A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
EGY LEMONDÁS ANATÓMIÁJA — Ön 1990. június 23-án azzal nyitott^ meg a Csemadok Országos Választmányának ülését, hogy bejelentette a lemondását. Vajon mi előzte meg ezt a döntést? — Négy-öt nappal korábban fölkeresett dr. Szabó Rezső, a Csemadok társelnöke. Tudtomra adta, hogy kötelességének érzi felszólalni a szóban forgó ülésen, s egyúttal a lemondásomat is kérni fogja. Visszakérdeztem : mivel szolgáltam rá erre ? Személyre szóló bírálat helyett az adott politikai klímát ecsetelte; az ebből adódó helyzetet rövid beszélgetés után megértettem és elfogadtam. Ezután Neszméri Sándorral, a Csemadok főtitkárával tanácskoztam, ő főként a pro és a kontra érveket próbálta sorra venni. Másnap a Csemadok másik társelnökével: Dobos Lászlóval találkoztam, akinek beszámoltam a kialakult helyzetről; és azt is közöltem vele, hogy elfogadhatónak tartom lemondásom politikai indoklását. Ebben egyetértettünk. Ö azt is megkérdezte, hogy mi lesz velem a jövőben? Azt feleltem: elképzelésem nincs, de korábbi munkahelyemre — oda, ahol a surányi memorandumot fogalmazták — erkölcsi okokból sem kívánok visszatérni. Ennél ellenére megszövegeztem azt, amit június 23-án azután felolvastam az országos választmány előtt. — Elnök úr, beleegyezik abba, hogy a HÉT két névkihagyással közölje az akkor és ott elhangzott bejelentést ? — Nincs ellenvetésem, íme a szöveg: „Tisztelt Országos Választmány! Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy fogadják el az Országos Választmány elnöki tisztségéről való lemondásomat. Ezt annak ellenére kérem, hogy a decemberi rendkívüli ülés és az országos közgyűlésen megválasztott Országos Választmány is megtisztelt bizalmával. Úgy érzem, a Csemadok érdekében mégis ezt kell cselekednem. Erre a lépésre semmilyen belső viszály nem késztet. Itt, e helyről jelentem ki, nincs és nem is volt elvi összetűzésem sem a társelnökökkel, sem a főtitkárral, sem pedig a vezetőség tagjaival. Az ok másban rejlik. Az a tény, hogy a nomenklatúra-rendszer idején tisztségeket betöltők közül sokan átmentették magukat az új politikai körülmények közé, joggal váltja ki az emberek ellenérzését. S nem csupán a személyükkel, hanem az általuk képviselt intézménnyel kapcsolatban is. Amíg ez a kormányzat, illetve a többségi intézmények esetében egyfajta politikai megegyezésként is felfogható, a Csemadokra nézve nem; bár én • sem vagyok immár semmilyen politikai párt vagy politikai mozgalom tagja. A Csemadok — mivel nemzetiségi szervezet — többek között csak akkor lehet eredményes, ha megváltozott és nemzetiségi súrlódásoktól sem mentes életünkben annak vezetőjét — sem kívülről, sem bévülről — nem érheti a politikai átmenekülés vádja. Úgy érzem, a Csemadoknak hátrányt jelenthetne tisztségemben maradásom azért is, mert a januári TV-kerekasztal, a parlamenti szerepléseim és főleg a Jókai Mór főiskolára tett törvényjavaslat miatt személyemen keresztül tulajdonképpen a Csemadokot támadták és támadják; s nem csupán a Pravda, a Slovenský národ és a Nap cikkírói, hanem a jelenlegi és feltehetően a jövőbeli kormánytagok is. Ha ezt esetleg figyelmen kívül hagynám, nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy Csemadok-elnökként és országgyűlési képviselőként részese voltam a letűnt hatalomnak. Ebből kifolyólag óhatatlanul együtt kellett működnöm az akkori politikai és állami veze-Beszélgetés SIDÓ ZOLTÁNNAL téssel: a kommunista párt központi szerveivel, a parlamenttel és a kormánnyal. A Csemadok elnökeként egyeztetnem kellett a pártszervekkel és a kulturális minisztériummal az összes országos rendezvényünket és a központi választott szervek személyi öszszetételét is. Hogy félreértés ne essék: soha nem voltam és nem vagyok a belügy embere. Másokkal ellentétben soha nem írtam alá semmilyen belügyi hűségnyilatkozatot, de az is igaz, hogy tőlem soha senki ilyesmit nem igényelt. 