A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Jr'& ' .- j»* (Aquila heliaca) Hazánk sasokban nagyhatalom. Nemhiába külön-külön fejezetekben tárgyaltuk a jellegzetes költő fajokat a törpesast. békászo sast a szirti es a rétisast. Most végezetül a parlagi sasról mondunk néhány szót. A csaknem lúd nagyságú, zömök testű, barna tollruháju sas megegyezik a szirti sas küllemevei. Kiletét a feher vállfoltjai árulják el, melyeket repüléskor, akkor is csak fordulásnál (tehat felülnezetböl) pillanthatjuk meg. Elterjedeset Eurázsia mediterrán es az ezzel határos övezete kepezi. Ez Spanyolországtól egeszen a Bajkal-tó környékéig terjed. Hazánk közephegysegeiben költő 10-15 pár parlagi sas az elterjedési zóna északi részében helyezkedik el. Vándormadár. A telet Észak-Afrikában tölti. Fészkét lomberdőkben kizárólagosan fakra rakja. A meglehetősen nagy 1,5-2 m átmérőjű építmény rendesen a korona tetején épül. Nászrepülesük végtelennek látszó körözés. Hangjuk kutyaugatasszerü „krau-krau-krau”. A két feheres alapszínű sarga és barna foltozású tojásokon jobbara a tojó kotlik. Az inkubáció 40-43 napig tart. Rendszerint csak egy fióka nevelődik fel. Repülöképessé csak július végén válik. Az oszt és telet a szülök társaságában tölti, majd egyedül vészeli at azt a 4-5 évet. míg ivaréretté nem válik. Sajnos, a nagytestű madarra sok viszontagság vár. Lelkiismeretlen puskások, csapóvasak, mérgek. A parlagi sas fö tápláléka az ürge. Szlovákia jellegzetes tájainak madarai népesítettek be hétről hetre a Hét borítólapját. Megismerkedtünk a vizimadarak népes csoportjával. Szóltunk a mindinkább ritkává való túzokról, a fajdokról, fürjröl. fogolyról, fácánról, majd a galambfélék es gerlék kerültek sorra. Sorozatunk ez évi befejező részét a ragadozómadarak alkotják: a kányák, öiyvek. héják, sasok. Nem törekedtünk teljességre, hiszen az ország területen előforduló 360 madarfaj (ebből 200 a fészkelő) bemutatását, életük ismertetését szinte lehetetlen összességükben bemutatni. A leközölt anyag - ügy erzem - mégis szolid betekintést nyújtott madárvilágunk színes képeskönyvebe. Természetesen ugyanez vonatkozik a közölt fényképek eleven, közvetlen élményteremtő hatasára is. Remélem, hogy a kedves olvasó a madártan (az ornitológia) iránt fogékony fiatalság ezután nem fog csukott szemmel (és füllel) elmenni egy-egy érdekes madar mellett sem. Ha az olvaso kikapcsolodas céljából netán ismét visszalapoz a Hét 1990-es madaras oldalaira, úgy érzem nincs messze attoi, hogy tudatos madár és természetvédővé váljék. Amennyiben valaki a „lapozgatást” kint a szabad termeszeiben folytatja, akkor igazán nem volt hiábavaló a fotos es szövegíró munkája. Ne feledjük, hogy csak az egyéni élmenyek revén válhatunk a madarak igazi személyes barátaivá! A „madarakkal szemtől szembe" sorozat a Hét 1990 évi utolso oldalával nem zárul le. Madárvilágunk bemutatását folyóiratunk borítólapján egy későbbi időpontban folytatjuk. Bemutatásra kerülnek a vércsék, sólymok, baglyok, a kakukk, lappantyú, sarlósfecske, jégmadár, gyurgyalag, szalakóta, búbosbanka, majd a harkályok és végezetül az énekesmadarak számottevő tollas népe. STOLLMANN ANDRÁS Foto: Štefan Danko
