A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
te csak a peremét érintve, hamar kiértünk a városból, hogy Sjeeland szigetének szemgyönyörködtető é^ műkincsekben bővelkedő várkastélyait megtekintsük. Ez a sziget ugyanis Dánia 97 lakott szigete közül a legnagyobb, s a fővároson kívül itt található az ország legtöbb történelmi nevezetessége. Ezekhez tartoznak a hajdani várkastélyok, többek között Frederiksborg és Kronborg is. Az első dán, akit megismertem, ötvenes éveit taposó kísérőnk volt. Magyarázataiból egy pillanatig sem éreztem az idegenvezetők rutinjából fakadó gépiességet. Minden látnivalóra felhívta a figyelmünket, s ezt egy kedves, vendéglátó házigazda közvetlenségével tette. Számomra a kétségkívül látványos és történelmi hangulatot árasztó várkastélyoknál is nagyobb élményt nyújtott a dániai vidék képe. Utunk során csak egyetlen kisvárosra emlékeztető településen haladtunk át, különben csupán az országúttól kissé távolabb eső tanyákat láttunk a csodálatosan üde legelők között. Kísérőnk elmondta, hogy a fű üdesége itt kora tavasztól késő őszig egyforma, s ez annak köszönhető, hogy Dánia egyetlen pontja sem esik a tengertől ötven kilométernél távolabb. A réteken fekete-fehér tehenek legelésztek. A tanyák takaros házainak ablakait otthonosságot árasztó fodros függönyök díszítették. A házak előtt mindenütt két zászlórúd állt s ezek többségén hosszú fehér-piros szalag lebegett. Kísérőnktől megtudtam, hogy Amalienborg - a királyi család palotáinak egyike Koppenhágai utcarészlet, a Gammel Strand ■ 1? MOTTO: Utazásokat nem tesz az ember, azok születnek L. DURRELL ánia kellemes meglepetésekkel DSk fogadott. Ennek részben az az §=l oka, hogy erről az országról té=1 vés elképzeléseim voltak. A dánokat túlzottan zárkózottaknak, az országukat pedig amolyan fád farm-paradicsomnak képzeltem. Ezért amikor skandináviai utamra készültem, a legkevésbé Dánia vonzott. Hazatérve viszont öt országot érintő utamról megállapítottam, hogy élményekkel teli tarsolyomban a legkellemesebbek Dániához fűződnek. Hajón érkeztem Dániába s ezért első benyomásaimat a koppenhágai kikötőben szereztem. Az első kellemes meglepetés az a szinte elképzelhetetlen tisztaság volt, amely itt fogadott. Láttam már néhány nagy tengeri kikötőt. Bármennyire hihetetlennek tűnik, kikötői sétáim során még eldobott cigarettacsikket sem láttam. A második kellemes meglepetés még szintén a kikötőben ért. Ez a ragyogóan tiszta, rendkívül kényelmes, tv-készülékkel és WC-vel ellátott autóbusz volt, amely egynapos kirándulásra vitt bennünket. Viszonylag keskeny, barátságos családi házakkal szegélyezett utcákon keresztül, a másfél millió lakosú Koppenhágának szina dánoknál nagy a zászló-kultusz. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy felhúzzák az árbocra a zászlót. Ilyen alkalom például az is, ha valamelyik távolabbi szomszéd a születésnapját ünnepli. Amikor semmilyen alkalom nincsen a zászló felvonására akkor, hogy ne meredezzen üresen a két zászlópózna a ház előtt, szalagot kötnek rá. Az a városszerű kis település amelyen keresztül haladtunk (sajnos a nevét nem jegyeztem meg), mindnyájunk számára kellemes meglepetéssel szolgált. Itt ebédeltünk s alkalmunk nyílt közelebbről megismerkedni Dánia élelmiszer-exportjának nevezetes cikkeivel, a kiváló sonkával, a jobbnál jobb sajtokkal és különféle tengeri ínyencségekkel. Kenyérből is többfélét szolgáltak fel, a zsemleszerű fehér kenyértől a korpakenyérig tetszés, ízlés szerint választhattunk. Utunkat Sjeeland szigetének kiváló minőségű útjain, sík vidéken folytattuk, de ez a síkság egyáltalán nem vált unalmassá, mert lépten-nyomon szemgyönyörködtető tanyák vonták magukra