A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
Köszöntiük Szepesváralja (Spišské Podhradie) Szlovákia legfiatalabb városa, a Szepesség legrégibb politikai központja. Várát 1113-ban kezdik el építeni a közeli 614 méter magas gránittetőre. Nemsokára szászokat telepítenek ide a várbéliek kiszolgálására. A vár- és városnép sok megpróbáltatáson megy keresztül a századok során. A vár, amelyben 1487- ben a világra jött „Szepesi Jankó”, azaz Zápolyai János, 1780-ban leégett, azóta rom. Illetve a közelmúltban helyreállították, és azóta turisták százait csalogatja naponta. A várossal több említésre méltó dolog, esemény történt. Zsigmond 1412-ben a többi szepességi várossal együtt elzálogosította. Kapott értük 88 800 forintot. S a városok a 360 esztendő alatt hol a lengyel királynál kerestek menedéket a magyar, hol a magyar királynál a lengyel uralkodó ellenében. Érdekes találkozás színhelye is volt Váralja. A krónikák feljegyezték, hogy 1423. április 18-án Zsigmond királyt felkereste itt László, a cigányok egyik vajdája, és a királytól szabadalomlevelet kapott. E levél a cigányoknak első okmányilag megállapítható jelenléte Magyarországon. A vár gazdája ma - gondolom - a múzeumigazgató. A város népét aligha sanyargatja. De a vár és a város kapcsolata nem volt mindig felhőtlen. Főleg a szántóföldek miatt vitatkoztak. A várból néha még a szakállas ágyúkkal is rálőttek a váraljaiakra, egyszer még haláleset is előfordult. Csehszlovákia egyik legnagyobb kiterjedésű vára ma békésen tekint a friss városra, Váraljára a magasból. A másik - a Szent Márton hegyről pedig Szepeshely, Szepeskáptalan. A műemléki védettséget élvező egyházi város. Püspöki palotájával, templomával, a kanonokházakkal. A hiteles hely egykor gazdag levéltára (tűz és egyebek miatt) sajnos már nem hiánytalan. Szalatnai Rezső így ír az „ősi Scepusiáról”, Szepességről: „A köztudat nem ismer nemzetiségi harcokat erről a vidékről. Ellenkezőleg, Szepesség a nemzetiségi együttműködés, a béke és a megbecsülés tartományaként írta be nevét három nemzedék emlékezetébe. Magyar, szlovák és német barátkozás, egybefonódás és patriotizmus sehol ebben az országban nem fejlődött ki oly őszintén, oly elementáris természetességgel, mint itt.” Mára inkább a temetők fejfáin találjuk a három nemzetiség nyomát. Pihennek békében. Reméljük a friss város, Váralja is őrzi emléküket. Őrzi és óvja. A branyiszkói hősök emlékművének közelmúltbéli „kiigazítása” biztosan csak szabályt erősítő kivétel lehetett. görFÖL JENŐ Szepesi Jankó szülőhelye, a Szepesi vár A szerző felvételei A helyreállított Szepeshely 8
