A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
Szlovákiában a magyar filológiát avagy hungarológiát eddig kizárólag mint tanári szakot oktatták. Emellett folyt Prágában a hungarológiának, mint nem tanári szaknak az oktatása, melynek során a cseh nemzetből verbuválódott hallgatókat magyarnyelv-ismeret mellett némi. magyarságismerettel is felvértezték. Ez év szeptemberétől immár Pozsonyban is képeznek bungarológusokat. A szlovák nemzetiségű hallgatók a Komenský Egyetem magyar tanszékén kezdtek hozzá a legfontosabb nyelvi, irodalmi, kultúrtörténeti és általános magyarságismeretek megszerzéséhez. A szak megindításának körülményeiről Zalabai Zsigmond tanszékvezető egyetemi tanárt kérdeztem: — A kezdeményezés a magyar tanszékről indult ki még az 1988/89-es tanévben. Fonod Zoltán, az akkori tanszékvezető az ötlettel megkereste a bölcsészkar egykori vezetését is, ám ők nem tanúsítottak iránta érdeklődést. Javaslatunkat a novemberi események után újra megismételtük, és elképzeléseink az új dékán Ivan Slimák docens úr személyében igazi támogatóra találtak. Neki köszönhetően az év szeptemberében 13 hallgató iratkozhatott be hungarológia szakra az egyetem bölcsészkarán. — Mi mindent kell egy leendő hungarológusnak megtanulnia? — Meg kell mondanom, hogy a szak megindítása külön megterhelést jelent a tanszék számára, az oktatásban ugyanis nincs mire támaszkodni. Egyelőre nincs olyan tankönyv vagy segédkönyv, amely felölelné a hungarológia felsőfokú tananyagát és így segítséget nyújtana az oktatásban és a tanulásban egyaránt. Hasonlóképp nincs kidolgozva a szak tanterve és módszertana sem, ami újabb problémát jelent az oktatóknak. Ami viszont a mi esetünkben előny: nem kell a nyelvi képzésre összpontosítanunk, mint ahogy az Prágában történik, mert ezek a hallgatók jó nyelvi alapokkal rendelkeznek. Ez természetes is, hiszen nagyrészt vegyes származásúak és nemzetiségileg kevert területekről jöttek. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy az első két évben az előadások és gyakorlatok többnyire szlovák nyelven folynak majd. A hallgatók amolyan bevezető formájában Ízelítőt kapnak a magyar irodalomból, történelemből, kultúrtörténetből, megismerkednek az alapvető filológiai terminológiával, a magyar grammatika és fonetika alapjaival. Elképzeléseink szerint az oktatás idővel teljesen magyar nyelven folyna. A 3—4. szemesztertől kezdődően teljes irodalomtörténetet valamint általános nyelvészeti ismereteket kapnának, ezenkívül számolunk műfordítói szemináriumok és a specializálódást elősegítő szakkollégiumok bevezetésével. Természetesen az eddigi gyakorlathoz híven a hungarológus hallgatók számára is biztosítjuk majd a magyarországi részképzést. A tervek szerint egy szemesztert Budapesten töltenének, ahol módjuk nyílna megismerkedni a magyar főváros kulturális életével, egy szemesztert pedig Szegeden, ahol lehetőségük lenne a Szeged környéki szlovák etnikum életének a tanulmányozására. — Milyen feladatokat kell majd ellátniok a jövő hungarológusainak ? — Emil Boleslav Lukáč azt mondta egykor félig tréfásan, félig ironikusan, hogy ő az utolsó szlovák hungarológus és műfordító. Természetesen azért ma is van néhány kitűnő tolmácsolója a magyar irodalomnak, mint Karol Wlachovský, Vojtech Kondrót, hogy csak az ismertebbeket említsem, de itt az ideje, hogy gondoskodjunk műfordítói utánpótlásról. A hallgatókat fel kell készíteni arra, hogy feldolgozzák és hozzáférhetővé tegyék a magyar tudomány, irodalom és művészet eredményeit és termékeit a szlovák nyilvánosság számára mint fordítók és műfordítók, közírók és hírlapírók. Azonkívül a rádió és a televízió, tudományos intézetek és központi hivatalok, minisztériumok dolgozóiként fontos szerepet tölthetnek be a kulturális és egyéb szlovák—magyar kapcsolatok ápolásában és terjesztésében. A célunk olyan hungarológusok képzése, akiknek valós tényeken alapuló magyarságismeretük és magyarságképük van, akik hozzájárulhatnak az objektív indulatoktól mentes szlovák—magyar viszony megteremtéséhez, elősegítve egy lényegesen átfogóbb és valósághübb magyarságkép kialakítását a szlovák társadalomban. Európa-szerte képeznek az egyetemeken hungarológusokat, kiket vagy a hagyományos rokonszenv (mint pl. a lengyeleket), vagy a közös történelmi múlt (mint talán az osztrákokat), vagy a rokon nép iránti érdeklődés (mint a finneket) vonz e szak felé. Szlovákiában magyar nyelvet egyetemi szinten eddig csak a magyar anyanyelvűek tanulhatnak. Az új szak ezt a lehetőséget megteremtette a többségi nemzethez tartozó fiatalok számára is. Hogy szükség van rá, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy jelentkezőkből nem volt hiány. De ismerkedjünk meg ezekkel a fiatalokkal, akik a magyar