A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
jük meg. így folytatjuk, amíg el nem fogy a kenyérmennyiség fele. A legfelső szeletet nem kenjük be. A másik részt felváltva a halas és sajtos keverékkel kenjük meg. Mindkét kenyeret külön alufóliába csomagoljuk és egy napra a hűtőszekrénybe tesszük. Fogyasztás előtt a túrókrém maradékával megkenhetjük a tetejét és oldalát a májkrémest megszórhatjuk petrezselyemmel is. Szeletekre vágva tálaljuk. Salátákhoz, hidegtálak díszítésére kitűnő az apróra vágott tojás. Egyenletes, szép kockákat kapunk, ha a tojásvágóval először hosszában, majd széltében vágjuk fel. A kemény tojás akkor lesz jól szeletelhető, ha 17 percig főzzük. Ugyancsak érdemes a tojásvágót használni amikor a gombát szeleteljük. A szárát vágjuk el (ezt késsel felaprítjuk), és a gombafejeket a tojástartóba téve nagyon gyorsan, egyenletesen el tudjuk vágni. Hasonlóan szeletelhetjük a salátához való főtt burgonyát is. NEVETŐ KONYHALEXIKON Csirkefogó - az egérfogóhoz hasonló elmés szerkezet. A lopott csirkét megfogja, majd önműködőleg ki is rántja Egri leányka - a borospincék gyöngye. Lehetőleg jól dugaszoljuk be, hogy mindig tüzes maradjon, de agyonkényeztetni nem szabad. Fejes saláta - magas rangú államhivatalnokoknak föltálalt zöldség Mártás -egy kis kenyérbél hozzáadásával egyike a legolcsóbb mosogatóeszközöknek. Nem szabad összetéveszteni a máriással Pőre - időegység. Ebben mérik, mennyi idő alatt sül meg a töpörtyű. Szűzpecsenye - elterjedt lakodalmi fogás az arab országokban. Elkészítésének titka az, hogy nem szabad túl Korán puhára főzni. Hazánkban jóval az esküvő előtt fogyasztják, legszakavatottabb mestereit pedig szűzéremmel tüntetik ki. (kaukázusi népmese) Élt egyszer egy gazdag ember. Olyan dúsgazdag volt, hogy már nem is tudta, mire lenne még szüksége. Nem csoda tehát, hogy a kényelemben és fényűzésben élő gazdag ember sokszor unatkozott, és ilyenkor különös ötletei támadtak. Néha okos, néha csacska ötletek, ez utóbbiakból volt a több. Egyszer azt ötlötte ki, hogy aki neki a legnagyobb hazugságot mondja, annak adja a színaranyból készült almáját. Az aranyalma gyönyörű volt. Csak úgy tündökölt az arany tálcán, akár a napsugár, és a gazdag ember igen nagy becsben tartotta. „Úgyis az enyém marad - gondolta a gazdag ember. - Jól elszórakozom majd a mindenféle kitalált meséken, de mindenre, amit mondani fognak, csak rábólintok.” A hír, hogy bárki megszerezheti az aranyalmát, bejárta az egész országot. Jöttek is a mesemondók rengetegen. A leghihetetlenebb történeteket eszelték ki, vidámakat' és szomorúakat, hosszabbakat és rövidebbeket, okosakat és ostobákat, ám alig hogy elmondta valaki a meséjét, a gazdag ember máris elmosolyodott, és így szólt:- Miért ne lehetne ez igaz? A világon sok minden előfordult. Az aranyalma pedig továbbra is ott tündökölt a helyén. A mesemondók meg egyre kevesebben jöttek.- Minek törjük magunkat? - mondogatták az emberek egymás közt. -A gazdag ember aranyalmáját úgysem adja senkinek, hiszen mindenkinek mindent elhisz. Az egyik napon egy fiatal legény állt oda a gazdag ember elé, kezében egy nagy, kopott korsóval.- Eljöttem, jó uram, azért az aranypénzért - mondta.- Nem tudom, miről beszélsz - csodálkozott el a gazdag ember.- Hát azért a korsó aranyért, amit egy héttel ezelőtt kértél tőlem kölcsön.- Hazudsz, legény! - gurult méregbe a gazdag ember. - Én nem kértem kölcsön senkitől semmit!- Ha tehát hazudok - mosolygott a legény akkor kérem az aranyalmát! A gazdag ember nem tudta, mit tegyen. „Nem kellene-e azt mondanom, •hogy valóban kölcsön kértem a korsónyi aranyat? - villant át agyán a gondolat. - Akkor megmaradna az aranyalma. De szegényebb lennék egy korsó arannyal. Egyik kutya, másik eb!"