1981 decemberétől vagyok a Csemadok elnöke. Tettem, amit tehettem, ahogyan és akikkel lehetett. Úgy érzem, sem önök előtt, sem pedig az önök által képviselt tagság előtt nincs szégyellnivalóm; de azt is érzem, sőt tapasztalnom kellett, hogy a nálunk és külföldön végbement politikai változások eredményeként a vezető pozíciókba kerülőkkel nem tarthatok olyan kapcsolatokat, amelyek a Csemadok számára hasznosak lehetnek. Egyszerűen azért, mert a régi rendszer emberének tartanak. Ez pedig a Csemadokra nézve káros. Káros, mert egy pártoktól független szervezet sem szigetelheti el magát a politikai mozgalmaktól, a parlamentektől, a kormányoktól. Egyszerűen arra a meggyőződésre jutottam, hogy álta lám a hatalom szemszögéből hátrányos helyzetbe kerül a Csemadok; hogy fogy körülöttem a levegő. így viszont nem tölthetem be érdemben ezt a fontos szolgálatot. Lemondásom azonban nem azt jelenti, hogy nem fogom tudásomhoz és lehetőségeimhez mérten szolgálni a csehszlovákiai magyar kulturális-szellemi életet. Hiszen mindig is ez volt egyetlen célom. Kérem az Országos Választmányt, a Csemadok jövője érdekében fogadja el az elnöki tisztségből való lemondásomat." — E bejelentés ott és akkor, a Csemadok OV ominózus ülésén, valóban elhangzott. Az események mégis másként alakultak. Mi késztette önt arra, hogy a választmány mintegy kétórás. eléggé csapongó vitája után ne tartson ki eredeti szándéka mellett, hanem bizalmi szavazást kérjen ? — Pusztán egyetlen dolog: úgy láttam, hogy a választmány véleménye távolról sem egységes. A vitában szót kérők közül sokan helytelenítették bejelentésemet. Ebben a helyzetben nem kívántam megosztani sem a választmányt — amely a márciusi rendkívüli országos közgyűlésen újraválasztott engem —, sem a tagságot. — Az érem másik oldalát tekintve — éppen lemondási bejelentésének korrekt érvelését tudatosítva — ön kitarthatott volna elhatározása mellett, ha az valóban a meggyőződése volt... — Minden bizonnyall Csakhogy én azt is éreztem, hogy a felszólalók közül sokan más véleményen vannak. Ók kételkedtek lemondásom időzítésének helyességében és tisztségben maradásomat támogatták. Lényegében ezt tükrözte a titkos szavazás is. De ha már itt tartunk, én más szemszögből is fölvetném a kérdést. Például úgy, hogy háromnegyed esztendővel a Csemadok 1991 tavaszán megtartandó rendes kongresszusa előtt valóban ésszerü-e változtatni az alig pár hónapja tartott rendkívüli országos közgyűlés határozatán? Kinek az érdekét szolgálná az, ha a parlamenti választások előtt táborokra szakadt hazai magyarság körébe — ezúttal a Csemadok révén — újabb bizonytalansági tényezőt vinnénk? Ráadásul a Csemadoknak aligha lehet hátrányára, ha országos választmányának élén pártoktól és politikai mozgalmaktól független személy áll. — Ne haragudjon, de riporteri kötelességem megkérdezni: amikor őszintén hangzó lemondási bejelentését szövegezte, akkor nem gondolt az imént válaszolta kra? Önt idézve: „a politikai klíma megértése” helyett, akár a sarkára is állhatott volna; avagy a gerinces szembenézésnek tűnő lemondást elkerülve, inkább rögtön bizalmi szavazást kérhetett volna! — Amikor lemondásom szövegét fogalmaztam, még nem ismerhettem az országos választmány véleményét. Ami viszont annak júniusi ülésén elhangzott, azt mégsem hagyhattam megválaszolatlanul, elvégre márciusban ez az országos választmány tett meg engem újólag a Csemadok elnökévé. A vita csupán jelezte, a szavazás viszont megmutatta, hogy a választmány nem fogadta el a lemondásomat. — Ez a kilenc főnyi szavazatkülönbség nem újabb ütőkártya azok kezében, akik — éppen az ön bejelentéséhez közelálló érvekkel — olykor alapjaiban és létében támadják a Csemadokot? — Ha ez valóban ütőkártya, akkor az egész országos választmány hitelessége megkérdőjelezendő. Ismétlem: lemondási szándékom sorsáról az országos választmány döntött, nem én. Akik a személyemet vagy a Csemadokot támadják, azok mintha nem vennék észre, hogy a korábbi időszakban is olykor sokat és nemegyszer tényleg joggal bírált Csemadoknak azért volt jónéhány komoly kiállása. Például 1984-ben a nemzetiségi iskolaügy érdekében dobbantottunk egy nagyot. Ami pedig személyes rátermettségemet és a nézeteimet illeti, remélem, hogy a parlamenti szerepléseim, illetve a tv-ben. a rádióban és a másutt tartott nyilvános vitákban való részvételem nem arra engednek következtetni, hogy a jövőre esedékes országos közgyűlésig méltatlan vagyok elvezetni a Csemadokot. Vagy itt van a Jókai Mór Egyetem javaslatának ügye. Meggyőződésem, ha már a márciusi rendkívüli közgyűlés előtt kiválók a kommunista pártból, akkor bizonyosan elveszítettem volna a képviselői mandátumomat is; és a hazai magyar felsőoktatási intézmény szükségszerűségének — parlamenti szinten — nem lett volna előterjesztője. Ettől viszont nem volt jogom megfosztani a csehszlovákiai magyarságot. Miért baj ez valakiknek, hogy én ragaszkodtam ehhez? Nem a tisztséghez, hanem a szolgálathoz. S ez utóbbihoz hű maradok majd akkor is, ha a tavasszal összehívandó közgyűlésen mindenképpen megválók jelenlegi tisztségemtől. — De addig miként alakul a helyzet? Amennyire rokonszenves volt a férfias kiállás lemondásának indoklásában; most viszont legalább annyira fennáll a veszélye annak, hogy két vagy több malomkő között fog őrlődni... — Számomra több kötelező érvényű tanulságot, ha úgy tetszik, határozatot hozott az országos választmány június 23-ai tanácskozása. Eszerint 1991 májusáig össze kell hívni a Csemadok rendes közgyűlését és ennél is korábban át kell alakítani a Csemadok szervezeti felépít sét. Bizonyítanunk kell, hogy a rendkívüli közgyűlésen elfogadott határozatok helyesek voltak; a jövőre esedékes közgyűlésen pedig a Csemadok vezetőségében is történjenek meg a változások. — A belső megújítás természetes velejárója lesz, hogy a Csemadok jónéhány munkatársától nyilván megválik, új munkaköröket létesít, esetleg más alkalmazottakat keres. Vajon a kevésbé rátermettek számára nem jelent majd valamiféle fedezékkel elegy hivatkozási alapot, hogy ők is megőrzik széküket, ha az országos elnök szintén a tisztségében maradt ? — Az elnököt az országos választmány választotta meg 1990. március 10-én, s ezt a döntést erősítette meg az OV június 23-án. A munkatársak viszont szerződés alapján dolgoznak a Csemadoknál. Ha a választmány véleménye változatlan is, az még nem jelenti azt, hogy az apparátuson belül nem kell változtatásokat végrehajtani. — Elnök úr, ön miként látja: a történtek után is megvan a lehetősége annak, hogy a Csemadok tényleg átérezze a gyökeres megújulás fontosságát? — Feltételezem, a választmány vezetősége respektálni fogja az OV döntését, és az országos közgyűlésig széthúzás nélkül megteszünk mindent annak érdekében, hogy a Csemadok (jártoktól független társadalmi-kulturális szervezetként, eredményesen vállalhassa édes anyanyelvűnk védelmét, nemzeti öntudatunk ápolását, nemzetiségi kultúránk fejlesztését. Ezek nem frázisok. Olyan igyekezettel kell szervezni ezt a munkát, amilyenre joggal tart igényt a csehszlovákiai magyarság. — És ha jövőre úgy dönt a közgyűlés, hogy újra ön maradjon az országos elnök ? — A küldöttek nyilván tiszteletben tartják majd elhatározásomat, és új elnökkel, új tisztségviselőkkel próbálkoznak. — Köszönöm a beszélgetéstI MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 3