A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
Hieraétus pennatus Legkisebb sasunk. Körülbelül ölyvnagyságú. izmos, hosszúfarkú madár. Szárnya meglehetősen hosszú, ezért nagyobbnak látszik. A törpesas kétféle színváltozata ismeretes. A világos és a sötétbarna. E tulajdonságáért régebben két különféle fajnak vélték. A világos változata gyakoribb. Gyors röptü. Ugyanúgy tud lebegni mint az ölyv, vagy a vércse. Ezt a tulajdonságát alkalmazza az apró rágcsálók zsákmányolásánál. Hangja ..jüg-jüg-jüg-jüg" füttyszerü visongás. Nálunk a rendkívül ritka ragadozómadarak közé tartozik. Elterjedése szigetszerű. Az egyik előfordulási körzet a Szovjetunió déli részei a Balkán félsziget és a Kárpátok alkotják. Egy különös populáció él Oél-Franciaországban a Pireneusokban, Észak-Afrikában (Marokkó, Algír, Tunisz) és a Baleári szigeteken. Nálunk a középhegységek és a síkvidék erdeit kedveli. Rendszeres vonuló. Hozzánk április folyamán érkeznek az első példányok. A magasban történő nászrepülésük azt sejteti, hogy valahol a környéken szándékoznak tartósan megtelepedni. Fészküket májusban vegyesállományú szálerdőkbe, kizárólag fákra rakják. Alkalmilag elfogadnak más ragadozó-fajok által éppen nem birtokolt fészket is. Már szóltunk arról, hogy a ragadozómadarak zöme fészkét friss zöld lombú ágakkal béleli ki. Nos, ez azt a célt szolgálja, hogy a rendszerint több éves fészek anyagát felújítsák, illetve befedjék azt a sok piszkot ami az előző költés alatt a fészekben felhalmozódott. A törpesas tojó májusban mindössze két durvaszemcséjü tojást rak. Ezek színe fehéres alapon sárgás, rozsdabarna pettyezésű. Négy hétig egymást váltva kotlának, majd a fiókák kikelése után a hím dolga az élelem hordása. A zsákmányt a tojó porciózza és adagolja a fiókáknak. A törpesas rendkívül éber madár. A fészke közelébe, illetve tájára tévedő nagyobb ragadozómadarakat is minden kompromisszumot félretéve azonnal megtámadja és elzavarja. A fiókák felnevelése eltart augusztusig. Állományuk Szlovákia területén az 1988-ban kiadott „Vörös Könyv" szerint csupán 3—5 fészkelőpár. A törpesasra jellemző, hogy rendkívüli mértékben ragaszkodik a fészkelési körzetéhez, ahol néha évtizedekig folyamatosan költ. Mivel vándormadarak. távozásuk szeptemberre esik. A telet Afrika déli tartományaiban töltik. A törpesas tápláléka változatos. Mint rendkívül ügyes ragadozó a madarakat röptűkben „pedzi". Fészke körül apró madarak és rágcsálók maradványait találni. Az irodalom szerint elfogja a repülő galambot. Feljegyezték mint tyúktolvajt is. Közeli rokona a csaknem kétszerte nagyobb héjasas (Hieraétus afsciatus) ugyancsak kitűnő ragadozómadár. Elterjedése a Földközi-tenger vidékére Gibraltártól a Boszporuszig, majd tovább Kis-Ázsia térségére korlátozódik. Nálunk csak egyszer fordult elő kóbor példánya a zempléni Jovaszán 1970. április 21-én. Ha bárki is belelapoz a Csehszlovák Vörös Könyvbe (Červená kniha) rögtön felfigyel arra az értékre, amit fajokban és egyedekben oly gazdag madárvilágunk képvisel. Ennek megőrzése mindannyiunk feladata. Vonatkozik ez a kiemelten védett törpesasra is. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Š. Danko
