A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
MINERVA Noé bárkájával a csillagokba Arizona sivatagi vidékén, a kaktuszok és a kígyók világában, érdekes kutatási programot készítenek elő. Képletesen egy modem Noé bárkáját, amelyet azután hermetikusan elzárnak majd a külvilágtól. A Bioszféra-2 program célja az ember felkészítése arra, hogy meg tudja vetni lábát idegen bolygón és ott megfelelő életfeltételeket tudjon teremteni a maga számára. Ez a "bárka" egy olyan nagy kiterjedésű laboratórium, ahol emberek, állatok és növények élnek együtt elzárva a külvilágtól, biológiai egyensúlyban. Az effajta egyensúly kialakítása nem könnyű feladat, nagyon könnyen felborulhat egyik vagy másik élőlény túlszaporodása miatt, s ilyenkor az emberre nézve mérgező anyagok halmozódhatnak fel. A Bioszféra-2 terven jelenleg több nemzet mintegy 30 kutatója dolgozik. A technikai kivitelezés lényege: 3 hektár üvegfelület alatt autonóm, önellátó környezetet és klímát teremteni. A vidékek: szavanna, mocsárvidék, sivatag, vadon és óceán. Itt, ebben a környezetben egy hatalmas üvegbúra alatt létesített mini városban él majd nyolc önkéntes kutató egy éven keresztül, konyhakertje és baromfiudvara szomszédságában. Összesen 150 növényfajt telepítenek a modern Noé bárkájába. Ezeket ötvenszer aratják a kísérlet ideje alatt. Az ebéd utáni kávé is saját termésből készül majd. A mini világban mini állatok segítik az embert, vietnami törpesertés, genetikai szelekcióval előállított mini kecske stb. Egy jól funkcionáló gépezet lesz ez a minivilág, ahol 5000 érzékelő segítségével folyamatosan mérik a föld, a levegő és a vizek állapotát. Az at-, moszféra ebben a zárt világban az emberi és növényi párolgással külső segítség nélkül tartja fenn magát. A mini világ, a Bioszféra-2 program terepét fémüveg-szerkezetű tetőbúra alatt rendezik be. A legmagasabb része 30 méter. A trópusi szavannát afrikai és dél-amerikai szavannáról "másolják" ide. De lesz a tető alatt botanikus kert is. Ausztráliából 250 rovarfajt telepítenek a minivilágba. A sós tengervíz jelentős részét a Csendes-óceánból kamionokkal szállítják a helyszínre. Hozzá ezernyi tengeri fajt telepítenek: halakat, kagylókat, vízinövényeket, algákat. A Yucatan-félszigetről és a Bahama-szigetekről hozzák a korallzátony részeit. Hullámkeltő gépekkel biztosítják azt, hogy a víz alá telepített korallpadok friss oxigénhez jussanak. A monumentális tudományos terv ötlete a 80-as évekből származik. A tervet négy multimilliárdos texasi fivér finanszírozza. Disneylandhoz hasonlóan évente 2 millió látogatóra számítanak. A kísérlet csak néhány év múlva kezdődik, de az építési és telepítési munkák már folynak. Az állatvilág az adott környezet élő és élettelen tényezőinek függvényében él. E függési viszonyt végső soron a növényzet határozza meg. Ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a táplálék megszerzésében. A fészkelőhely megválasztásánál is mindig a vegetációs miliő a determináló. A Duna-táj jellegezetességei közé tartoznak a kisebb-nagyobb nádasok. A legterjedelmesebb talán a Köbölkút és Kisújfalu határában elterülő nádas. Értékes és jellegzetes külön világ tárul itt szemünk elé. Tudni kell, hogy a nádasok minden esetben maradvány-(reliktum) területek, ahol jellegzetes, másutt elő nem forduló állatfajok találják meg egyedülálló élőhelyüket. Sajnálatos az a tény, hogy a laposok, turjányok és mocsarak — ott ahol a nád tenyészik — napjainkban már igencsak megfogyatkoztak. E folyamat ellensúlyozására a megmaradt helyeken védett területek (rezervátumok) létesültek. A nádasokban különös állatvilág él. A madarok közül megtaláljuk itt a gémféléktől kezdve a rétihéját, a récéket, a harist, a guvatot, a vízicsibét, a szárcsát és a vízityúkot. Az éneklők közül például a nádirigót, a nádiposzátát, a tücsökma-A nádasok darat, a rejtélyes barkóscinegét és a kékbegyet. Az állatvilág védelmére vonatkozó jogszabályok általánosságban előírják a nádasok költőidőben való hasznosítási tilalmát. Ez annyit jelent, hogy március 1-től a szaporodás elkezdésével már nem szabad bolygatni ezt a növényzetet. Ennél az általános szabályzatnál jóval szigorúbbak a megkötések magukon a természetvédelmi területeken — a rezervátumokon. Itt a védetté-nyilvánító okiratok mellékletét képező kezelési szabályzat a területi adottságokhoz igazodva üzemáganként (tehát erdő, szántó, halastó, vadászat, halászat, nádtermelés stb.) részletezi azok hasznosításának mértékét és módozatait. A nádasoknál két szempont a meghatározó: az egyik, hogy a nádast megújulásának érdekében időnként le kell termelni, a másik pedig, hogy a madárvilágnak mindenkor álljék rendelkezésére elöregedett, avas nádállomány is. A természetvédelmi hatóság rendszerint a naérdekében! gyobb nádasokat zónákra osztja, s minden évben más-más hányadát engedi levágni a terület élővilágához alkalmazkodó, kijelölt időszakban (novembertől március 1-ig.) Ez a forgórendszer be szokott válni. Csupán arra kell vigyázni, hogy a meghagyott avas nádfoltok ne legyenek kisebbek 40x40 m-nél s ne essenek túlságosan távol egymástól, tekintettel a fészkelő fajok helyhűségére. Nádasaink pozíciója tehát nemcsak a természetvédelmi hatóságtól, hanem maguktól a nádvágók hozzáállásától is függ. Az okos, racionális kompromisszumra apellálok, amikor megkérem a természetbarát termelőket, hogy saját érdekből is mindenkor a kezelési előírásoknak megfelelően járjanak el. A nádtermelést védett területek esetében az állami természetvédelem bírálja el. Az engedélyezés a Járási Környezetvédelmi Hivatal (Okresný úrad pre životné prostredie) hatáskörébe tartozik. Dr. Stollmann András Fotó: a szerző 20 A HÉT
