A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
ennek: éhes a batár és éhes az emberiség is. A „népet" kiszórjuk a „restorant" előtt: „foglaljatok helyet, menjetek előre", hangzik Elemér hangja. Én meg vele megyek a batárt megetetni. Jólesik a négy nőtől rövidke időre megszabadulni. Egy apró időre csend lesz, nem hallom a parancsszavakat: „Elm-ér így, Elm-ér úgy! (így elegánsabb, ha sógorom keresztnevéből a hölgyek egy „e"-t tudatosan elhagynak.) Röhögve mossuk az ablakokat, etetjük az éhes gépet, ám semmi sem tart évekig, s mert felvettük az olajat, a benzint, besoroltunk az épület előtti parkolóba. A várakozást közben megúsztuk, az előőrs asztalt foglalt, így azonmód mi is „vályúhoz" kerültünk. Csak a pénztárosnő csodálkozik, a beléptidíjat fizető Elemértől meg is kérdezi: „Seven, seven?" Mert heten vagyunk, akár az ördögök. Valahányszor asztalhoz ülök, mindig zavarban vagyok: nem én fizetek, vendég vagyok, tehát „Maul halten und weiter dienen". De olcsón megússzuk a Los Angeles tán nagyobb területen fekszik, mint a mi Csallóközünk, lakosainak száma Í háromszorosa lehet Szlovákia összlakosságának. Egyébként az örök tavasz városának is mondják. Lányom torrancei kertjében január közepén szedtem le a fáról a grapefru: itot, a narancsot, citromot. Los Angeles egy tömegközlekedési rendszer nélküli, sok milliós város, egymást derékszögben kereszte-' ző széles utakkal, utcákkal, a város magjában csoda-felhőkarcolókkal, melyek közt itt - ott megbújnak lerobbant, sokemeletes épületek. A kisember és természetesen a gazdag, sosem fizet készpénzzel, csak csekkel. Hitelre vett házában lakik s minden család lehetőleg két autóval rendelkezik, hisz naponta jár munkába, hivatalba, iskolába, bevásárolni. Hogyan közlekedne autó nélkül. Már tudjuk, nem annyira Amerika, mint ez a város, teljes valójában, a korlátlan lehetőségek világa. Szemed előtt látod, tapasztalod gazdagságát s tőle alig öt-tíz méterrel odébb a nyomort is. Február első vasárnapján vejemmel és tinédzser unokáimmal bejártuk Los Angelest. Kocsival, gyalog, felváltva. Megnéztük a sokarcú kínai negyedet, talpaltuk Hollywood utcáit. A híres filmvilág boulevardján megpróbáltam beilleszteni lábamat Clark Gable betonba öntött cipője nyomába. Feleségem Batte Devisével kísérletezett sikerrel. Megcsodáltuk a milliomosok széles, pálmafákkal övezett Sunsel boulevardját s e negyedben a gazdagabbnál gazdagabb amerikaiak álomvilláit. Nem hagytuk ki az egyetemi városrészt, a főiskolások és egyetemi professzorok csaknem 50 000-es lélekszámot kitevő negyedét. Megfordultunk a Cityben, a belváros toronyépületeivel körülzárt parkjaiban. Ezt a vidéket az „endzselesziek" vasárnap messze elkerülik, akár az emberek a sündisznó simogatását ... Itt a kép meghökkentő: piszok, a környéken elhagyott, lerobbant épületek, árad a bűz, félelmet, rettegést okozó alakokkal találkozol. Egyenként és csoportokban. Az ember gerincén végigfut a jeges hideg. Nem én vagyok, aki megborzadok, mert Barack becenevű unokám egyszerre odafordul apjához s kérve-kérleli: „Gyerünk innen. Apu" s A lábnyomok utcája Hollywoodban megrettent arcocskájáról lerí, miért is akar innen mielőbb elkerülni. Egy hétig ezek a kontrasztok jártak a fejemben, de szabadulni alig tudtam. Amerikának ezzel az arcával még nem találkoztam s bánatom enyhítésére, már előre örülök a soron következő vasárnapnak ... Szombat reggel van, február 13., reggel 7 óra 10 perc. A ház előtt megáll sógorom Fordja, benne Elemér és Ágnes, meg a mama. Baby nélkül, öt majd útközben veszszük fel. Ahogy két kis kézitáskámmal a kocsihoz érek, lélekben bocsánatot kérek feleségemtől, mert a miénkhez képest, Ágnes és mamája alaposan felpakoltak. A kocsi hátuljában a fogasrúd telistele ruhákkal, kabátokkal, kosztümökkel, mintha csak féléves útra indulnánk. No, sebaj! Útközben, ahogy már említettem, felvettük Babyt. Nincs hivatalos bemutatkozás. Én vagyok az egyetlen, aki nem ismerem. De „csókolommal", „szervusszal" túl vagyunk az ismerkedés feszélyezett pillanatain. Már újból gördülnek a jó öreg Ford kerekei, először a 10-es freewayn futunk, ám sok idő nem múlik, már jön a 15-ös. Ez visz egész Las Vegasig .. . Útközben valahol leállunk. Kettős oka van dolgot, az én reggelim nem került két dollárba sem. A nők valamiféle anyagiakról vitáznak, az ilyesmi gyakran megesik. Megértem Ágnes, Baby és a mama suttogó szócsatáját, hisz éppen tegnap zördült össze velem feleségem is ily fajta dolog ügyében, mikor bátor voltam megjegyezni, közös anyagjainkat egyedül bitorolja. Eluralkodik felettünk, sőt még azt is zokon vette, hogy a hivatalosan beváltott, összesen 68 dollárból, idejövet, a repgépen, egy kettesért sört ittam. Megyünk