A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-23 / 47. szám

Hieraétus pennatus Legkisebb sasunk. Körülbelül ölyv­­nagyságú. izmos, hosszúfarkú madár. Szárnya meglehetősen hosszú, ezért nagyobbnak látszik. A törpesas két­féle színváltozata ismeretes. A vilá­gos és a sötétbarna. E tulajdonságá­ért régebben két különféle fajnak vél­ték. A világos változata gyakoribb. Gyors röptü. Ugyanúgy tud lebegni mint az ölyv, vagy a vércse. Ezt a tulajdonságát alkalmazza az apró rágcsálók zsákmányolásánál. Hangja ..jüg-jüg-jüg-jüg" füttyszerü visongás. Nálunk a rendkívül ritka ragadozó­madarak közé tartozik. Elterjedése szigetszerű. Az egyik előfordulási körzet a Szovjetunió déli részei a Balkán félsziget és a Kárpá­tok alkotják. Egy különös populáció él Oél-Franciaországban a Pirene­usokban, Észak-Afrikában (Marokkó, Algír, Tunisz) és a Baleári szigeteken. Nálunk a középhegységek és a síkvi­dék erdeit kedveli. Rendszeres vonuló. Hozzánk április folyamán érkeznek az első példá­nyok. A magasban történő nászrepü­lésük azt sejteti, hogy valahol a kör­nyéken szándékoznak tartósan meg­telepedni. Fészküket májusban ve­gyesállományú szálerdőkbe, kizáró­lag fákra rakják. Alkalmilag elfogad­nak más ragadozó-fajok által éppen nem birtokolt fészket is. Már szól­tunk arról, hogy a ragadozómadarak zöme fészkét friss zöld lombú ágak­kal béleli ki. Nos, ez azt a célt szolgál­ja, hogy a rendszerint több éves fé­szek anyagát felújítsák, illetve befed­jék azt a sok piszkot ami az előző költés alatt a fészekben felhalmozó­dott. A törpesas tojó májusban mind­össze két durvaszemcséjü tojást rak. Ezek színe fehéres alapon sárgás, rozsdabarna pettyezésű. Négy hétig egymást váltva kotlának, majd a fi­ókák kikelése után a hím dolga az élelem hordása. A zsákmányt a tojó porciózza és adagolja a fiókáknak. A törpesas rendkívül éber madár. A fészke közelébe, illetve tájára tévedő nagyobb ragadozómadarakat is min­den kompromisszumot félretéve azonnal megtámadja és elzavarja. A fiókák felnevelése eltart augusztusig. Állományuk Szlovákia területén az 1988-ban kiadott „Vörös Könyv" sze­rint csupán 3—5 fészkelőpár. A tör­pesasra jellemző, hogy rendkívüli mértékben ragaszkodik a fészkelési körzetéhez, ahol néha évtizedekig fo­lyamatosan költ. Mivel vándormada­rak. távozásuk szeptemberre esik. A telet Afrika déli tartományaiban töl­tik. A törpesas tápláléka változatos. Mint rendkívül ügyes ragadozó a ma­darakat röptűkben „pedzi". Fészke körül apró madarak és rágcsálók ma­radványait találni. Az irodalom sze­rint elfogja a repülő galambot. Felje­gyezték mint tyúktolvajt is. Közeli rokona a csaknem kétszerte nagyobb héjasas (Hieraétus afsci­­atus) ugyancsak kitűnő ragadozóma­dár. Elterjedése a Földközi-tenger vi­dékére Gibraltártól a Boszporuszig, majd tovább Kis-Ázsia térségére kor­látozódik. Nálunk csak egyszer for­dult elő kóbor példánya a zempléni Jovaszán 1970. április 21-én. Ha bárki is belelapoz a Csehszlo­vák Vörös Könyvbe (Červená kniha) rögtön felfigyel arra az értékre, amit fajokban és egyedekben oly gazdag madárvilágunk képvisel. Ennek meg­őrzése mindannyiunk feladata. Vo­natkozik ez a kiemelten védett törpe­sasra is. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Š. Danko

Next

/
Thumbnails
Contents