A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-14 / 50. szám

(Aquila chrysaetos) Mint mondani szokás, a szirti sas a madarak címeres királya. Ezt már 1702-ben Miskolczi Gáspár a Lőcsén kiadott „Egy jeles Vad-Kert . cimü hires munkájában megállapította, hozzátéve, hogy egyben a merészség, bátorság, előkelőség mintaképe. A jókora lúd nagyságú madár színe sö­tétbarna. Feje és tarkója világosabb, rozsdaszínü. Farkcsíkja fekete. Jel­lemzőek a hosszú, széles szárnyak vegén széttáruló hegyes evezőtől lak Röpte lassú és úszó. Mindig élmény­szamba megy, ha a Kárpátokat járva megpillantunk egy igazi szirti sast, ahogy a magasban fenn a légtérben lassan meltóságteljesen szárnyait meg sem mozdítva kering. A préda elfogásakor a szirti sas szárnyait egy­szerűen behúzza s teste súlyánál fog­va zuhan ala. Alkata főleg a közepes testnagyságú emlősök fogására al­kalmas. Rendkívül erős és fejlett láb- # szerkezete van. Comb es lábszariz­­mai nagyon erősek, úgyszintén lábuj­jai, „markolói" és karmai fejlettek. A szirti sas elterjedése bolygónk egyharmadára a holarktikumra érvé­nyes. Kiterjed egyaránt Eurázsiára és Észak-Amerikara. E roppant területen találunk országnyi részeket, ahol már kipusztult. Ott, ahol a természetvé­delem hatásos eredményeket ért el a szirtisas-populáció újra emelkedő tendenciát mutat. Ez vonatkozik Szlovákiára is, ahol az 1988-ban ki­adott „vörös könyv" szerint 30—35 szirti sas pár költése feltételezhető. Az ivaréretlen példányok 5—6 évig kóbor életet élnek, s a teleket legin­kább az Alföldön töltik. Amúgy állan­dó madarak, élőhelyüket a bércek, sziklak birodalma alkotja. A kiválasz­tott fészkelökörzethez rendkívüli módon ragaszkodnak. Az örök időkre kötött házasság csak az elettárs el­pusztulása eseten változik. A költó­­párnak két-három váltófészke is van. Mindig a legalkalmasabbat választ­ják ki. Ezek jobbara sziklapárkányo­kon, bozzáferhetetlen helyeken van­nak, ritkán fán. A meglehetősen nagy 2—2,5 m átmérőjű fészket zöld gal­lyakkal díszítik. Mellékelt fényké­pünk egy fán fészkelő szirti sas ott­honát ábrázolja. Hogy hol van a fész­kük, azt nem áruljuk el A ritka és veszélyeztetett madarak k oltóhelyeit hétpecsétes titokként kezeljük, s ha kell, azokat önkéntes alapon éjjel­nappal őrizzük. A tojó április elején mar a 2 zóldesfeher alapszinű barná­sán foltozott tojáson kotlik. A 45 nap után kikelő fiókák meglehetősen esetlenek, ezért a szülök a fiókagon­dozás kezdetén felváltva őrködnek. A neveles eltart augusztus derekáig, majd következik a vadászati tudomá­nyok elsajátítása. A tananyag az apró pocoktól a zergegidáig terjed. A táplálékszerzés a nagytestű sa­soknál komoly izomerőt igényel. Ez­zel lehet kapcsolatba hozni a szirti sas teherbírását is. Ez sokakat izgat, főleg az úgynevezett gyermekrablá­sokkal kapcsolatban, melyek az iga­zat megvallva svájci, illetve alpesi legendákon alapulnak Seton angol ornitológus utánajárt annak, hogy mekkora súlyt képes ez a madár elvinni. A legfelső határul a 7 kg-ot állapította meg, ami a kifejlett nyúl, vagy havasi mormota tömegének fe­lel meg. Táplálékát a szirti sas a fenti fajokon kívül kisebb emlősökkel bő­víti, főleg azok elszaporodása esetén (pockok, ürgék, hörcsögök). Mint ku­riózum megemlíthető Bethlenfalvy Ernő neves Tátra-kutató megfigyelé­se 1952-ből, aki a Bélái Havasokban miután egy furcsán viselkedő, a tala­jon ülő es köveket forgató szirti sast becserkészett, megállapította, hogy bizony az ott történetesen hangyabá­bokkal táplálkozott. A nagytestű impozáns madárra sok veszedelem leselkedik Mióta javult a vadasz etika, számuk lassan emel­kedik. Szigorúan védett! STOLLMANISI AIMDRAS Fotó Štefan Danko

Next

/
Thumbnails
Contents