tovább. Már a nevadai sivatagot járjuk. Irtózatos a hőség, bár, ugye, február van. Az európai lélek otthon ilyentájt fázik és didereg, itt meg törülgetheti kendőjével izzadt homlokát. Jobbra, balra az úttól a messziségekbe nyúló terméketlen, erróziós kösivatag, aprócska szabálytalan kö és homokbuckákkal. Most hosszú völgyvonulatban gurulunk, mondhatnám porolunk. Szinte karnyújtásnyira látom a hófödte nevadai hegyeket. Fölfelé kaptatunk a szerpentineken. Hágókon át, föl és le. Magasan járunk, váltakozóan 1 500—1 900 méterre tengerszint felett. A szikes, vizes mezőkön a napsugár csillogóan, fényesen vetíti vissza a hegyek csúcsainak fordított mását. Már ötször hatvan percnyi utat tettünk meg és egyre jobban élvezem az utat, pedig hogy féltem vállalkozni a hosszú útra: Pozsony, Pest, Frankfurt, Los Angeles, most meg lassan elérjük a pénz, a csillogó arany, a hazárdjátékok világközpontját. Las Vegast. Sőt, már e város nagy forgalmú utcáin vagyunk. Elemér lassít, aztán megállunk a 15 emeletes épületóriás bejárati kapuja előtt. Szaladnak a boyok, hordárok s pillanatok alatt kisegítik a kocsiból az utasokat és a bagázst is. Sietni kell, mert mögöttünk már sorakoznak a többi beérkezök. Tehát megjöttünk a Tropicana szállodába. A recepción megkapjuk a 4 260-as szoba kulcsát. Második emelet, illetve ha az alsó magas földszintet földszintnek számítom, hát első emeleti szoba. Belépve elsőnek a szoba árát keresem. Eláll a lélegzetem: 80 dollár, tizenkét dollárral több, mint amennyi dollár megvételére adott lehetőséget, három hónapi időtartamra, a hazai Nemzeti Bank. (Folytatjuk) Különleges horoszkóp Általános jellemrajz MÉRLEG (IX. 24.—X. 23.) A Mérleg jegyében született ember legfőbb tulajdonsága a tökéletes lelki egyensúlyra való. törekvés. Ezért kerül el nagy ívben mindent, ami a legkisebb zavart idézhetné elő életében. Sohasem vegyül mások veszekedésébe, még az esetleges félreértéseket is óvatosan elkerüli és inkább elviseli az öt ért igazságtalanságokat. Nem tudja, vagy nem akarja jogait kiharcolni. Nincs tehetsége a támadáshoz, a béke embere. Jó munkatárs, kitűnő közvetítő. A szép iránti érzéke még az alacsonyabbrendű típusnál is megmutatkozik. Kedveli a szép lakást, a díszesen terített asztalt, a jó társaságot. A lármás hangos szórakozás nincs az Ínyére. Az élet nehézségein kissé laza nemtörődömséggel könnyen túlteszi magát. Szereti a rendet, ha más gondoskodik róla. A Mérleg típusú ember szívesen elhalasztja holnapra, amit ma kellene megtennie. Kényelemszeretete, engedékenysége sok hibának a forrásává is válhat. Gyakran határozatlan, változó kedélyű, könnyen lehet befolyásolni. A béke kedvéért nézeteit, véleményét is félreteszi, vagy megváltoztatja, csakhogy kellemetlen helyzetbe ne kerüljön. Szerencséjére, amikor akadályokra bukkan — bár zavarba jön és egy ideig tanácstalanul áll — rövid idő múlva megtalálja a szükséges ellenintézkedéseket, mert nála inkább a pillanatnyi, az azonnali elhatározó erő hiányzik. Jó tulajdonságai néha ellentétes irányba fejlődnek. Felületessé válik, közönséges társalgást kedvelő bohém lesz, aki egyik kocsmából a másikba megy. Szereti a szenzációkat, nagyon ritkán lehet otthon találni. Nagy erővel fog neki bármely dolognak, de még mielőtt befejezésre kerülne a sor, elveszti érdeklődését, megunja és sutba dobja az egészet. De rögtön új témát, új foglalkozást, új játékot keres. Személyes szabadságára nagy súlyt helyez és hevesen tiltakozik minden megkötöttség, kötelezettség ellen, mert az kényelmetlenséggel jár. Életvidám, hiszen a kritikus körülményeken hamar túlteszi magát. Sok benne a kedélymelegség. Idealista lelkesedése azonban sohasem viharos. A szerelemben inkább a kísérő jelenségeket értékeli, amelyek esztétikai élvezetet szereznek neki. Szerelme — különösen a nőknél — hideg, valódi élményei alig vannak. Hogy együttérezzen a partnerével, ahhoz csábító környezet, bor, zene szükséges. Aki a Mérleg típusú nöhöz ajtóstól akar berontani, keserű szájízzel távozik, mintha jégcsapot tartott volna karjai között. A Mérleg jegyű ember általában jó házastárs. De házasélete csak akkor marad normális, ha partnere a megszokottat, a köznapi dolgokat ügyesen megszépíti. Mivel érzéki szerelemre nem vágyik, házasságában inkább a pajtáši viszonyon van a hangsúly. Irtózása minden kellemetlenségtől, felületessége a házasságában abban nyilvánul meg, hogy túlteszi magát sok mindenen. Nála a válás annyi, mintha egy lyukas zsebéből egy-két koronát veszített volna el. Pár percnyi bosszankodás vagy sajnálkozás után mindent elborít a feledés homálya. Néhány híres ember, aki a Mérleg jegyében született: Erasmus, Napóleon, Newton, Pasteur, Schumann, Wilde stb. 17
