A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
ÉRDEKESSÉGEK A NÖVÉNYVILÁGBÓL A növények és jelképek kapcsolatára sok példán keresztül lehetne rámutatni, most csak kettőt ismertetünk. Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna — még ha nem is látta — a havasi gyopárról. Ez a selymes fényű, borzas növényke annyira a hegyek jelképévé vált, hogy el sem tudjuk képzelni a hegységeket nélküle. Pedig a Magas-Tátra látogatója hiába keresi ezt a virágot a gránitsziklákon, mert csak a mészköves, napos sziklahasadékokban képes megélni. Sok balesetet is okozott az a felfütött vágy, ezt a növényt a szakadék széléről is megszerezni. (Jómagam a mellékelt képet félkézzel kapaszkodva, egy sziklaperemen egyensúlyozva készítettem.) Tudományos neve Leontopodium alpinum. Magyarázata egyszerű — a virág formájában az oroszlánmancsra emlékeztet („leo" — oroszlán, „podion" — mancs). Nemcsak nálunk szimbolikus virág, hisz a német nyelvterületen régóta jelkép az „Edelweis", romantikus filmzenében is szerepel, akárcsak a szomorú emlékű hegyi vadászok sapkáján. ’Az olasz Dolomitokban költői a neve — „Stella alpina" — alpesi csillag. Érdekes, hogy Mongóliában a magas fekvésű hűvös sztyeppéken egészen közönséges növény. Megél az alacsonyabb régiók sziklakertjeiben is, de itt elveszíti szépségét, mivel nem fejleszti ki csillogó szőröcskéinek tömegét, amivel a hideg ellen védekezik. A másik kép kéklő növénye a kornis- tárnics (Gentiana pneumonanthe). Nálunk sokféle tárnics él, mégis ezt a fajt választottam ki, mert egyetlen, amely a síkságon él. A magyar nyelvben is közismert az „encián" — növény kapcsolódása a hegységekhez. Amúgy görög eredetű, Genties illír király már 2500 éve javasolta a pestis ellen. Tényleg gyógynövény, neve is utal arra, hogy tüdőgyulladás (pneumonia) ellen alkalmazzák. Ma már veszélyeztetettnek számít ez a nedves réteken a nyár végén, kora ősszel nyíló szép virág. BOGOLY JÁNOS Fotó: A szerző Fantasztikus, szinte leírhatatlan légkör uralkodik ott, ahol Császárné Benke Mária egészségnevelö tanfolyamot tart. Először VITRAY TAMÁS Telefere c. műsorában láttam Marikát. Bevallom, őszintén Életünk és ételünk című könyve. Hatvannyolc recept és sok hasznos tanács található a könyvben. „Életem legnagyobb sikerének tartom, hogy már-már gyógyíthatatlannak vélt életem csodának tartottam ezt az életvitelt, életmódot, testének hajlékonyságát. Úgy gondoltam, erre csak egyedül ő képes. De Marika meggyőzött arról, hogy mindenki képes erre, aki megfogadja tanácsait és hisz az öngyógyítás ban és a pszichikus gyógyításban. A hölgyek korát nem szokták elárulni, de ő bátran dicsekedhet 65 évével mert, olyan kondícióban van, mint egy húszéves. Végignéztem és hallgattam az előadását. Mágikus kisugárzásával szinte pillanatok alatt meghódította a közönséget. Minden szava melegséget áraszt... A közelmúltban látott napvilágot — párja, velem együtt visszanyerte egészségét. Minden gondolatom az volt, hogy semmi értelme az életemnek, ha ő már nem lesz. Harmincéves házasok voltunk akkor, jobban szerettem őt, mint amikor feleségül mentem hozzá ...!" — írja Császárné Benke Mária. — A vegetáriánus táplálkozás és jógázás világszerte elismert egyénisége vagy. Hogyan jutott eszedbe, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozz?- Tiz-tizenkét éves lehettem, amikor már nagyon sokszor fájt a fejem. Huszonhat éves voltam, amikor először állapították meg, hogy egyre gyakoribb fejfájásaimat időszakos agyi vérkeringési zavar okozza. Ahogy múlt az idő, a betegségem egyre rosszabbra fordult. Negyvenéves koromra megállapították a nyaki csigolyáim csőrös meszesedését, a hátgerincem végig fájt. Mérhetetlen mennyiségű fájdalomcsillapítót szedtem. Mondanom sem kell, hogy ez csak ideig óráig hatott. Sokszor gondoltam arra, hogy ha merném, öngyilkos lennék. Csak a férjemet sajnáltam, ha reggel úgy talál rám. No persze ő is nagybeteg volt. Ha én nem