filológiát választották tanulmányuk céljául. Tizenhármán vannak, szlovák nyelv és hungarológia szakosak, Szlovákia különböző tájairól Királyhelmectöl Rózsahegyen keresztül Somorjáig. Mindanynyian szlovák nemzetiségűek, de egykét kivételtől eltekintve a magyar nyelvvel és a magyarsággal közvetlen kapcsolataik vannak. Sokuknak a magyar a második anyanyelve, és ami a magyar nemzethez való viszonyukat illeti: nem tesznek különbséget nemzet és nemzet között, mindkét nemzethez tartozónak érzik magukat. Hogy miért pont ezt a Szakot választották? Ahány hallgató annyi válasz: Kunová Laura, Királyhelmec: — Édesapám magyar, édesanyám szlovák. Vegyes környezetben nőttem fel, a magyarokhoz igy kétszeresen közeli kapcsolatok fűznek. Mindkét népet, mindkét nyelvet egyformán szeretem. Azért jelentkeztem hungarológiára, hogy jobban megismerjem a magyar nyelvet és irodalmat. Deáková Renáta, Somorja: — Szintén vegyes házasságból származom, és mivel érdekel a kortárs magyar irodalom úgy döntöttem, megpróbálkozom a hungarológiával. Šándorová Galina, Somorja: — Én legfőképp azért jelentkeztem ide, hogy elmélyítsem és tökéletesítsem a magyar nyelvtudásomat. Rokonszenves elhatározások, ugye? Persze akad köztük olyan is, akit a kötött szakpárosítás terelt ebbe az irányba, egyben azonban megegyeznek : jól érzik itt magukat és érdekli őket a magyar nyelv. — Mit gondoltok, szükség van Szlovákiában hungarológusokra ? Mirka Rusnáková, Rózsahegy: — Feltétlenül. Szerintem fontos, hogy a szlovákok — főleg az északon élők — megismerjék a valódi helyzetet, mert az ellenszenv sok esetben a tudatlanságból fakad. Čagalová Marta, Dunaszerdahely: — Délen a különböző nemzetiségű Zöldség Korgó gyomorral nem lehet himnuszt énekelni! — állapította meg egykoron a bölcs író, de akkor még ö sem célzott pontosan arra, hogy melyik himnuszra gondolt. Nem mindegy ugyanis, hogy mire korog az ember gyomra. A gazdasági bajok viszont előbb vagy utóbb fényt derítenek a feszültségek történelmi és társadalmi gyökereire. Legutóbb Vegetónia parlamentje foglalt állást bizonyos világpolitikai kérdésekben, ezzel végleg lezárva a vitát a vegetáriánus és húsevő népek ellentéteire vonatkozólag. Megállapították, hogy az emberiség eleve nem volt húsevő, hanem — mint majom rokonai — csakis növényi eredetű táplálékot fogyasztott. A húsevés legfeljebb csak azoknál vált szokássá, akiknél az egypártrendszer miatt csökkent a zöldségtermesztés, így kénytelenek voltak az erdők vadjait is leölni. A vegetáriánusok szerény, békeszeretö nép emberek békén megférnek egymással, ismerik egymást, munkatársak, barátok, rokonok — és nem csinálnak problémát abból, ki milyen nemzetiségű. Jó lenne, ha egész Szlovákiában így viszonyulnának egymáshoz a szlovákok és a magyarok. Deáková Renáta: — Miért van szükség nálunk hungarológusokra? Hogy megismerjük a másik népet, annak kultúráját, nyelvét, történelmét. A legtöbb ellentét abból származik, hogy az emberek nem ismerik eléggé egymást, és hogy hiányzik a kapcsolatokból a tolerancia, a megértés. Akik évtizedek óta együtt élnek, nincsenek ilyen problémáik. Az a feladatunk, hogy kialakítsuk az emberekben az érdeklődést a másik nemzethez tartozók kultúrája iránt. Eljövendő hungarológusok. Fiatalok, akik a magyar nyelvvel és irodalommal, a magyar kultúra értékeivel kívánnak a jövőben foglalkozni. Szakemberek lesznek, egy nemzethez értő szakemberek. Bizonyára kemény elvárásoknak kell majd megfelelniük mind az anyanemzet, mind a „kiválasztott” nemzet oldaláról. De mégha nem is lesz mindannyiukból egyetemi színvonalú hungarológus, tudós nyelvész vagy fanatikus irodalombúvár, nem veszik kárba semmi; mert magukkal viszik azt az ösztönzést, amit a magyar szak tanulásától kaptak: Minden igyekezetükkel szolgálni a magyar és a szlovák nép közeledését egy gyanakvástóľés kölcsönös vádaskodástól mentes jövőért. S. FORGON SZILVIA r volt mindig. így tudtak kialakítani ezen a területen minden nép előtt egy hatalmas birodalmat, melyről ugyan írásos és egyéb források nem maradtak fenn, mert a húsevők elfoglalván területeiket még a történelemkönyvek lapjairól is kiszorították őket, és a vegetáriusok tömegeit kényszerítették húsevésre. Erre bizonyíték az, hogy a húsevők is esznek zöldséget, de a vegetáriusok nem esznek húst. A közelmúltban, amikor a halevök különböző ígéretek fejében a vegetáriusok területét megnagyobbították jelentős húsevő tartományokkal, a vegetáriusok rögtön történelmi kutatásokat folytattak annak igazolására, hogy ezek a területek ősidők óta a vegetáriusoké volt. Aztán vegetáriusokat telepítettek le a húsevők közé, és intenzív propagandát fejtettek ki annak érdekében, hogy lejárassák a húsfogyasztást. A központi pénzekből fenntartott intézményekben húst 14
