A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-28 / 52. szám

te csak a peremét érintve, hamar kiértünk a városból, hogy Sjeeland szigetének szem­gyönyörködtető é^ műkincsekben bővelke­dő várkastélyait megtekintsük. Ez a sziget ugyanis Dánia 97 lakott szigete közül a leg­nagyobb, s a fővároson kívül itt található az ország legtöbb történelmi nevezetessége. Ezekhez tartoznak a hajdani várkastélyok, többek között Frederiksborg és Kronborg is. Az első dán, akit megismertem, ötvenes éveit taposó kísérőnk volt. Magyarázataiból egy pillanatig sem éreztem az idegenveze­tők rutinjából fakadó gépiességet. Minden látnivalóra felhívta a figyelmünket, s ezt egy kedves, vendéglátó házigazda közvetlensé­gével tette. Számomra a kétségkívül látványos és történelmi hangulatot árasztó várkastélyok­nál is nagyobb élményt nyújtott a dániai vi­dék képe. Utunk során csak egyetlen kisvá­rosra emlékeztető településen haladtunk át, különben csupán az országúttól kissé távo­labb eső tanyákat láttunk a csodálatosan üde legelők között. Kísérőnk elmondta, hogy a fű üdesége itt kora tavasztól késő őszig egyforma, s ez annak köszönhető, hogy Dánia egyetlen pontja sem esik a ten­gertől ötven kilométernél távolabb. A réte­ken fekete-fehér tehenek legelésztek. A ta­nyák takaros házainak ablakait otthonossá­got árasztó fodros függönyök díszítették. A házak előtt mindenütt két zászlórúd állt s ezek többségén hosszú fehér-piros szalag lebegett. Kísérőnktől megtudtam, hogy Amalienborg - a királyi család palotáinak egyi­ke Koppenhágai ut­carészlet, a Gammel Strand ■ 1? MOTTO: Utazáso­kat nem tesz az ember, azok születnek L. DURRELL ánia kellemes meglepetésekkel DSk fogadott. Ennek részben az az §=l oka, hogy erről az országról té­­=1 vés elképzeléseim voltak. A dá­nokat túlzottan zárkózottaknak, az országukat pedig amolyan fád farm-paradicsomnak képzeltem. Ezért amikor skandináviai utamra készültem, a legkevésbé Dánia vonzott. Hazatérve vi­szont öt országot érintő utamról megállapí­tottam, hogy élményekkel teli tarsolyomban a legkellemesebbek Dániához fűződnek. Hajón érkeztem Dániába s ezért első be­nyomásaimat a koppenhágai kikötőben sze­reztem. Az első kellemes meglepetés az a szinte elképzelhetetlen tisztaság volt, amely itt fogadott. Láttam már néhány nagy tengeri kikötőt. Bármennyire hihetetlennek tűnik, kikötői sétáim során még eldobott ci­garettacsikket sem láttam. A második kellemes meglepetés még szintén a kikötőben ért. Ez a ragyogóan tisz­ta, rendkívül kényelmes, tv-készülékkel és WC-vel ellátott autóbusz volt, amely egyna­pos kirándulásra vitt bennünket. Viszonylag keskeny, barátságos családi házakkal szegélyezett utcákon keresztül, a másfél millió lakosú Koppenhágának szin­a dánoknál nagy a zászló-kultusz. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy felhúzzák az árbocra a zászlót. Ilyen alkalom például az is, ha valamelyik távolabbi szomszéd a születésnapját ünnepli. Amikor semmilyen alkalom nincsen a zászló felvonására akkor, hogy ne meredezzen üresen a két zászló­pózna a ház előtt, szalagot kötnek rá. Az a városszerű kis település amelyen keresztül haladtunk (sajnos a nevét nem jegyeztem meg), mindnyájunk számára kel­lemes meglepetéssel szolgált. Itt ebédel­tünk s alkalmunk nyílt közelebbről megis­merkedni Dánia élelmiszer-exportjának ne­vezetes cikkeivel, a kiváló sonkával, a jobb­nál jobb sajtokkal és különféle tengeri ínyencségekkel. Kenyérből is többfélét szol­gáltak fel, a zsemleszerű fehér kenyértől a korpakenyérig tetszés, ízlés szerint vá­laszthattunk. Utunkat Sjeeland szigetének kiváló minő­ségű útjain, sík vidéken folytattuk, de ez a síkság egyáltalán nem vált unalmassá, mert lépten-nyomon szemgyönyörködtető tanyák vonták magukra