A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
ÉLŐ MÚLT kormánypártjainak képviselői vitát kezdtek a kormányprogramról. A moszkvai kommunisták által kidolgozott programjavaslatot a többi párt öt nappal a tárgyalások kezdete előtt kapta kézhez. A magyar és a német kisebbség sorsát érintő nyolcadik bekezdést a résztvevők változtatás nélkül elfogadták. Tulajdonképpen azokat az elveket tartalmazta, amelyekben a kommunisták a Benešsel folytatott moszkvai tárgyalásokon megegyeztek és amelyeket a Szocialista Blokk elé terjesztett programjavaslatukba is belefoglaltak. E bekezdés értelmében a magyarok és a németek egyaránt elveszítik állampolgárságukat, de kérhetik Csehszlovákiába való optálásukat, miközben a köztársaság hivatalai minden egyes kérvényt egyénileg bírálnak fölül. Kivételt csupán az antifasiszták képeztek, akiknek állampolgárságát a törvény megerősíti. Azok a magyarok, akik 1938 után érkeztek a megszállt területekre, és akiket a köztársaság ellen elkövetett vétekben találtak bűnösnek - az országból örökre kiűzetnek. Egy hónap elteltével Husák a Gottwaldtól kapott utasításokkal hazatért Moszkvából, és 1945. február 20-án a kommunista párt vezetése ismét változtatott álláspontján: visszatért az 1943 decemberi elveihez, melyekben elismeri a németek és magyarok kollektív bűnösségét, politikai alapot teremtve a kisebbségek tömeges kitelepítéséhez - bár a nagyhatalmak ezt egyelőre nem engedélyezték. Nincs olyan bizonyíték, amely a kommunisták nézetváltását megmagyarázná. Egyik oknak tekinthető a londoni emigráns körök politikai aktivitása, akik következetesen hittek abban, hogy a magyarok tömeges áttelepítése sikerrel fog járni. A kommunisták viszont állandóan attól tartottak, hogy a többi párt részéről tapasztalható nacionalista nyomás meggyengíti pozícióikat, ezért igyekeztek ezt a nyomást kiegyenlíteni, és ha lehet, növelni. Az emigrációból határozott célokkal és határozott stratégiai és taktikai elképzelésekkel tértek haza. A siker feltételéül azt szabták, hogy a nemzeti forradalom élére kerüljenek és ott meg is maradjanak, ami csak úgy volt lehetséges, ha meglovagolták a növekvő nacionalista hullámot. A másik lehetséges ok Moszkvának abban az elképzelésében keresendő, miszerint a közép-európai nemzeti kisebbségek felszámolása szükségszerű. Az okok között nem elhanyagolható jelenséggel bírt az emberek földéhsége, ami a földosztás követelésében nyilvánult meg. A szlovák parasztok földéhségét egyszerűén meg lehetett oldani a magyar lakosok kárára. Végezetül meg kell említeni a kommunisták hatalmi elképzeléseit is: tudták, hogy egy homogén nemzeti államban könnyebben és kevesebb komplikációval uralkodhatnának. A csehszlovák politika különböző irányzatainak képviselői végül is megegyeztek a magyar kérdés megoldásában. Az a tény, hogy a kormányprogram nyolcadik fejezetét változtatás nélkül, egyhangúan elfogadták, szinte szimbolizálta ezt a nagy nemzeti egységet. (Folytatjuk) Fotó: Méry Gábor