- Vidd el az aranyalmát, te hazug! - sóhajtott egy nagyot a gazdag ember. - De többé ne is lássalak! Az aranyalma, mely nehéz volt és ragyogó, mint a Nap kicsinyített mása, az aranytálcáról a legény kopott zsebébe vándorolt. S egészen jól érezte ott magát. . . Sági Tóth Tibor fordítása Fehér cukorsüveget kapnak a kis fenyők, és havas lesz „valaki" akit csak akkor pillanthatsz meg, ha a számokat 1-től 33-ig összekötve elővarázsolod. Mit ábrázol a kép ? FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK Lóczy Lajos A múlt században számos magyar utazó neve bejárta a világot, munkásságukra és eredményeikre felfigyelt a nemzetközi tudományos közvélemény. Sajnos valamennyiükről nem írhatok ebben a sorozatban, s csupán azzal vigasztalom magam, hogy ezeknek a kiváló magyar férfiaknak a neve nem ismeretlen a kedves olvasók előtt. Hiszen ki ne hallott volna Körösi Csorna Sándorról (1784-1842), a tibeti nyelv és vallás kiemelkedő kutatójáról; Vámbéry Árminról (1832-1913), aki Nyugat-Ázsiában tett hoszszú és veszélyekkel teli utazásokat; Ötömösi Magyar Lászlóról (1818-1864), Dél-Afrika kalandos életű vándoráról; Teleki Sámuelről (1845-1916), aki Kelet-Afrikában vadászott és hegyeket mászott, Stein Aurélról (1862-1943), Ázsia nagy szerelmeséről és világhírű feltárójáról. Ezúttal egy talán kevésbé ismert, de a felsoroltaknál semmivel sem jelentéktelenebb emberről lesz szó, akire azért esett a választásom," mert szőkébb pátriánk szülötte volt. Lóczy Lajos (1849-1920) Pozsonyban látta meg a napvilágot. Egyetemi tanulmányait Zürichben fejezte be, ahol 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. A szúkebb szakterülete a geológia és az őslénytan volt, így nem csoda, ha első munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytára lett. Különösen az Erdélyi-érchegységben végzett földtani vizsgálatai révén hamarosan felfigyelt rá a szakma, s híre eljutott Széchenyi Béla grófhoz is (Széchenyi István fiához), aki Közép-ÁZsiába szervezett egy expedíciót. Lóczy Lajos örömmel elfogadta a gróf ajánlatát. Az utazás célját nehéz volna egy mondatban összefoglalni, annál is inkább, mivel térképész és nyelvész is akadt a csapatban. Többen is feltételezik, hogy Széchenyi a magyarok őshazáját szerette volna megtalálni, de az expedíció útvonala annyira kacskaringós volt, hogy ez nem tűnik túlságosan meggyőzőnek. Bejárták az indiai-kínai határvidéket és a Himalája környékét, itt Lóczy arra a következtetésre jutott, hogy a Himalája mögött egy másik óriási hegyláncnak is húzódnia kell; ezt elnevezte Transzhimalájának (később valóban megtalálták ezt a hegységet). A Himalája tövéből egy merész ugrással Jáva szigetén termett az expedíció egyik része. Lóczy itt a sziget vulkánjait tanulmányozta. Széchenyi Béla ezalatt Japánban időzött és a Kínán való átutazáshoz szükséges engedélyek és hivatalos papírok beszerzésével foglalatoskodott. Sanghajban találkozott a két csoport és innen vágtak neki a hatalmas útnak, amely a Góbi-sivatagon át vezetett egészen Burmáig. Eredetileg Tibetbe szerettek volna bejutni, de ezt meghiúsították a tibeti-kínai határon éberen őrködő katonák. Lóczy Tunhuangban fölfedezte az Ezer Buddha barlangjait; később az ő útmutatásai nyomán Stein Aurél is felkereste ezt a nevezetes épületegyüttest és Romvárosok Ázsia sivatagjaiban c. könyvében részletesen leírta a látottakat. Lóczyt a vidék elsősorban geológiai szempontból érdekelte; megállapította, hogy a belső-ázsiai puszták olyan homok- és törmelékrétegeken alakultak ki, amelyek nem tengeri eredetűek, hanem a vidéken már régóta uralkodó száraz éghajlat következményeképp jöttek létre. Az »■expedíció sok viszontagság után érkezett haza, közel hárommegyed tonnányi természetrajzi anyaggal. Lóczy Lajos húsz éven át az expedíció eredményeinek a feldolgozásával volt elfoglalva. Kínáról nagysikerű könyvet írt.- lacza -21
