A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
VISSZHANG Levélváltás Boldog, 1990. dec. 17-én Kedves Görföl úr! Megkérem, hogy levelemet tegye közzé a Hét képeslapban. A levelet válaszként írom az Ön cikkére — Tolwayfelde, 1990. Szlovák vagyok, de magyar nyelven írom a cikket, mert a faluban is a magyar nyelvet használtam. Itt dolgoztam 16 évet. Nem tetszik a cikkben egypár dolog. Az első, hogy az elárúsítónő szlovák. Miért baj? Szlovákiában él, és ez a nyelve. Iparkodik, hogy az öregecskék (nyugdíjasok) megértsék őt, a fiatalok pedig tudnak szlovákul. Más lehetőségünk nem volt, más üzletvezetőt nem találtunk. Gondolja, hogy csak Boldogon nincs kenyér és tej? Ha több volt rendelve, kimaradt. Kérdi, hogy milyenek a lakosok és milyen az élet a faluban? Ezt talán a lakosok tudták volna megmondani. Boldog nem egy kis ribizkebokor. Sokat fejlődött. 1986-tól voltam elnöknő a faluban. Iparkodtam ezalatt az idő alatt a faluért minél többet tenni. (Új utak, új buszmegálló épült, bekerítették a temetőt, vízvezetéket építettünk a faluban, rózsákat és díszfákat ültettünk, az alapiskolát óvodává építettük át.) Sajnos a telkek szétosztását a fiatalok között önhibámon kívül nem tudtam befejezni. Az okmányok majdnem két évig a járáson voltak, és most már öt hónapja a geodézián vannak. Ezelőtt öt évvel a falubéliek közül még senki sem akart építeni, inkább eladták a telkeket bratislavai lakosoknak. Higgye el, hogy nem féltem volna attól, hogy nem választanak meg polgármesternek, mégha a falu vallásos is. Most végre igazán nem azt kell nézni, hogy ki milyen pártnak a tagja, hanem azt, hogy ki milyen ember. Sajnos a barátok és a jó ismerősök nekem is hátat fordítottak, ezért ne a barátoktól kérdezzük, amit tudni szeretnénk, de a lakosoktól, mert a barát soha nem úgy válaszol, ahogyan kell. Ha most jönne a faluba, az üzletet zárva találná. Betegség miatt. Volt idő, hogy én árultam a kenyeret és a tejet a nemzeti bizottságon, bár ez talán másnak lett volna a feladata, pld. a Jednota ellenőrző bizottságának. De én ezt tiszta szívből csináltam, hogy az öregecskéknek, és a gyermekeknek az oviban legyen legalább ez. És ezért nem kaptam szabadnapot, sem jutalmat. Azért írom, mert említette, hogy november 2-át a jövő szombaton dolgozzuk le, "sajnos". Minden éremnek két oldala van. Maga is a hnb-n kérdezhetett volna erről a dologról, és akkor tudott volna a problémákról is, nemcsak az úgynevezett "beszédről". Higgye el, hogy a falura csak jó emlékeim vannak, ha néha csalódtam is, azt már elfelejtettem. Jó érzéssel, emelt fővel távozom, mivel érzem, hogy a lelkiismeretem tiszta és iparkodtam mindent megtenni a faluért, amit az erőm megengedett. Bár nékem is voltak hibáim, hisz én is ember vagyok. Most majd iparkodni fogok a jó munkát Recán (Rétén) folytatni, mivel ott választottak meg polgármesternőnek. Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segítették a munkámat. Tisztelettel, Vražovičová Mária a HNB elnöknője (1991. január 2-ig.) Kedves Vražovičová Mária! Megpróbálok levelére röviden írni. Kifogásait, amelyeket írásommal kapcsolatban felsorolt, igyekszem megválaszolni. Előrebocsátom azonban: úgy érzem, mi ugyanazt mondjuk. Sajnálom, hogy azt, amit ön állít - és véleményem szerint az én írásomban is benne volt - a cikkemből ön nem érezte ki. Először is az üzlet. Az ön állítása szerint én kifogásoltam azt, hogy az elárusítónő szlovák. (Elnézést, de néhányszor saját, Tolwayfelde, 1990 címmel, a Hét tavalyi 49. számában megjelent írásomból kell idéznem.) Lássuk a kifogásolt részt:"... az elárusítónő szlovákul válaszol kérdésemre. S én akkor is úgy gondoltam: szíve joga.'Vagy: "Az idősebbek megértik az üzletvezetőt? Hiszen nem tud magyarul. — De ért, s szlovákul értünk mi is. Tudja mit? Nem a nyelv miatt marad néha üresen a bevásárlókosár!" Más helyen: — "Az üzletet itt is pártfogásba veszik: Nehéz ám itt megfelelő mennyiséget rendelni. Vagy kevés lesz valamiből, vagy ráöregszik az áru. Ha például jó, friss kenyér van a faluban, még Rétéről is átkerekeznek hozzánk, ha csapnivaló, lapos, sütetlen, a boldogfaiak is Szencen vásárolják." Nem érzi úgy, kedves asszonyom, hogy mindazt, amit ön leír, egyszer már én is megállapítottam? 2 A HÉT
