A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
n ^lU U ^f Hol is kezdjem? - törölte meg a homlokát Amantha Müller, amikor szilveszter napján bevezették a 43-as rendőrállomásra. Mintegy 28 esztendős lehetett és nem volt éppen csúnya, állapította meg James Morante felügyelő. Magában elátkozta a szerencséjét, mert az esztendő utolsó napján több dolga akadt, mit bármikor.- Meséljen el mindent - mondta. A férjét vérbe fagyva találták a péküzlet padlóján. Miért tette?- Néhány héttel ezelőtt még békességben éltünk egymás mellett - sóhajtott fel Mrs. Müller. - Minden aszszony romantikus, de ha az ember élni akar, akkor húzza meg magát és dolgozzon. Egy péküzletet vezettünk és nem volt panasz a forgalomra. Én álltam a pult mögött, a férjem a tésztát gyúrta a hátsó teremben. Goromba munka: goromba ember. Peter mindig izzadt. . és piszkos is volt. Ne értsen félre de megdobbant a szívem, ha egy-egy férfi megdicsérte a frizurámat ... a férfiak szeretnek bókolni. . . és ilyenkor mindig elpirultam. Szóval.. . rövid leszek. Egy szép napon betért hozzánk az a férfi. Sohasem láttam azelőtt. Nem az én típusom: az arca sápadt, haja alig. Apró szemekkel pislogott a szemüvege mögül. Az ilyeneket az ember észre sem veszi az utcán.- Adjon nekem három darab citromos süteményt — mondta halkan. Gazdátlan kutya benyomását keltette. Másnap ismét felkeresett a boltban.- Három darab citromos süteményt kérek . . .- Magának nagyon ízlik a mi süteményünk - jegyeztem meg barátságosan, de a férfi adós maradt a válaszszal. Minden áldott napon betért a boltba és három darab citromos süteményt kért. Azon kaptam magamat, hogy egyre gyakrabban gondolok rá. Nem az az ember, akiről egy szerelmes asszony álmodozik, de a férfi valami titkot őrzött a szemében. Észrevettem, hogy a szeme sarkából minden mozdulatomat lesi... és mindig három darab citromos süteményt csomagoltatott be. Sohasem meggyes lepényt, túrós rudat vagy francia kenyeret. A nyelve csomóra volt kötve, de a szemében a vágyakozás lángját fedeztem fel. Mindez hatott rám, bevallom. Egy komoly úriember szeretne levenni a lábamról. Egy alkalommal Peter azt mondta:- Ez az alak gyakran megfordul a boltban. Talán csak nem bolondult beléd?- Féltékeny vagy, drágám?- Egy frászt! Undorodom tőle! Olyan süteményt gyúrok neki, amelytől felfordul. Mindhiába tiltakoztam, hiába mondogattam, hogy romlott árut nem adok el az imádómnak. Végül is miért ne tegyem próbára? Ha a citromos sütemények miatt téregetett be a boltba, akkor Peter specialitásától most majd elmegy az étvágya. Ha pedig belém esett, akkor megmarad a közelemben. Tehát áruba bocsátottam Peter süteményeit. Másnap a férfi ismét bekopogott ... és harmadanap is. Szó nélkül elfogadta a dohos lisztből gyúrt süteményt. Most már biztos voltam a dolgomban. A férfi olyan szerelmes, mint egy gimnazista. Érdekes ... az arca sápadt ugyan, de olyan romantikusan sápadt. Csak nem szerettem meg ezt az embert? Istenem ... ha Peter néha megsimogatná a hajamat. A következő pillanatban átsiettem a sütődébe.- Peter.. . vigyél ma este a városba.- Megőrültél? Szórjuk a pénzt, mi?- Szeretsz te engem?- Hiszen elvettelek feleségül, nem? Nem, nem érdemes Peterrel vitatkozni. Letöröltem a könnyeimet és viszszarohantam a boltba. Az én álmom sohasem valósulhat meg. Másnap reggel nyíltan megkérdeztem a vendégemtől:- Mi a neve?- Elmer Harrington. - A férfi egy riadt madárra hasonlított.- Elmer... a férjem ma este a kuglipályán lesz. Elvinne valahova? Harringtonnak tátva marad a szája.- Nőtlen? - kérdeztem.- Igen . . .- Hát akkor minden rendben van. Ne törődjön a férjemmel. Mr. Harrington arca vörös volt, de a szemében ismét felfedeztem a mérhetetlen vágyakozást.