A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV „S hogy jfeljöve Márton, az oroszi pap” A kabátcsere még nem köpönyegforgatás Nemrégiben egy érdekes kiadvány került a kezembe: egyik kiadónk példás gyorsasággal megjelentette a tavaly novemberi-decemberi események dokumentumait. A falragaszok, elmés feliratok, karikatúrák jó része a jellemtelen, nézeteit váltogató embereket gúnyolta ki. Egy karikatúra különösen szellemes volt: egy „Výmena /raóáfov"feliratú ajtó előtt hosszú sor kígyózik. A rajz megértéséhez tudni kell, hogy a szlovákban létezik a prevracať, obracať kabát kifejezés, s valójában erre utal az ajtón levő felirat. Annak idején egyik magyarlakta városunkban is feltűnt ez a rajz, a demokrácia jegyében magyar felirattal. így: Kabátcsere. Ezen a „karikatúrán" azonban csak azok nevettek, akik ismerték a szlovák eredetit, tehát tudták, hogy a rajzoló mit, pontosabban kiket pellengérezett ki. A magyar nyelvben a kabátcsere szónak nincs átvitt jelentése; a meggyőződésüket könnyen megváltoztató emberről ugyanis azt mondjuk: köpönyegforgató. Mind a magyar, mind a szlovák kifejezésben hasonló funkciójú ruhadarabról van szó, felcserélni őket azonban nem lehet, mert Így éppen a lényeg tűnik eL Érdemes megvizsgálnunk köpönyegforgató szavunk múltját is. Ez a szó egy szólásból jött létre, mely több változatban is él. Az O. Nagy Gábor-féle Magyar szólások és közmondások című gyűjteményben például a köpönyeget fordít, arra fordítja a köpönyeget, ahonnan (atnerröí) a szél fúj. úgy fordítja a köpönyeget, ahogy a szél fúj változatok szerepelnek. Az etimológiai szótár adata szerint a szólás 1631-ben tűnik fel először, mégpedig a következő formában: a szél fóvása-szerént fordíttyák palástyokat. Láthatjuk tehát, hogy akkor még palástról, s nem köpönyegről volt szó, mára azonban csak az utóbbi használatos. A változatok azzal is magyarázhatók, hogy ez a szólásunk német mintára alakult. A Mantel nach dem Winde wenden (kehren, drehen, hängen) szólás eredetileg valószínűleg nem volt rosszalló értelmű, csupán azt jelentette: .belenyugszik, beletalálja magát a korba, helyzetbe'. Érdekes, s ezért talán nem felesleges azt is megjegyezni, hogy a szél szavunk is gyakran előfordul átvitt jelentésben is; idézett példánkhoz tematikailag közel állnak a következő szólások: ismeri a szelek járását (,tud a dolgok változásairól, tudja, hogyan kell alkalmazkodni a kialakult helyzethez'), más szelek fújnak (.mások a körülmények, megváltoztak a társadalmi viszonyok’), kihasználja a jó szelet (.kihasználja az adódó helyzet lehetőségeit'), de megemlíthetjük szélkakas szavunkat is. Visszatérve a karikatúrára: a magyar változat tehát esetleg csak akkor lehetett volna egyenértékű a szlovák eredetivel, ha kabátcsere helyett a felirat köpönyegcsere lett volna. Ebben az esetben ugyanis a köpönyeg szó asszociálta volna a szólást, annál is inkább, mert a mai nyelvben a köpönyeg jószerint már csak ebben a szólásban, illetve a köpönyegforgató összetett szóban él. SZABÓMIHÁLY GIZELLA Nagyoroszi az egyik legrégibb alapítású község a drégelyi hegyek alatt, az Ipolyság—Budapest főútvonal mentén. Egyes történészek szerint a falu még Kálmán király uralkodása alatt (1096—1114) alakult. Első lakói a Galíciából és Lodomériából beköltözött oroszok voltak, ezért nevezték a helységet először Oroszfalvának. Belitzky János történész más lehetőséget sem zár ki a lakók eredeztetését illetően. Kubinyi Ferenc elmélkedésének valószínűségét támasztja alá. Kubinyi már 1902-ben „igazoltnak vette, hogy az Abaúj-. Torna-, Heves-, Hont- és Kolozs megyékben levő Mere és Méra fajainkban a gót Jordánes müvében merens-nek, az orosz Nesztornál pedig mere-nek és merá-nak nevezett Volga—Oka vidéki meri vagy merja nép egy csoportja a honfoglalóinkkal együtt telepedett le. Ugyanúgy vélekedett az ugra falunevek alapján az uráli őshazából idekerült jugrai ugor törzsrokonaikról és az Oroszi-ak nyomán a Kijevnél csatlakozott oroszokról is." Továbbá utal Belitzky Kubinyi ama állítására. miszerint „Ezen a tájon... a magyar hadsereg — három vezér vezetése alatt állván — három felé vált. (...) A második hadosztály... délnyugat irányába nyomult ... A Duna felé s ezen a vidéken fekszik ... Oroszi(nagy-)mezőváros-----lenö(Diós-)falu. oroszok és a Jenő magyar törzsbeliek szálláshelye." Akármikor is kerültek helyükre az oroszfalviak, tény, hogy már Kálmán király alatt különös kiváltságokat élveztek, lévén királyi ajtónállók az itteniek. Kiváltságaikat Károly Róbert. Nagy Lajos, Zsigmond, II. Ulászló is megerősítették. 