A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
delemgyarapodásnál tíz százalék jövedelemnövekedést jelent. A többi termelési részlegen, még mindig a sportegyesületnél maradva, megegyezéses bért is alkalmaztunk. A dolgozókkal szerződést kötöttünk az elvégzendő munkára és az azért járó bérre. Ezzel automatikusan csökkentettük az adminisztrációs munkát. A legyártott termék átvevését . elvégezhette egy ember. Az Így dolgozók a nyolc órás munka után nyújtott teljesítményért jelentős plusz jövedelemhez jutnak. S ami további előny, hogy a hivatalnokok is bekapcsolódnak a termelő munkába. Azt, amit évekkel ezelőtt a vezérigazgatónak kifejtettem, most akarom megvalósítani. Az értékpapír eladást hamarosan elkezdjük. Az érdeklődők felvásárolhatják ezeket az értékpapírokat, amelyekért az üzem részesedést fizet ki. Az így szerzett pénzből tovább korszerűsíthetjük a gépgyárat. Ez az államnak is jó, nem kell tőle pénzt kérnünk, s az embereknek is jó, mert a pénzüket forgalomba hozzuk, fiadztatjuk. — Úgy hallom, hogy a sportélet igen élénk Kuntapolcán — mondom az igazgatónak. — Valóban. Évi pénzforgalma eléri a 6—7 millió koronát. Sportegyesületünknek nyolc klubja van (futball, kerékpár, tenisz, röplabda, asztalitenisz, turisztika, sakk, szabadidősport). Jelen pillanatban futballcsapatunk a kerületi I. A osztály harmadik helyén áll. Az üzem, a falu és a környék segítségével épült fel a sporttelep, nemzetiségi kérdés nélkül. Kuntapolca nyolcvan százaléka ugyanis magyar. Üzemünk is sokat tesz a faluért. A tanáccsal közösen lakásokat, kulturális központot, szennyvíz-tisztítót és csatornát épített. Rendbeszedette a templomot és a környékét, felújíttatta a faluközpontot. Hadd mondjam el, hogy a sporttelep is a faluhoz tartozik. Szállodája, vendéglője, klubhelyisége, fedett lelátója, esti világítása, hat sávos atlétikai pályája, teniszpályája, két gyepszőnyeges futballpályája. szaunája, halastava, és professzionális szintű tűzoltó versenypályája van. Jövőre itt rendezik meg a szlovákiai tűzoltó bajnokságot. — Azt is hallottam, hogy nemrégen közép-amerikai vendégei voltak a gyárnak ... — Jól hallotta. Egy ottani NB l-es futballcsapat (44 személy) itt tartotta háromhetes összpontosítását. Innen mentek kirándulni Pestre, Prágába, Bécsbe. a Magas-Tátrába, és sok más helyre. A legfelejthetetlenebb élmény a Kuntapolca—Costa Rica mérkőzés volt. amely a mi győzelmünkkel végződött. Kuntapolcáról huszonnégy személy februárban utazik Costa Ricába, ahol az olimpiai válogatottal, két NB l-es csapattal és a panamai válogatottal méri össze erejét. Az útiköltséget a Costa Rica-i klub téríti. A kuntapolcai gépgyár négyszáztíz alkalmazottjából nyolcvan technikus, szakmunkás gárdája pedig majdnem száz százalékos. A technikusok angol-, német- és menedzserképző-tanfolyamra járnak. Tizenkét technikus, jobbára mérnök, saját gyárának iskolájában elvégezte a hegesztő tanfolyamot. Maga az igazgató is menedzserképzötanfolyamot látogat a Magas-Tátrában. S teszik mindezt azért, hogy megfeleljenek az idő, illetve a világ kihívásainak. A gépgyár gazdaságos, s mindannyiuk érdeke — kapustól az igazgatóig és vezérigazgatóig —, hogy az is maradjon. MÁCS JÓZSEF TENGERSZEMEK KAPCSOLATA 1990 októberének utolsó napjaiban rövid körutat tett Dél-Szlovákiában az erdélyi magyarság élő lelkiismerete, a marosvásárhelyi eseményekben