A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
HÍRMONDÓ Egy boldogtalan asszony "Mi közük van apjuk vétkeihez fiaidnak? E gyűlölet miért?" (Euripidész: Médeia) A nyitrai AB Színházhoz sok szép színházi élményem fűződik. Akadnak bőven magyar vonatkozású darabok is. Köztük talán a hatvanas évek derekán bemutatott Heltai — ízig-vérig magyar — darabot, "A néma leventét" emelném ki, amelyből úgy tudom tv-adaptáció is készült, de eddig még nem került sor a bemutatására. Ugyanott láttuk Shakespeare: Rómeó és Júliáját, Beke Sándor rendezésében, ezúttal a komáromi színészek (Matesz) előadásában. De voltak apróbb örömök is, vígjátékok, bohózatok, melyek színvonalas, kötetlen előadására a Zobor vidéki színház társulata — köszönet színésztehetségeinek (Dóczy, Kiš, Slabejová, Rimko) — mindenkor képes... Most azonban ismét magyar szerző darabját láthattuk, Göncz Arpád Magyar Médeia című monodrámájáról van szó, amelyet a szerző 1976-ban alkotott és ugyanazon esztendőben a budapesti József Attila Színház mutatta be, Szemes Mari főszereplésével. Hozzánk — pontosabban Prágába — a darab 1987-ben került, a prágai Magyar Kultúrközpontban mutatták be csehül, "Médea ‘87' címen, megszemélyesítője Alena Vránová volt és a monodrámát játsszák mind a mai napig... A nyitraiakhoz Milan Resutík fordításában jutott el a darab és Adela Gáborová, úgymond, azonnal beleszeretett. A színház dramaturgjától, dr. Ján Lacától megtudtuk, hogy mindenben támogatták elképzeléseit, minek után a művésznő tervezte a színpadi képet, kosztümöket, még a világítást is. Ezek után 1987. szeptember 11-én volt a monodráma szlovákiai ősbemutatója, "Dnešná Médeia" (Mai Médeia) címmel. Talán mondanunk sem kell, hogy a címszerepet is Adela Gáborová játszotta. Azóta Harmincöt alkalommal léptek vele színre és a nézők, idősebbek, s fiatalok lenyűgözve nézik a kitűnően fordított, jó dinamikájú darabot. Ezt a szomorú asszonyi sorsot, a zaklatott gyöngéd lélek történetét először Euripidész énekelte meg. Göncz Árpád darabjában a mai nőt, asszonyt, anyát, feleséget, a magára hagyatott embert láthatjuk, aki nehezen tűrheti, de megbirkózik az ellene elkövetett hűtlenséggel és hitszegéssel. Ámde Jászóné, Deák Médea, amikor már megtörtén megbirkózni látszik sorsával, elveszti a legnagyobb kincsét "Kisandrist", egyetlen gyermekét is... A 35. előadás (1990. 11. 28.) nem mindennapi, emelkedett, ünnepi hangulatban zajlott. Az előadáson megjelent a szerző, Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, de elkísérték a szlovák politikai és kulturális élet képviselői is. Többek között jelen volt František Mikloško az SZNT elnöke, A. Nagy László az SZNT alelnöke, Dr. Ladislav Košťa igazságügyi miniszter, Ladislav Snopko kulturális miniszter, a szlovák irodalom jelesei ilubomír Feldek és Ladislav Ballek. A csehszlovákiai magyar írók közül Mács Józsefet és Grendel Lajost láthattuk a nézők, vendégek soraiban. Magáról a sokadik előadásról annyit, hogy Adela Gáborová közvetlensége, egyszerűsége és hitelessége meggyőzte a nézőket arról, hogy szakmai tudásának, alkotó erejének a magaslatán áll. Nem csoda hát, ha csendes meghívást kapott egy budapesti bemutatkozásra. Göncz Árpád qpm hivatalos látogatása, — de a légkör, az ünnepéljfcs élmény is, amely az előadás alatt és után áthatotta az embereket — jeles példája annak, hogy a nemzetek közti közeledést, együttélést mindig a józan észre, a korrekt megfontolásra kell bíznunk, az élet minden területén. MOTESÍKY ÁRPÁD Az itt közölt csoportképen a jobboldalon álló pár a budapesti csehszlovák követség képviseletében a magyar irodalomtörténetben is számontartott Anton Straka nejével, balszélen Breuer Piroska, a Prager Tagblatt magyarországi szerkesztője. A képriportot a Színházi Élet borítójával és néhány lapjával Véra Straková, a halálmenetben eltűnt dr. Straka tavaly elhunyt özvegye őrizte meg. Képreprodukció és szöveg: Szánté György Prágai emlék Budapestről A Hétben is megjelent — a lap múlt évi 28. számában — az újonnan elindított Színházi Élet reklámja. Hadd köszöntsük feltámadását Csehországból is egy Prágában felfedezett emlékkel. Incze Sándor színházi, irodalmi és művészeti szaklapja (így áll a fejlécen) XX. évfolyamának 24., 60 esztendővel ezelőtt megjelent száma az írók nemzetközi szövetségének 1930-ban Budapesten megrendezett kongresszusáról hozott részletes tudósítást. Közírók, szerkesztők, kiadók, művészek egy dunai kirándulóhajó fedélzetén szórakoztak. A rendezvényre meghívták a diplomáciai kar sajtóattaséját is.
