A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
GONDOLKODÓ momom Mit hozott Hisebbségi az elmúlt esztendő ? A szlovákiai magyar iskolák soha nem voltak olyan helyzetben, hogy ne fért volna rájuk egy kis fellendülés. Nemzetiségünk sem volt olyan helyzetben soha, hogy ne fért volna rá a jobb, színvonalasabb iskolai képzés, a több értelmiségi. A szocializmus időszakának utolsó esztendeiben maga az államvezetés is beismerte, hogy képzettség tekintetében a csehszlovákiai magyarság rendkívül rosszul áll, hiszen a lakosság összetétele tekintetében 10-11 százalékot kitevő szlovákiai magyarok a felsőfokú képzettséggel rendelkezők közt már csak két százaléknyian voltak. Talán ezért is születtek olyan határozatok öt-hat évvel ezelőtt, hogy növelni kell a közép- és főiskolákon továbbtanuló magyar gyerekek és fiatalok számát. És talán ezért lendült neki a demokrácia első esztendejének kezdetén — parlamenti képviselői útján - a szlovákiai magyar civil társadalom, hogy kiharcoljon magának egy elsősorban tanárképző felsőoktatási intézményt, mellyel megalapozhatta volna tulajdon szellemi felvirágzását. A törekvéseket azonban akkor rosszul értelmezték. Elsősorban azok a szlovák politikai körök, amelyek az ország új fejlődésvonalát egy erőteljes, homogén nemzetállam megteremtésében látták. A tavalyi átmeneti időszak oktatásügyi kormányzata hathatós segítséget nyújtott e törekvések érvényesítésében, mert magáévá tette azt az ideológiát, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken - ahol az egyes nemzeti kisebbségek egy-egy helységben többséget alkothatnak — olyan helyzetbe hozzák az ott élő szlovákságot, mintha az színszlovák területen élne. Ennek érdekében a még megmaradt minisztériumi nemzetiségi főosztályt is felszámolta, létrehozva helyette az ún. vegyes lakosságú területek főosztályát, így is tudtára adva a nemzeti kisebbségeknek, hogy iskoláik önálló-6 A HÉT sftására hiába törekszenek. Ennek a főosztálynak a vezetőjévé dr. Fodor Zoltánt nevezték ki, aki évtizedek óta a szlovák iskolaügyi minisztérium alkalmazottja, korábban - a körzetesítések idején — épp a nemzetiségi osztályt, majd az alapiskolák főosztályát vezette. A főosztályvezetőnek tehát lehet áttekintése a hazai kisebbség iskoláinak helyzetérőll, személyének hitele azonban nem teng túl a pedagóguskörökben. Ezt azon a találkozón tapasztalhattam, ahol a csehszlovákiai magyar pedagógusok képviselőivel tanácskozott néhány magyarországi vendég és Hejný miniszterhelyettes társaságában. A kép, amely e tanácskozás során a hallgatóban kialakult, meglehetősen furcsa. Való igaz, hogy átalakulóban van az egész iskolarendszer, de hogy milyen változások zajlanak le majd benne, az nem világos még talán a leghivatottabbak előtt sem. Az iskolák állami igazgatásáról szóló törvény értelmében járási és területi iskolaügyi igazgatóságok — hivatalok létesülnek, melyeknek vezetőit a minisztérium nevezi ki, s e járási és területi hivatalok nevezik majd ki az egyes iskolák igazgatóit. Hosszabb távon létre kell majd hozni az iskolai önkormányzatokat és a területi tanácsokat, amelyeknek e kérdésekben lesz javaslattételi joguk. Hogy ez a javaslattételi jog valós beleszólási lehetőséget is jelent-e, vagy csak írott malaszt lesz, a jövő dönti el. A vázolt elképzelések szerint azonban olyan értelemben vett iskolaszékek felállításával, amelyben az összes érintett — tehát a helyi önkormányzat, a diákság és pedagógusok, valamint a szülők — részt vehetne az iskolák sorskérdéseinek eldöntésében, nálunk senki nem számol. Fodor Zoltán főosztályvezető részletes képet adott újkeletű főosztálya munkásságáról. Kitűnt ebből, hogy valójában a szlovák nacionalista körök vádjainak megalapozottságát vizsgálták felül: nevezetesen, hogy hol kényszerülnek szlovák gyerekek magyar iskolába és óvodába járni. A felmérésekből az derült ki, hogy Szlovákia korábbi 11 vegyes lakosságú (szlovák-magyar) járásában meg Pozsonyban és Kassán összesen 434 szlovák gyerek jár magyar óvodába, alapiskolába pedig 223. Ugyanezen helyeken 3499 magyar gyermek jár szlovák óvodába és 16 373 szlovák alapiskolába (az összes magyar anyanyelvű gyerek 16,6 százaléka). Középiskolák tekintetében a magyar kisebbség helyzete még siralmasabb. A gimnáziumi diákok 15,3 százaléka tanul magyar nyelven; a szakközépiskolásoknak 13,7 százaléka, a szakmunkásképzősöknek pedig - akik az összes középiskolások 60 százalékát jelentik — mindössze 8,4 százaléka. Szlovák vonatkozásban a főosztály nem tudott különösebb okokat levezetni a magyar intézményekbe íratott gyermekek esetében. A szülői döntések indoklását valószínűleg olyan területeken kellett volna keresni, amelyek vizsgálatára nem tért ki a felmérés (pl. vegyes házasságokból származó gyermekek stb.). A magyar gyermekek szlovák iskolába íratását azonban - úgy tűnik - három ok döntően befolyásolja. Először: az óvodai nevelési nyelv, mivel a legtöbb esetben ez már az iskolai tanítási nyelv megválasztását is eldönti. Másodszor: a társadalmi közhangulat. Konkrétan az a direkt és indirekt módon agyonhangoztatott kitétel, hogy szlovák iskolából könnyebb az érvényesülés, illetve: hogy a magyar iskolák színvonalát, hatékonyságát hosszú ideje csak azon mérik, milyen szinten tudnak a tanulók szlovákul és milyen mértékű a csehszlovák államiságra való nevelés. Har-