tragikus szimbólummá, nemzetiségi áldozattá emelkedett író, a tájainkon már korábban is jól ismert, könyveiről és színmüveiről méltán híres Sütő András. Az Együttélés politikai mozgalom meghívására érkezett szükebb hazánkba; két röpke nap alatt sűrű, élményt adó és viszonzásképpen élményeket kapó programot tudhatott maga mögött. A Csemadok OV zsúfolt nagytermében találkozott olvasóival; részt vett a Magyar Köztársaság pozsonyi fökonzulja, a dr. Boros Jenő által rendezett fogadáson, ahol — a kíséretében levő neves költővel-esszéistával, a hazánkból sokáig „kitiltott" Csoóri Sándorral, továbbá a szlovákiai magyar népművelők és irodalomnépszerüsitők által jól ismert Czine Mihály irodalomtörtésszel egyetemben — kötetlen, baráti eszmecserét folytathatott a szlovákiai magyar írástudókkal, szerkesztőkkel, a művészeti és a politikai élet képviselőivel mindazokról a gondokról, melyek nemzetiségi létformánkban közösek. Október 30-án a fent említett írótriumvirátus, élén Sütő Andrással, továbbá a Magyarok Világszövetségét reprezentáló Komlós Attila és Szabó László részt vett a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának ünnepi ülésén, amelyen éppen a „harmadvirágzás" alapozó nemzedékének képviselőit: Veres Jánost, Duba Gyulát, Szeberényi Zoltánt, Dobos Lászlót, Fonod Zoltánt köszöntötte a tagság — s persze az irókolléga Sütő András is — abból az alkalomból, hogy emberi-írói létükből immár hat évtizedet pergetett le az idő. Az ünnepelt íróinkkal egyazon korosztályhoz tartozó Sütő András ezt követően Komárom felé vette útját, ahol ugyancsak gazdag program várta. Tudnillik csak most, a társadalmat-politikát átrajzoló változásoknak köszönhetően nyílhatott módja arra, hogy ellátogasson a Jókai Színházba, amely már korábban színre vitte egyik darabját. Részt vett Komáromban neves vendégünk egy református istentiszteleten is. este pedig fogadáson találkozott a város közéletének, magyar kultúrájának vezető képviselőivel. Pozsony és Komárom között Sütő András és kísérete egy-másfél órára megszakította útját Somorján. Azon a Somorján, ahol a múlt év végi temesvári események kapcsán az elsők között rendeztek Dél-Szlovákiában Románia Szolidaritási Nagygyűlést; azon a Somorján, ahol 1989 karácsony első ünnepén a Csemadok Románia Válságstábja létrejött. s ahol az országos méretű segítségnyújtásra, szervezett támogatásra szólító felhívások megfogalmazódtak; azon a Somorján, melynek Városi Honismereti Háza gyűjtőhelyévé vált a Felső-Csallóköz településéből érkező, Erdély javát szolgáló adományoknak ; azon a Somorján, ahol a köszönet jeleként megfordult már időközben Tőkés László püspök is. Sütő Andrást a Csemadok alapszervezetének és Dunaszerdahelyi járási vezetőségének nevében dr. Fóthy János köszöntötte, azt az etikus alkotót üdvözölve vendégünkben, aki — hogy egy Sütő-mű címével éljünk — Omló egek alatt vívja harcait a nemzetiségi kizárólagosság. a nemzeti türelmetlenség, a gyanakvás, a gyűlölet, a rafinált asszimiláció képviselői ellen, „égtartó emberek" hitével szólongatva közben a reményteljesebb jövőt, amelyben a Kárpát-medence „a megbékélés, a tolerancia és szeretet szigete lesz". Ehhez azonban otthonra kell lelnünk a hazában. Minket, csehszlovákiai magyarokat, — a Csallóköztől a Bodrogközig — „ehhez a földhöz köt hozzátartozóink süppedő sírja, há-Sütő András SOMORJÁN Nagy