A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
A szürkegémnél valamivel kisebb, nyurgább és rövidebb lábú gázlómadár. Tollazata a világosszürke és a gesztenyevörös szivárványszerü együttese. Nagyobb nádasok lakója. Nálunk a ritka fészkelők kategóriájába tartozik. Hazája az Ibériai-félsziget, Franciaország, Hollandia, Olaszország a Balkán, valamint Magyarország és Csehszlovákia, ahol elterjedésének északi határa húzódik. A vörös gém életvitele hasonlít a szokványos vándormadáréhoz. A főbb mozzanatok: a tavaszi visszatérés, a fészkelés és fiókanevelés ideje, majd a kóborlások nyári periódusa, utána következik az őszi elvonulás, majd (s ez már határainkon túl) a telelés időszaka. Madaraink hozzánk április folyamán érkeznek meg ázsiai (Perzsa-öböl környéki), észak-afrikai, illetve földközi-tengeri telelőhelyeikről. A megérkezést követően azonnal a fészekrakáshoz, vagy a régi fészkek tatarozásához látnak. Április vége táján már megjelennek a tojások. Számuk 3—6, színük kékeszöld. A fészekaljon a partnerek váltják egymást. Közben még meg-megigazítják a fészket is, melynek átmérője eléri a 60 cm-t. Amennyiben nádasban épült, akkor 15— 50 cm-re van a víz felett, ha rekettyebokron építették, akkor 3—5 m magasan helyezkedik el. Nálunk a vörös gémállomány az utóbbi évtizedekben nagyon megritkult. Ez főleg a nyugati országrészre vonatkozik, ahol a tájátalakítások nagyban hozzájárultak az ismert fészektelepek folyamatos felszámolásához. Ma már csak az emlékezők tudják, hogy a vörös gém hajdan (az ötvenes, hatvanas években) még szép számmal költött a csicsói „Szakajtás"-nál, az Isztragov nevű Duna-hullámtérben (nádasban) és a Köbölkút közelében elterülő nádrengetegben. Ezzel szemben az utóbbi időben a vörös gémállomány örvendetesen emelkedett a Bodrogközben, ahol 1983-tól Š. Danko bakcsóval közösen találta fészkelni. Érdemes itt megjegyezni, hogy az adott fészkelöegyüttes a gémféléknél általában mindig a védelem és a biztonság elsőrangú erdekképviselete. Egyben szinkronizálja a fészkelők cselekvését is. A tojások lerakása, azok kíköltése, a fiatalok felnevelése ugyanis sokkal kisebb idöszóráson belül folyik le, mint az egyedi módon elszórtan fészkelő fajoknál. A vörös gémfiókák hat hét után már röpképessé válnak és elkezdik önálló kóborló életüket. Ekkor nemritkán elvetődnek olyan helyekre is, ahol rendesen nem fordulnak meg. Az őszi elvándorlás szeptember végén, októberben esedékes. A vörös gém táplálékát nádasok szegélyén, sekély vízinövényzettel benőtt helyeken, kanálisok partján (sohasem a nyílt víznél) szerzi. Kedvelt és leggyakoribb zsákmánya a hal. Leginkább a mocsárvilág fehérhalaiból kerül ki halfogyasztása, így kárról igazán nem lehet beszélni. Kisebb részben fogyaszt kétéltüeket, vízirovarokat, alkalmilag apróemlösöket, vízipockot. Ősszel, amikor a mocsarak kiapadnak kénytelen kijárni a mezőre, tarlóra mezei pockok vadászata céljából. A vörös gém és általában a gémek jelentősége a biológiai egyensúly fenntartásában rejlik. Szerepük mezőgazdasági szempontból is számottevő — főleg egérjárásos esztendőkben. Mint természeti értékek törvényesen védett fajok, s ezentúl a táj díszét is képviselik. STOLLMANN ANDRÁS Fotó Štefan Danko