemzeti Megmentési Front 1989. december 22-én megalakult Ta­nácsának egykori tagjait. Az ellenzék számos jelentős személyisége — köztük Domokos Géza is — ugyanis nem fo­gadta el a "szívélyes" meghívást. Az RMDSZ Hargita megyei szerve­zetének hetilapja, a Csíki Lapok egy 227 évvel ezelőtt lejátszódott szomorú eseményre emlékezett: "Van-e székely és egyáltalán magyar, kinek keblében fájó érzeteket ne éb­resztene e név? Van-e emberi kebel, mely fel ne lázadna a madéfalvi ember­telen vérfürdő említésére? Itt a székely nemzet szicíliai vecsernyéjének helye, itt politikai Bertalan éjjelének gyászos emléke — itt lebeg e táj fölötí, mint vé­res fergeteg: Siculicidium." — idéz a lap Orbán Balázstól. Szokatlan dolgok vannak a városok utcáin, terein. Újságok tömkelegét kí­nálják — magyarországi lapokat is szép számban — a hevenyészett standokon. S köztük epy, a független magyar sport­újság, az Új Sport, olyan címmel (Úszó VB — Magyar világcsúcsok!), amilyen nemrég még bizony elképzelhetetlen lett volna! Pláne alatta Rózsa Norbert képével. Sepsiszentgyörgy főterén szerényen húzódik meg az 1848-49-es szabad­ságharc Háromszék önvédelmi harcaira emlékeztető emlékműve. Elnézést a ha­sonlatért, de még az emlékmű kőorosz­lánjai is mintha meghunyászkodott ku­tyákként tekintenének a közelben hatal­maskodó, tetején ötágú csillaggal éke­sített obeliszkre, mely az elmúlt évtize­dek győzelmeire utal. A meghamisított vagy megcsonkított, átértelmezett történelmet tanultak szá­mára adnak lelki, szellemi fogódzót az olyan lapok, füzetek, mint a székelyföl­di ismeretterjesztő folyóiratként jelzett Tulipán füzetek és a "Juhaimnak mara­dékát összegyűjtöm" idézettel megjele­nő Felebarát, a szórványokban élő ma­gyar református családok számára ké­szült kolozsvári lap. Nagyon fontos fel­adatot lát el. Hogy miért? Olvassuk csak az egyik olvasói levelet: "Megkap­tuk a Felebarátot, amiket a Tiszteletes úr (a szerkesztő) küldött nekünk. Na­gyon szépen köszönjük mindnyájan. Ha még fog küldeni Karácsonyra is, ne tes­sék küldeni csak 9-et, mert már csak ki­lencen vagyunk. Évről évre mind keve­sebben vagyunk. Már csak az öregek maradtunk, akik még tudnak magyarul olvasni. A fiatalok már nem tudnak még beszélni sem jól magyarul." Lapozgatott: GÖRFÖL JENŐ FELHÍVÁS Értesítjük a tagokat és a társa­ság munkája iránt érdeklődőket, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság 1991. feb­ruár 16-án (szombaton) tartja 1. rendes közgyűlését. A helyszín: a Csemadok OV székháza, Po­zsony, Május 1. tér 10-12. A kez­dés időpontja: 10.00 óra. A Csehszlovákiai Magyar Tudo­mányos Társaság Ügyvezető Vá­lasztmánya A HÉT 1fi

Next

/
Thumbnails
Contents