A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 4. szám

AZ OTTHON Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó időszak. A régi szokás szerint a farsangot a farsangvasárnap, farsang­­hétfő és húshagyókedd alkotja. A ham­vazószerdát követő napon az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve. A farsang legjellegzetesebb eseményei az álarcos, bátyus és gyermekbálok. A farsangi 3 dl tejet meglangyosítunk, belemor­zsolunk 3 dkg élesztőt, és beleteszünk 1 evőkanál porcukrot. Amikor az élesz­tő megkel, 5 dkg vajjal, 2 tojássárgájá­val, 1 pohárka rummal, késhegynyi só­val és 50 dkg liszttel közepes kemény­ségű kelt tésztát készítünk. Nagyon jól kidolgozzuk. Langyos helyen keleszt­­jük. Utána gyúródeszkára borítjuk és ujjnyi vastagra nyújtjuk. Fánkszaggató­val kiszaggatjuk, ruhával letakarva még 6 tojjássárgát 2 dl tejföllel, 50 dkg liszttel, 2 evőkanál cukorral és 2 evő­kanál rummal összegyúrunk, 30 percig pihentetjük. Levestészta vékonyságúra kinyújtjuk, derelyevágóval téglalap ala­mulatságban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender. Sokfelé húsha­­gyókedden kell a vetnivaló kukoricát le­morzsolni, vagy bizonyos gyü­mölcsfákat, illetve a szőlő négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni. A naptári év jeles napjaihoz fűződő táncos mulat­ságok közül a legjelentősebb, amelyeket a farsang három utolsó napjain rende­zünk meg. A farsang fő étele a farsangi fánk és a kocsonya. 30 percig kelesztjük. A fánkot közép­forró zsírban, egyenletes tűzön sütjük. A fánkok sütésénél vigyázzunk, hogy a deszkán fekvő fánk felső része kerül­jön a zsírban alulra. Sütés elején az edényt fedjük be. Megfordítás után ve­gyük le róla a fedőt. A pirosra sült fán­kot szűrőkanállal szedjük ki, és még melegen szórjuk meg vaníliás cukorral, (kép) kúra felvágjuk. A közepén a szélekkel párhuzamosan kétszer bevágjuk, és for­ró olajban vagy zsírban kisütjük. Még melegen porcukorral megszórjuk. Téli-tavaszi kiegészítők Hagyományosak és rendkívül nőiesek. Nappali, utcai viseletre nagyon népsze­rű a lapos sarkú, kissé kiszélesedő, la­pos fejű, könnyű, ún. balerinafazon, az orrán bőr- vagy fémcsattal, masnival, esetleg csattal összefogott masnival. A dísz lehet a cipőétől elütő színű, sőt szí­nes vagy eltérő fényű. Térd körül érő szoknyához újra hódít a hagyományos körömcipő, kissé egyenes, lefelé enyhén elkeskenyedő, közepesen magas sarok­kal, hegyes orral, sima kivágással. Es­télyi verzióban a körömcipő hátul nyi­tott, és ékszercsatot vagy fényes masnit kap az orrára. Ennyire tán még soha nem voltak diva­tosak! Szövetkabáthoz dús mintával, a szögletes kendő minél nagyobb változa­tát viselik. Blúzhoz, könnyű ruhához in­kább a matt muszlin, mint a fényes se­lyem illik. Vékony kis kendőből érde­mes kettőt vásárolni, a második a kosz­tümkabát vagy blézer felső zsebébe gyűrve díszzsebkendő helyett használa­tos. Órák , Divatcikké és ezáltal öltözködési kiegé­szítővé váltak. A tarkák helyébe a kerek fehér számlapos, erős — többnyire bar­na vagy nyers színű — bőrszíjjal szerel­tek lépnek. A szíj annál divatosaabb, minél vastagabb, jó, ha széles tűzés is diszíti. A sportos órák mellett újra e­­lőtérbe kerülnek a hagyományosabb vo­nalú órák. A római és arab számok egyaránt divatosak, eltűnt viszont — legalábbis a női órákról — a digitális kijelzés. FARSANGI FÁNK FORGÁCSFÁNK A HÉT 25

Next

/
Thumbnails
Contents