A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
HÍRMONDÓ Omlóban a közöny fala Még mindig visszhangos a Csemadok Pozsony Városi Választmányának nagyszerű rendezvénysorozata: a IV. Kulturális Napok. Dicsérik valóban igényes programját, s nem értik a pozsonyi magyarok nagyobb részének közönyét, akik távolmaradtak az események színhelyétől. Mács József a két legilletékesebbtől, Duka Zólyomi Árpádtól, a Csemadok Pozsony Városi Választmányának elnökétől és Jégh Izabella titkártól kért választ kérdéseire. — Hogyan értékelik a IV. Kulturális Napokat? Duka Zólyomi Árpád: Ha visszatekintünk a múltba, akkor a kultúrának elkötelezett irányvonalat kellett követnie. Most pedig valódi emberi értékeket tükröző tényezőnek kell lennie a kultúrának. Az igazi kultúra és kulturális élet, valamint a demokrácia egymást feltételezi, pontosabban a kultúra a társadalom formálódásának szinte minden területén nélkülözhetetlen tényező. Tehát nekünk, a Csemadoknak ezekben az új lehetőségekben már egészen másképp kellett a dolgokhoz hozzáállnunk. Arra törekedtünk, hogy az idei kulturális napokban ezek az új lehetőségek már visszatükröződjenek. Jéghné Nagy Izabella: Valóban szabadon olyan műsort állítottunk össze, amely sok érdeklődőt vonzott. Nem lehet azonban ennek ellenére sem elmondanunk, hogy a kulturális napok nagyon jól sikerültek, 8 A HÉT mert a sok propagációs munka ellenére is voltak olyan előadások, amelyek nem keltettek kellő érdeklődést. A megnyitó előadás óriási sikernek számított a Jókai Színház kitűnő előadásának köszönhetően. Nagy sikere volt a főiskolások előadásának is, akik antik témájú verses drámát vittek színpadra. Mivel azonban az előadás csupán egy óra hosszáig tartott, kiegészítettük Varga Tibor nagymegyeri versmondó önálló műsorával. Sor került a Liszt Ferenc Klub saját rendezvényére is, amely a Szlovák Filmklubban és a mi nagytermünkben volt. Az érdeklődés óriási volt. A komolyzene nagy tömeget vonz. Az Ifjú Szívek kamaracsoportjának egyházi muzsikája is új dolognak számít műsorunkban, és hát sajnálkozva mondom, hogy több hallgatót érdemelt volna. Nagy érdeklődést keltettek a táncdalok és sanzonok, amelyek szintén az új próbálkozásaink közé tartoznak, és magyarországi művészek adták elő. — Régebben a Csemadok aszerint ítélte meg egy-egy rendezvényét, hányán tekintették meg. Nem volt a legszerencsésebb megítélés. De inkább arra fordítsam a figyelmüket, hogy nem is olyen régen még szinte lehetetlennek látszott Pozsonyban megszervezni rangos kulturális napokat. Mi a véleményük erről? Duka Zólyomi Árpád: Valóban, a múltban mindig abból indultunk ki, hogy nehéz összeállítani egy olyan minőségű vagy szintű programot, amely érdeklődést váltana ki. Ezek a mostani kulturális napok azonban bebizonyították, hogy meg lehet találni a közös hangot, amely az érdeklődők többségének megfelel. Bebizonyosodott a nyitó és a záró rendezvényünkön, hogy ha vonzó a program, a magyarok nem maradnak távol. Jéghné Nagy Izabella: Én még visszatérnék arra, hogy nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. De ha abból indulok ki, hogy a városi választmányhoz hat alapszervezet tartozik, amelyeknek kétezer-kétezerháromszáz tagjuk van, akkor a látogatottsággal nem lehetünk elégedettek. Ugyanis a probléma mindig az volt, hogy nincs lehetőségünk semmire, amikor pedig van, csak élni kellene vele, nem mutatunk kellő érdeklődést, hogy igényeljük az anyanyelvi kultúrát. Elsődleges célunk az volt a kulturális napok szervezésekor, hogy legjobb amatőr együtteseink bemutatkozhassanak a fővárosban. Elődöm, Hornyák István, aki a kulturális napokat életre hívta, szintén ezt a célt követte, s most már ott tartunk, hogy Ausztriával és Magyarországgal is felvettük a kapcsolatot, s amennyiben ez lehetséges lesz, onnan is meghívunk csoportokat. Új próbálkozásaink közé soroljuk az Irodalmi Kávéházat is, amelyet a Stefánia Kávéházban rendeztünk meg. Minden jelenlévő közös kívánsága volt, hogy a kezdeményezésünknek folytatása legyen. Mi is ezt szeretnénk, és már fel is kértük a rádió magyar adásának két szerkesztőjét, Lacza Évát és Lelkes Júliát, készítsenek új forgatókönyvet. Végül hadd említsem új kezdeményezéseink között a Duna-bált, a kulturális napok záró rendezvényét. Olyan jó volt a visszhangja, hogy az idén is meg kell rendeznünk. Itt mondanám még el, hogy tavalyi kulturális napjainknak első ízben volt társrendezője a pozsonyi Magyar Kulturális Központ. — Hogyan született meg a Duna-bál gondolata? Duka Zólyomi Árpád: Kezdeném azzal, hogy hajdan itt békében éltek együtt az emberek, függetlenül attól, hogy magyarul, németül vagy szlovákul beszéltek. Ez vezetett el bennünket a Dunabál gondolatához. Új vonása még tavalyi tevékenységünknek, hogy sikerült
