A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
Népszámlálás A tervek szerint egy hónap múlva, 1991. március 3-án népszámlálást rendeznek a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban. Az igazat megvallva, az egyszerű állampolgár szemszögéből nézve nem ez az esemény a legfontosabb beszédtéma mostanában, már csak azért sem, mert az egyre romló gazdasági helyzet, a Perzsa-öböl térségében kirobbant háború vagy a Baltikumban végrehajtott szovjet katonai akció sokkal inkább foglalkoztatja az embereket, sőt, tulajdonképpen csak ez foglalkoztatja. A népszámlálásban egyébként sincs semmi szokatlan vagy rendkívüli, általában tíz évenként sor kerül rá, s az adatok feldolgozása és kiértékelése hónapokat vesz igénybe, így mire a közvélemény tudomást szerez a végeredményről, addigra magát az "aktust" talán már teljesen el is felejtette. Mégis, ez az aktus a népszámlálás egyik leglényegesebb része. Az, hogy milyen körültekintően és pontosan töltjük ki a kérdőíveket egyáltalán nem mellékes, hiszen a legprecízebben elvégzett kiértékelés sem ér semmit, ha a feldolgozandó adatok nem valósak. Kérdezhetnék, miért kell erről ennyit beszélni? Elvégre mindenkinek a magánügye, hogy hogyan tölti ki az adatlapot, s hogy kitölti-e egyáltalán. A korábbi népszámlálásoktól eltérően ugyanis a számlálási biztosok csupán kiosztják a kérdőíveket, de a kérdésekre mindenkinek egyedül keli válaszolnia, saját belátása szerint. A legtöbb rubrika kitöltése feltehetően semmilyen gondot nem okoz majd. Lesz azonban egy kérdés, amelyre sok ember talán nem is könnyen fog tudni válaszolni. Gondolom sejtik már, mire célzok. Természetesen arra a rubrikára, ahová az illető nemzetiségét kell beírni. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elmondható, hogy ennek a rovatnak az összesítését várják a legnagyobb aggodalommal a nemzeti kisebbségek képviselői. Vajon szaporodtunk-e vagy éppen fogytunk-e? Egyáltalán hányán is vagyunk? Az ezekre a kérdésekre kapott válaszokból sok mindenre következtetni lehet. Ne áltassuk magunkat (elvégre az elmúlt hónapok eseményei is jól tükrözték ezt), a többségi nemzet tagjai nem örülnek túlságosan annak, ha a velük élő nemzetiségek számaránya javul. Sőt, egyes nacionalista erők még rá is tesznek egy-két lapáttal, hogy a nemzeti kisebbségek térhódításának veszélyével riogassák a jámbor állampolgárokat. Mi, akik mindenki másnál jobban tudjuk, hogy a magyarság demográfiai adatai mind Magyarországon, mind az anyaország határain kívül elő magyarok körében mennyire elszomorítóak, keserű szájízzel hallgatjuk-olvassuk ezeket az uszító és hazug tájékoztatásokat. Elvégre elegendő volna csupán belelapozni a különböző statisztikákba, hogy a logikusan gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá váljon: a csehszlovákiai magyarok lélekszáma 1921-től fogyott, miközben az akkor 1,8 milliónyi szlovákság lélekszáma mára elérte az 5 milliót, tehát ma két és félszer több szlovák él, mint 70 esztendővel ezelőtt. Nem tudom eldönteni, hogy a kommunista rendszerben végzett népszámlálások eredményeit meghamisították-e, de több idősebb kollégám határozottan állítja, hogy a nemzeti kisebbségek lélekszámára vonatkozó hivatalos adatok nem a valóságot tükrözték. Magyarán: a nemzeti kisebbségek számaránya valójában nagyobb volt a közzétett értékeknél. Ez is elképzelhető, hiszen hányféle adatot meghamisítottak az elmúlt negyven év során! Mindazonáltal én sokkal valószínűbbnek tartom azt, hogy sokan félelemből vagy tudatlanságból nem a valódi nemzetiségüket tüntették fel a kérdőíven, sőt hallottam olyan esetekről is, amikor a számlálóbiztosok a személyazonossági igazolványban feltüntetett nemzetiség beírására szólították fel az embereket. Azt pedig mindnyájan jól tudjuk, hogy oda gyakran olyan nemzetiséget írtak be a hivatalnokok, ami a kedvükre való volt. Egy maradéktalanul demokratikus jogállamban nem volna jelentősége ennek a problémának, de a néhány hónapja elfogadott, a nemzeti kisebbségeket hátrányosan érintő nyelvtörvény a maga százalékaival bizony óvatosságra int bennünket. Ezért fontos, hogy mindenki őszintén és lelkiismeretfurdalás nélkül vallja be a valódi nemzetiségét. LACZA TIHAMÉR