figyelmünket. Embereket ezeken a tanyákon csak ritkán láttunk. Megtudtuk, hogy bár Dánia mezőgazdasági exportja világviszonylatban is jelentékeny, lakosságának mindössze négy százaléka dolgozik kizárólag a farmokon. A földnek 98 százaléka van magánkézben, de ennek ellenére a férfiak zömét áz iparban alkalmazzák. Dániának rendkívül fejlett élelmiszeripara van s az utóbbi években nagy ütemben fejlődik az elektronikai ipara is. Figyelemreméltó az is, hogy ennek a mezőgazdaságáról h'íres országnak a területét hajdan terméketlen föld borította, s azt a lakosság kitartó szorgalmának köszönhetően tették évszázadokkal ezelőtt termékennyé. Sjeeland szigetén tett kőrútunk utolsó állomása a kronborgi várkastély volt, amelyhez Hamlet neve fűződik. Amikor Shakespeare ezen a vidéken járt, ez a négytornyú kastély még nem állt. A nagy angol klasszikus mégis Kronborg várát képzelte el a mondabeli dán királyfi, Hamlet történetének színhelyéül. Kronborgból tengerparti úton tértünk viszsza a fővárosba, s így láthattuk a dán Riviérát óriási vitorláskikötőjével, valamint a csodálatosan gondozott kertekből előbukkanó tetszetős villákat. Nekem különösen tetszett az a tájba illeszkedő modern épület, amely nyugdíjasok otthonául szolgál. A lakásukról lemondó nyugdíjasok itt életük végéig a tengerben gyönyörködhetnek, mert a kis lakások minden ablaka és erkélye a tengerre néz. Koppenhágába érve nem éreztem az ismeretlen nagyváros idegenségét. Ragyogóan tiszta utcán nyoma sem volt a rohanásnak. Az emberek a város belterületén mellőzik az autót és kerékpáron közlekednek. A járdák mentén szélesen húzódó sáv áll ehhez rendelkezésükre. Érdekes, hogy egyetlen így parkoló kerékpárom sem láttam lakatot. Koppenhága utcáin csatangolva egyre jobban éreztem a város lelkét, amely a dánok mentalitását tükrözi. Nyugalom, higgadtság, biztonság - ezt sugallták a belváros masszív házai, jellegzetes épületei is. Ezek egyike a Börze, amely nem hivalkodó méltóságteljességgel érzékelteti a pénzükkel rendkívül csínján bánó dánok pénz iránti tiszteletét. A mértéktartás szintén a dánok jellegzetessége. Bennünket, mint egy rendszerváltás kezdetén álló ország polgárait érdekelt, hogyan él a látszólag gazdaságilag virágzó országnak a népe. A kirakatokban látott árakból csak azt tudtuk meg, hogy számunkra itt minden nagyon drága, de vajon mit engedhet meg magának egy átlagos keresetű dán? Kísérőnk elmondta, hogy a minimális órabér 65 dán korona, de a betanított gyári munkás óránként 106 koronát is megkereshet. Egy pályakezdő, állami iskolában tanító pedagógus havi fizetése 14 500 korona, míg magáncégnél alkalmazott kezdő mérnök havi keresete a 24 000 koronát is eléri. Az új lakások bére viszont magas, 6 000- 7 000 korona között mozog. Igaz, hogy a régi házakban, kevésbé komfortos lakásért csak 800 koronát kérnek és a kiskeresetűek lakbérpótlékot kapnak. Az egészségügyi ellátás és az oktatás ingyenes. A gyermekpótlék évi összege 4 000 korona. A nyugdíjkorhatár viszont 65 illetve 67 év. Ottlétünkkor - a nyár elején - Dániában nyolc százalékos volt a munkanélküliség. Az árak természetesen a piachoz igazodnak. A fővárosban magasabbak mint vidéken, s ezért az ottlélők árkiegészítésben részesülnek. A dánokban mély nyomot hagyott a hitleri megszállás emléke. Történelmüknek ez a szomorú intermezzója arra ösztönzi őket, hogy érzékenyen reagáljanak az emberi jogok megcsorbítására, bárhol is történjék ez. Ezért nem véletlenül került sor a nyáron éppen Koppenhágában az emberjogi értekezletekre. Ahogyan az sem véletlen, hogy a dán fővárosban ingyen kezelik a faji, vagy nemzetiségi üldözés következtében egészségi károsodást szenvedetteket. Lőrincz Kató