- Hát. . . rendben van - mondta végül bizonytalanul. Megrázkódott. Valószínűleg a férfi testét is átfutotta a forróság, mint az enyémet. Este moziba mentünk, majd elvitt egy olasz vendéglőbe vacsorázni. A kezemet sem merte megérinteni. Hazakísért ... és elrohant. Milyen nehezére eshetett leküzdenie az érzéseit. A következő pillanatban meghűlt bennem a vér. Peter közeledett felém. A kuglimeccs ma rövidre sikerült.- Vigyen el az ördög - ordította. -Mindent láttam. Hol voltál ezzel a szörnyeteggel?- A barátom nem szörnyeteg.- Bolondot akarsz csinálni belőlem?- Sohasem törődtél velem. Ne csodálkozz, ha faképnél hagylak. Sokáig veszekedtünk. Másnap szótlanul mentünk el egymás mellett. Mi lesz, ha rátámad szegény Harringtonra? Egy ütéssel a másvilágra küldheti szegénykémet. Peter a másik teremben gyúrta éppen a tésztát, amikor Harrington másnap délelőtt - tehát ma - bekopogott hozzám. Azonnal a sütődébe rohantam, hogy feltartóztassam Pétért.- Eredj az utamból - sziszegte és eltolt az útból. Megragadtam a karját, de kitépte magát. Mindig mérsékeltem magamat, de most elöntött a düh. Nem tudtam, mit csinálok. Felkaptam az első tárgyat, amelyre rátévedt a kezem és lesújtottam. A kenyérvágó kést ragadtam meg. Peter hörögve a padlóra zuhant. Meghalt... és én meg fel sem fogtam a történteket. Montéra felügyelő megvakarta az üstökét, majd azt mondta:- őszinte beszéd Mrs Müller. Most számoljon be a többiről. . .- Percekig állhattam a férjem holtteste mellett - folytatta Armantha Müller a vallomását. - Elmer Harrington, a férfi, aki rajongott értem, a boltban várakozott. Nem látott semmit.- Elmer - szólítottam meg halkan.- Mrs. Müller - Harrington hangja határozott volt. - Az az érzésem, hogy nem hallgathatok tovább. Nem viszem át a titkot az újesztendőbe.- Igen ...- Üzleti ügyben szeretnék beszélni önnel.- Üzleti ügyben . . .?- Szeretném megvásárolni a péküzletet.- A péküzletet szeretné megvá . . .- Természetesen - Elmer megvonta a vállát. - Ezért látogattam meg olyan gyakran . . . terepszemlét tartottam. Nem akartam rögtön megmutatni a szándékomat... az ember óvatos.- Értem, értem.- Tegnap este az a gyanúm támadt, hogy átlátott a szitán. Személyes kontaktussal akart hatni a vásárlóra, hehehe. Tehát... mi a péküzlet ára? A szemében most is vágy tüzelt, de tudtam, hogy egy ravasz üzletemberrel állok szemben.- Árulja el nekem, Mr. Harrington - mondtam lassan -, miért vásárolt nálam mindig három darab citromos süteményt?- ízlettek... és három darabnál többet nem bír el a gyomrom. Finomak voltak . . . igazán ... igen. Egyszer azonban . .. négy napig eléggé silány süteményeket árult. Dohos lehetett a liszt.- Úgy van, Mr Harrington - bólintottam. - Egy pillanat múlva visszatérek. Várjon meg .. . azonnal jövök. Átrohantam a hátsó terembe és magamhoz vettem a konyhakést. Egy rendőr elvezette Mrs. Müllert. James Montéra felügyelő megdörzsölte a homlokát és kifakadt.- Ha a televízió szilveszteri műsorában megint krimit adnak, akkor széjjelverem a masinát. . . Nehéz fiúk- Szia, haver.- Csau, Bütykös.- Hallom, balhéztatok a kocsmában.- Nem nagy ügy, Pöröly. Már a bunyó sem a régi.- Hát nem. Csontot törtetek?- Pimaszkodott egy ürge. Nem akarta a cechünket kifizetni. Ezt nem szeretem. Adok a becsületemre.- A szokásost kapta?- Ajgen. Boxerral a hülye képébe.- Megérdemelte a disznó.- Ajgen ... Utána még két hapsit is összekoccantottunk.- Rondáskodtak?- Morogtak ránk, hogy azt a palit leütöttük. Nálam ez nem megy.- Hiába, rendnek lenni kell.- Nem tűröm a pimaszságot, ismersz, Pöröly?!- Persze. Régi haverom vagy.- Képzeld, a faterom is rendetlenkedik.- Micsoda?- Folyton molesztál, hogy mért nem keresek munkát. Hülye ez a fater.- Leüssem?- Még várjunk. Mégiscsak a faterom.- Igaz.- A fatert meg a muttert hagyjuk, ók kajáltatnak, néha gubát is ad a mutter. Talán még dolgozni is fogok.- Dolgozni? Ez a legnagyobb hülyeség. Legalább mondd meg, Bütykös, mit fogsz te melózni?- Holnaptól magam kötöm be a cipőmet. D. Gy. 23