becse van a dedikált könyvnek. . . Suto András kiserete es a somorjai vendéglátók Fotó: Tóth József zunk melegsége, borunk édessége, kenyerünk lágysága; szívünkben él a költői intelem, hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely, s hogy áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk s halnunk kell". Fóthy János üdvözlő szavai és gondolatai után, melyek természetesen jó rezonátorra találtak a kisebbségi sors keserű kenyerét jól ismerő Sütő Andrásban, Csukás Zsigmond esperes úr fogadta vendégünket, megismertetve öt a temesvári események kapcsán rendezett somorjai gyászistentisztelet történetével s az Árpád-kori műemlék templom múltjával. Az ódon boltívek alatt, ahol hívek és érdeklődök szép számú sereglése hallgatta szavait, Isten áldását kérte erdélyi testvéreinkre, kívánva küzdelmeikhez hitet és erőt. Ezt követően Sütő András szavait visszhangozták a templom falai. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat szerzője a nemzetiségi létezés boltíveinek a teherbírásáról elmélkedett az Árpád-kori boltívek alatt. Egy megfilmesített változatban is közismert novellája kapcsán elmondta, riasztó látomások eltek és élnek benne arról, hogy „meghat a magyar nyelv". Meghal, mert írónk szűkebb pátriájában, a mezöségi falvak egész sorában fogy és apad a magyarság; Kemény Zsigmond falujának (Alvincnek) egykori templomában, amely valaha „az édes anyanyelv mentsvára" volt, a baljós homályban mára denevérek ütöttek tanyát, s „a sok évszázados templomboltozat alatt felravatalozva fekszik Édes Nénénk. az édes anyanyelv". Hét évtized nemzetiségpusztitó politikája, „iszonyatos roncsolása" után — fejtegette a jeles író — a magyarság „térdeplő állapotából fölemelkedett már"; át- és túlélte azt a „szocializmus"-nak nevezett politikai gyakorlatot, amely — egy hamis egység, egy erőszakolt homogenizálás — nevében — a humanizmus és az emberség rovására kérdőjelezte meg a kisebbségi nyelveknek és kisebbségi kultúráknak még a puszta létezéshez való jogát is. Az anyanyelv szabad és széles körű, a társadalmi élet egészére kiterjedő használatával, illetve a szlovákiai magyarság közérzetét is keserítő, a nyelvhasználat körét korlátozni igyekvő nacionalista szándékokkal kapcsolatban Sütő András azt fejtegette, hogy az alapvető emberi jognak számító nyelvhasználat korlátozása olyan abszurdum, mint hogyha korlátozni óhajtanánk az ember „levegőhasználati jog"-át vagy éppen a „lábhasználatai jog"-át. Beszédének záró részében az író arról szólt, hogy „az árvaság kora" után a romániai — és nemcsak a romániai, hanem a szlovákiai — magyarság előtt is lehetőségek támadtak arra, hogy szellemileg visszatagozódjék egy új minőségű nemzeti közösségbe, egy új kulturális egységbe. Sütő András, a műveiből oly jól ismert szemléletes képiséggel, a székelyföldi Gyilkos-tó példáján érzékeltette, hogyan is értendők gondolatai. A Gyilkos-tó: tengerszem. Tengerszem, amely „a közlekedőedények törvényei szerint" kapcsolatot tart és tarthat a tápláló Óceánnal. Reális lehetőséget lát arra — hangsúlyozta végül az író — hogy a nemzetiségek és a nemzet így, a tengerszem és az Óceán példájára tartsanak kapcsolatot. Itteni útja, mondotta végül arról tanúskodik, hogy képesek vagyunk egymásra találni a közös nemzeti kultúra és a közös anyanyelv talaján, „a szellemi égbolt egysége alatt". ZALABAI ZSIGMOND 15
