A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
SZABADIDŐ A jólelkű ember is folytatta a sértegetést és a számonkérést. Mari sem hagyta annyiban, és a szemére vetette, hogy ő meg a fiatalasszonnyal tűnt el s ki tudja, ők mit csináltak... Vasárnap estig egyfolytában veszekedtek. Minden régi bűnüket egymás szemére vetették, míg végül este, az ágyban Mari józanabb hangnemben próbálta a férjét lecsitítani és elmondta neki az igazat. Azt is hozzátette, hogy soha többé látni sem akarja azt a férfit s borítsanak fátylat az esetre. De mintha csak olajat öntött volna a tűzre, a férfi magából kikelve ugrott ki az ágyból, cédának és egyébnek nevezte Marit. Le s fel járkált a szobában, miközben egyre azt vagdosta az asszony fejéhez, hogy több is történhetett közöttük egy csóknál. Mari, hogy véget vessen az éjszakai csatározásnak, vette az ágyneműjét és átvitte a nappaliba. Ott töltötte az éjszakát. A következő napokban csak a legszükségesebbet közölték egymásssal és Mari továbbra is a nappaliban aludt. Titokban azt remélte, hogy a férjét ezzel előbb-utóbb jobb belátásra bírja. De nem így történt. A férfi haragja az idő múltával egyre ádázabb lett. Már a gyerekek előtt sem válogatta meg a szavait, s a legocsmányabb jelzőket vagdosta Mari fejéhez. (folytatjuk) A Kókusz eszpresszó felé menet össszetalálkoztunk Zanozával. Könnyes volt a szeme. Kezében egy üveget tartott — benne húsleves. S mikor észrevett bennünket, sírva fakadt. Bevittük a Kókuszba, de csak nagy üggyel-bajjal tudtuk megnyugtatni. — Mondd már el végre, hogy mi történt? — biztatta Solowiejczyk asszony, amikor Zanoza kissé magához tért. — Strawny... — kezdte el Zanoza, de megint sírva fakadt. Majd amikor erőt vett magán, befejezte a mondatot: — Strawny megbetegedett. — Talán romlott ételt evett? — kérdezte Koszon, a költő. — Ne viccelj! — szólt Solowiejczyk asszony. — És hogy van a beteg? — Ezt a kérdést már Zanozához intézte. Az a száját harapdálta. — Rosszul van — felelte. — Tegnap óta kórházban fekszik. Álmatlanul töltöttem az éjszakát, most meg egy kis húslevest viszek neki, hogy erőre kapjon. Talán narancslevet is kellene vinnem neki... Kölcsön tudnátok adni egy kis pénzt? Ezt az ötletet elvetettük, mert senkinek sem volt egy vasa sem. Zanoza a tenyerébe temette az arcát. Megan (lengyel író) — Úgy ért engem ez a betegség, mint valami villámcsapás — mondta remegő hangon. — Valósággal hihetetlen. — Hát igen, az ilyesmi kellemetlen dolog — jegyezte meg Solowiejczyk asszony. — Kellemetlen? — csodálkozott Zanoza. — Mi az, hogy kellemetlen? Szörnyű, borzalmas! Zsebkendőjével megtörülte a szemét, de felállt az asztal mellől. — Megyek — mondta és felemelte a húslevessel teli üveget. — Az Isten legyen velem! Megyek a kórházba. Elment, mi pedig elgondolkodva néztünk utána. — Nem is tudtam, hogy ilyen közel áll hozzá ez a Strawny — szólalt meg Solowiejczyk. — Ez a Zanoza nem akárki. Úgy látszik, számítani lehet rá. Jólelkű. Talán rokona ez a Strawny? — kérdezte. — Nem rokona — jelentette ki Koszon a költő. — De Strawny tartozik neki. Erre mindnyájan megkönnyebültünk. Sőt, kisebbségi érzés fogott el... Fordította: Gellért György CSÜTÖRTÖKÖN TISZTESSÉGES Megint vasárnap este van, megint tétlenül téblábolsz a lakásban, és nagy kedved volna összeveszni a feleségeddel és megfenyíteni a gyerekeket. Megint fáj a fejed, pedig az egyik tablettát a másik után nyeled le... Hol azt szeretnéd, ha már véget érne az a szörnyű vasárnap, hol pedig azt, ha sohasem érne véget, mivel holnap hétfő lesz, és hétfőn megint csorba esik a jellemeden. Hétfőn kompromisszumot kell kötnöd Ivanowal, mert másként ő köt kompromisszumot veled. Hétfőn névtelen levelet kell írnod Petrovról, mert ha nem teszed, akkor másként ő ír névtelen levelet rólad. Hétfőn le kell paktálnod Zselewel, mert ellenkező esetben ő paktál le valaki mással ellened. És mindezzel ebédig el kell készülnöd. Ebédidőben szenvedni fogsz, mert lelkiismeret-furdalás gyötör. Ugyanis nem táplálsz illúziókat. Tudod, hogy Ivanov gazember, Petrov hazudik, Zselev pedig közönséges csaló. Csakhogy sem Ivanov, sem Petrov, VALÓBAN LESZEL? sem Zselev nélkükl nem juthatsz előre. Ez a színtiszta valóság. Ha nem volnék nős és nem lennének gyermekeim, akkor sohasem kötnék kompromisszumot Ivanowal. Ha örököltem volna egy házat, vagy jókora summát nyertem volna a lottón, mondod magadnak, bezzeg nem állnék le Petrowal. Ha nem lennének gyermekeim, mondod magadnak, akkor szembeköpném Zselevet. De hogy ne volnál nős, és hogy nyernél a lottón, és hogy ne lennének gyermekeid? És hogyan lehetnél tisztességes és megvesztegethetetlen, amikor harminchat négyzetméteres lakásod van? Hogy lehetnél őszinte ilyen munkatársakkal? Hogy lehetnél hétfőn tisztességes? Délután már minden édesmindegy. Aláírsz olyan anyagokat, amelyeket egyáltalán el sem olvastál. Összeállítasz olyan jelentéseket, amelyeket magad sem hiszel el. Ügyfeleket fogadsz, akikre egyáltalán oda sem figyelsz. Miért is figyelnél oda, hiszen úgysem tudod elintézni a panaszaikat? Valentin Plameňov (bolgár író) Elmúlik a nap, elindulsz hazafelé, útközben bevásárolsz. Hamarosan ott ülsz a televízió előtt. Megkönnyebbülsz, mert már minden teendő mögötted van, és arra gondolsz, hogy holnap kedd - és te kedden tisztességes leszel. Kedden - nem lesznek kompromisszumok. Kedden - senkivel sem paktálsz le. Kedden - senki előtt sem alázkodsz meg. Kedden - még ebédelni sem mész, mert diétázol. Amikor vége a keddi napnak, megint megkönnyebbülsz, mert a munkát letudtad, és mert tudod, hogy másnap szerda lesz, szerdán pedig... Szerdán: meg kell szerezned az engedélyt a házépítéshez, be kell jelentened a feleségedet a gépkocsivezetői tanfolyamra, ki kell védened Karagyimcsev álnok támadását, jó kapcsolatokat kell egyengetned... no és várnod kell a csütörtököt. No és csütörtökön? Csütörtökön majd meglátjuk... Fordította: G. Gy. A HÉT 31