lennék, ki gondozná? Ez tartotta bennem a lelket. Korábban a nővérem is sokat volt beteg. Megismerkedett egy természetgyógyásszal, akinek tanácsa szerint kezdett élni. Amikor már jobban érezte magát, azt tanácsolta, hogy én is próbáljam ki az új életvitelt. Eleinte nem hittem ezekben a dolgokban. Nevetségesnek találtam. De miután szinte elviselhetetlen fájdalmaim voltak, döntöttem : felkeresem a természetgyógyászt. Ez 1975-ben volt. Ekkor tértem rá a vegetáriánus életmódra és a jógázásra. A tornagyakorlatok és a speciális étrend hatására egészségem lassan tovább javult. Sajnos, örömöm még nem lehetett teljes. Hisz életem párjáról lemondtak az orvosok. Ugyanis gyermekkorától szívbeteg. A katonakönyvébe is ez volt beírva: a szívizom súlyos elváltozása miatt fegyverviselésre alkalmatlan. Akkor elhatároztam, öt is rászoktatom az új étrendre. No, vele ez nem ment könnyen. De végül is sikerült. Most 77 éves az én Miskám és velem együtt nagyon jó egszségnek örvend! — 1989-ben jelent meg Életünk és ételünk című könyved. Milyen jó tanácsokat tudnál röviden kiragadni ebből azon olvasók számára, akik nem tudtak hozzájutni? — Ebben a könyvben életünk történetét és új étrendünket, táplálkozási szokásainkat adom közre. Mihamarabb szeretném majd közkinccsé tenni egészségvédő tornagyakorlataimat is, ám addig, amíg az a könyvem is megjelenik néhány általános tanácsomat fogadják meg a kedves olvasók. 1. Tanuljunk meg egyenes, laza gerinccel járni! 2. Nyaki csigolyáink legyenek állandóan lazák, fejünket ne hajtsuk folyton előre. 3. Tüdőnk lehetséges legnagyobb kapacitását vegyük igénybe a légzéshez. Tanuljuk meg a jógalégzést. Minél többet tartózkodjunk a szabad levegőn. 4. Ne mondjuk, hogy nincs időnk önmagunkkal foglalkozni! Alkalmazzunk olyan módszereket, amikhez nem kell plusz idő. Munka közben feszitsük-lazítsuk izmainkat. Koncentráljunk arra a testrészünkre, ahol a kifáradás jeleit észleljük. Lélegezzünk jó nagyot és feszítsük meg azt az izomcsoportot, amelyben a fáradtságot érezzük. Majd lazítsuk el. Ezt munka közben is végezhetjük. 5. Tornázzunk annyit, amennyi időt csak szakítani tudunk rá. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ha sok fizikai munkát végez, akkor ö eleget tornászik. — Tizenkét napos intenzív egészségnevelö tanfolyamokat tartasz. Többek között Budapesten is. Milyen korú és betegségű emberek járnak ide? — A tanfolyamon 17-éves kortól 70- évesig vesznek részt. Nagyon sok emberen segítettem tanácsaimmal. Jobban mondva irányítottam őket. Én a betegséget gyógyszer nélkül gyógyítom. Természetes gyógymódokkal. Fontosnak tartom, hogy minden beteg higgyen a gyógyulásban. Sokan kérdezték tőlem, hogy honnan van bennem ennyi energia? Engem szeretnek az emberek, mert én is szeretem őket. Felkeresnek ízületi gyulladással, fejfájással, derékfájással és még nagyon sok mindennel. Alapvető a vidámság, és az, hogy ne legyünk idegesek. A mosoly, a kacagás gyógyít. Az idegesség méreg, beteggé teszi az embereket. Ezt gyakran mondogatom a tanfolyamon. Aki betartja az utasításaimat és tanácsaimat, az elöbb-utóbb kigyógyul betegségéből. — Egytértesz azzal a mondással, hogy mindenki saját maga orvosa ? — Igen, a mondás valóban igaz. Az orvosok, ami rajtuk múlik mindent megtesznek a betegekért. De sok betegségünknek elsősorban életmódunk az oka. Ők pedig, csak a tüneteken próbálnak segíteni. Nincs módjuk megváltoztatni azt, amit mi okozunk magunknak. Ezért is fontos, hogy próbáljunk egészségesek és kiegyensúlyozottak maradni. Beszélgetésünk végén Marika és Miska bácsi elmondták, hogy otthonukban Szegeden nem tartanak sót és cukrot, sohasem fogyasztanak húst, állati zsiradékot. A természetben megtalálható növényekből készült gyógyteát, gyümölcs- és zöldséglevet isznak. Graham kenyeret esznek, ételeiket pedig tengeri sóval vagy ételízesítővel ízesítik. Nagyon fontosnak tartják a nyers gyümölcs és a zöldség fogyasztását. KARDOS MÁRIA
