A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
HÍfltöfONDŐ n A I I I^T A jószomszédság etiHája Ezt a címet adhatnánk annak a sajtótájékoztatónak, amelyet a Pozsonyi és Prágai Magyar Kulturális Központ a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Budapesti Kulturális és Tájékoztató Központjával közösen 1991. január 16- án Pozsonyban tartott. A három intézmény első közös sajtótájékoztatójára került sor ezen a napon, ami igazán figyelemreméltó kezdeményezés, ha figyelembe vesszük az elmúlt év politikai hangulatát és a rendszerváltás ellenére sem javuló csehszlovák-magyar államközi kapcsolatokat. mények betölthessék küldetésüket, és a valós értékek közvetítésével kulturális hidat képezzenek a három nemzet között. A közel negyvenéves múltra visszatekintő budapesti kulturális központ múltbeli tevékenységéről a másfél hólatok sivatagában. Tevékenysége ráadásul Prágára koncentrálódott, ahonnan Szlovákia tudvalévőén elég messze esik. így a politikai okokon kívül a földrajzi távolság is indokolttá tette, hogy Prágán kívül Pozsonyban is működjön egy kulturális intézmény. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ — elvben — már létezik és működik, viszont budapesti és prágai testvérintézményeitől eltekintve mind a mai napig nincs saját otthona. A Magyarország által a Vajanský rakparton megvásárolt telek üresen áll, noha a kivitelezési tervek rég készen vannak. A nehezen megszerzett építési engedélyt ugyanis visszavonták, mert a szomszéd ház lakói tiltakoztak a fővárosi tanácsnál az épület felépítése ellen, mivel az beárnyékolná lakásukat. Ez az indok elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy az engedélyt visszavonják. Ám Hon ti László, a Magyar Kulturális Központ titkára optimista. ígéretet kapott Kresánek úrtól, Pozsony város főpolgármesterétől, hogy az új építési engedély kiadásának procedúráját pár hónap alatt el lehet intézni. Ezek után már csak egy gond gyötri Honti Lászlót: mi lesz, ha addig a kivitelező vállalat — ígéretéhez híven — felemeli az árait?! Minderről a sajtótájokoztatón is szó esett, amelyen a három intézmény vezetőjén kívül részt vett Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkon-Csehszlovákia és Magyarország viszonya a kommunizmus elmúlt 45 éve alatt a "proletár internacionalizmus" és a "szocialista államok közötti elévülhetetlen barátság" szépen hangzó szólamai ellenére nemigen adott okot az optimizmusra. Az elvtársi találkozók júdáscsókjai mögött a kölcsönös gyanakvás, féltékenység, a vélt és valós sérelmek okozta ellenszenv elfojtott lángjai parázslottak. Ebből a politikai alaphelyzetből kifolyólag a két állam kulturális kapcsolatai is inkább sorvadtak, mint virágzottak. Tény és való: létezett egy Magyar Kulturális Központ Prágában és egy Csehszlovák Kulturális Központ Budapesten. Am a pártideológián alapuló kultúrpolitika egyik oldalon sem tette lehetővé, hogy ezek az intéznapja kinevezett új igazgató, Karol Wlachovský találóan jegyezte meg, hogy a látogatók azért jártak oda, mert ott jó sört lehetett kapni... A Prágai Magyar Kulturális Központ működésének 13 éve alatt kísérletet tett ugyan a magyar kultúra valós értékeinek közvetítésére, ám missziójuk csupán apró oázis volt a kulturális kapcso