figyelmünket. Em­bereket ezeken a tanyákon csak ritkán lát­tunk. Megtudtuk, hogy bár Dánia mezőgaz­dasági exportja világviszonylatban is jelen­tékeny, lakosságának mindössze négy szá­zaléka dolgozik kizárólag a farmokon. A földnek 98 százaléka van magánkézben, de ennek ellenére a férfiak zömét áz ipar­ban alkalmazzák. Dániának rendkívül fejlett élelmiszeripara van s az utóbbi években nagy ütemben fejlődik az elektronikai ipara is. Figyelemreméltó az is, hogy ennek a me­zőgazdaságáról h'íres országnak a területét hajdan terméketlen föld borította, s azt a la­kosság kitartó szorgalmának köszönhetően tették évszázadokkal ezelőtt termékennyé. Sjeeland szigetén tett kőrútunk utolsó ál­lomása a kronborgi várkastély volt, amely­hez Hamlet neve fűződik. Amikor Shakes­peare ezen a vidéken járt, ez a négytornyú kastély még nem állt. A nagy angol klasszi­kus mégis Kronborg várát képzelte el a mondabeli dán királyfi, Hamlet történeté­nek színhelyéül. Kronborgból tengerparti úton tértünk visz­­sza a fővárosba, s így láthattuk a dán Rivi­érát óriási vitorláskikötőjével, valamint a csodálatosan gondozott kertekből előbuk­kanó tetszetős villákat. Nekem különösen tetszett az a tájba illeszkedő modern épület, amely nyugdíjasok otthonául szolgál. A la­kásukról lemondó nyugdíjasok itt életük vé­géig a tengerben gyönyörködhetnek, mert a kis lakások minden ablaka és erkélye a tengerre néz. Koppenhágába érve nem éreztem az is­meretlen nagyváros idegenségét. Ragyogó­an tiszta utcán nyoma sem volt a rohanás­nak. Az emberek a város belterületén mellő­zik az autót és kerékpáron közlekednek. A járdák mentén szélesen húzódó sáv áll ehhez rendelkezésükre. Érdekes, hogy egyetlen így parkoló kerékpárom sem lát­tam lakatot. Koppenhága utcáin csatangolva egyre jobban éreztem a város lelkét, amely a dá­nok mentalitását tükrözi. Nyugalom, hig­gadtság, biztonság - ezt sugallták a belvá­ros masszív házai, jellegzetes épületei is. Ezek egyike a Börze, amely nem hivalkodó méltóságteljességgel érzékelteti a pénzük­kel rendkívül csínján bánó dánok pénz iránti tiszteletét. A mértéktartás szintén a dánok jellegzetessége. Bennünket, mint egy rendszerváltás kez­detén álló ország polgárait érdekelt, hogyan él a látszólag gazdaságilag virágzó ország­nak a népe. A kirakatokban látott árakból csak azt tudtuk meg, hogy számunkra itt minden nagyon drága, de vajon mit enged­het meg magának egy átlagos keresetű dán? Kísérőnk elmondta, hogy a minimális órabér 65 dán korona, de a betanított gyári munkás óránként 106 koronát is megkeres­het. Egy pályakezdő, állami iskolában tanító pedagógus havi fizetése 14 500 korona, míg magáncégnél alkalmazott kezdő mér­nök havi keresete a 24 000 koronát is eléri. Az új lakások bére viszont magas, 6 000- 7 000 korona között mozog. Igaz, hogy a régi házakban, kevésbé komfortos laká­sért csak 800 koronát kérnek és a kiskere­setűek lakbérpótlékot kapnak. Az egész­ségügyi ellátás és az oktatás ingyenes. A gyermekpótlék évi összege 4 000 korona. A nyugdíjkorhatár viszont 65 illetve 67 év. Ottlétünkkor - a nyár elején - Dániában nyolc százalékos volt a munkanélküliség. Az árak természetesen a piachoz igazod­nak. A fővárosban magasabbak mint vidé­ken, s ezért az ottlélők árkiegészítésben ré­szesülnek. A dánokban mély nyomot hagyott a hitleri megszállás emléke. Történelmüknek ez a szomorú intermezzója arra ösztönzi őket, hogy érzékenyen reagáljanak az emberi jo­gok megcsorbítására, bárhol is történjék ez. Ezért nem véletlenül került sor a nyáron éppen Koppenhágában az emberjogi érte­kezletekre. Ahogyan az sem véletlen, hogy a dán fővárosban ingyen kezelik a faji, vagy nemzetiségi üldözés következtében egész­ségi károsodást szenvedetteket. Lőrincz Kató

Next

/
Thumbnails
Contents