1 544-ben. Visegrád megszállása után ezt a falut is elfoglalja a török. Nem csoda, hisz közel volt ide Drégely vára, Szondiék őrhelye. Akik ismerik Tinódi Budai Ali basa históriája című müvét vagy Arany János Szondi két apródja című balladáját, azok előtt képzeletben bizonyára az oroszfalvi pap is megjelenik, ha erre járnak. 1 552. július 9-én, amikor a drégelyi kaputorony már le volt omolva, a basa az „oroszfalví pappal kérette a kapitányt, hogy „az várat megadná, magát ne vesztené". ......S hogy feljőve Márton, az oroszi pap", Szondi csak annyit üzen általa Alinak: „Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: (Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi." Ami ezután következett, valamennyien tudjuk. Matunák Mihály honti történész állítja, hogy a vár főkapuja nem Drégely, hanem Diósjenő és Oroszi felé nézett. Kamarás József balassagyarmati helytörténeti kutató pedig Szabó János plébános 1784-i nagyfödémesi História Domusára hivatkozva említi, hogy a plébános drégelyi utazásakor Bartalóczky Józseftől hallott a nagyoroszi anyakönyvről. Még látta ott Bartalóczky az oroszi Márton pap ama kézírását, mellyel a „valós esemény oda feljegyeztetett." (A nagy hős tiszteletére a hadszíntér közelében 1884- ben Simor János esztergomi érsek anyagi támogatásával emlékkápolna épült. Ez 23 méter magas toronyból, hajórészből és félkör alakú szentélyből állt. A kápolnát néhány évtizede — lévén az egy szovjet katonai gyakorlótér közelében — sajnálatos körülmények közt megsemmisítették.) A nagyorosziak kiváltságát a török kiűzése után is megújították. I. Lipót 1662 -ban például a katonaállitás és más kötelezettségek alól mentesítette őket. A XVIII. században Stahrenberg Tamás nyert királyi adományt a községre. 1790- ben a helység gr. Keglevich Károly örököseire száll. A XIX. század közepétől az uradalom a gr. Berchtold családé. A XVIII. században Stahrenbergék barokk kastélyt építettek ide. Az utódok ezt a múlt században kéttornyos formájúra bővítették. Gr. Berchtold Miklós vadőre volt az egykori híres honti-nógrádi betyár, Sisa Pista. 1901-ben ö is elkísérte Matunák Mihály történészt helyszíni vizsgálatra a drégelyi várhoz. A betyár különben a bernecebaráti uradalomban is szolgált, hisz Berchtoldék és Szokolyiék közt rokoni kapcsolat volt. Volt a falunak egy másik neves papja, bizonyos Pászt János nevezetű. A templom bejáratánál, a kórus alatti falban vörösmárvány tábla örökíti meg nevét. Ezt olvassuk rajta: „Itt nyugszik fötisztelendő Pászt János Nagy Oroszi esperes plébános, kinek buzgósága által épült a Nagy Oroszi templom 1764 évben." A régi templomot ugyanis, amely még fallal volt körülvéve. 1764- ben villámcsapás pusztította el. A mait Schönk Mátyás balassagyarmati építőmester tervei alapján emelték. A barokk templom egyenes záródású kapuzata felett félköríves ablak van. A kiugró homlokzatot háromrészes párkány zárja le, a középső részen háromszögű oromzattal. A templom szentélye félköríves záródású; baloldali bejárati ajtaja felett Berchtold-cimeres feliratot látni. A kriptahelyiségben a padozaton a három fehér márványt címerrel díszítették. A feliratos sírkölap Berchtold Antal, Berchtold Miklós és felesége sírhelyét takarja. Értékes a templom berendezése, akárcsak festménygyüjteménye is. A főoltár fekete márvány, XIX. századi klasszicista munka. A mellékoltáron a Fekete Madonna kegyképét látni fából faragott ornamentikával, Szt. Ferenc és Szt. Erzsébet szobraival. A szentély képei egyedi alkotások. 1856-ból való a Mária mennybemenetele Jézussal és a Jézus a hitetlen Tamással című kép. Mindkettő jelzése Telepy K: Velence. Az Ecce Homo Palma Giovane iskolájából került ki 1600 körül. A Krisztus siratása című festmény 1560 körül készülhetett, egy ismeretlen velencei mester kvalitás alkotása. A keresztelőkét XVIII. századi alkotás. Fából készült ovális alakú tartállyal. A község műemléke a régi templom helyén állított klasszicista Szentháromságoszlop. A hasáb alakú talpazaton rozettákkal díszített lábazati tag van, ezen felfelé keskenyedő pillér a szoborcsoporttal. Nagyoroszi szülötte Szabó Endre (sz. 1839) pedagógiai író, a magyar kisdedóvás kiemelkedő képviselője. Alapnevelők és Szülők Lapja címmel kiadta az első kisdedóvói szakmai folyóiratot. Egy ideig a rimaszombati iskolát is igazgatta. Számos pedagógiai művet irt. közülük Az érzékszervek gymnasztikája című Rimaszombatban jelent meg. CSÁKY KÁROLY 10 Az egykori Szondi-kápotna ßöszörményi I. reprodukciója) Szabó Endre pedagógiai kő emléktáblája (Csáky Károly felvétele)
