A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
Kolcsak admirális, a tragikus hős (Szokatlan könyv Moszkvából) Szokatlan témák, szokatlan könyvek és szokatlan életpályát befutó írók jelentkeznek manapság a moszkvai szellemi életben. Hiszen talán még néhány hónapja is hihetetlennek tűnt volna, hogy az állampolgárságától megfosztott és rehabilitációját el nem fogadó Alekszandr Szolzsenyicin politikai programja Oroszország és a Szovjetunió jövőjéről úgy kerül szóba Mihail Gorbacsov elnöknek a parlament előtt elmondott beszédében, amint ez természetes: a vita alaphangnemét egy jelentős író iránti tisztelet határozta meg. A korábban betiltott szerzők és könyvek százait sorolhatnám, s a névsor bizonyosan törekedékes lenne, amelyeket egy tehetetlen rendszer kiátkozásra ítélt, de a müvek, s néhány esetben szerencsére az alkotók is túlélték az inkvizíciót. Az ötvennyolc esztendős Vlagyimir Makszimov élete és munkássága feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik. A magyarul olvasók töredékének már csupán negyedszázados múltból viszsza-visszarémlö emlékei lehetnek róla, s aztán mély hallgatás övezte nevét, tehát illő felidéznem némely adatot róla. Huszonkét éves, amikor a paraszti családból származó fiú (édesapja megjárta Sztálin börtöneit) megjelentetheti első verseskötetét. Aztán Konsztantyin Pausztovszkij fedezi fel első kisregényét és a közismerten szigorú klasszikus 1961-ben közzé is teszi ezt a müvet (Mi otthonunkká tesszük ezt a földet) abban az antológiában, amely Bulat Okudzsava, Jevgenyij Jevtusenko és más akkori „lázadók" bemutatkozását ugyancsak lehetővé tette.. Éles fordulat következik ezután Makszimov sorsában. Következő regénye, a hruscsovi olvadás lendületét tükröző „Az ember él" már abban a dogmatikus nézetei után hírhedt folyóiratban látott napvilágot, amelyben éppen az olvadás folyamatát akarták megtorpedózni, sőt hosszabb publikációs tervet egy ilyen kötettel, amit nem tudok folytatni. Tiz év múlva aztán kénytelen voltam összesűriteni egy regénybe, amit egyébként talán 4—5 kötetben irtam volna meg." Tiz évvel ezelőtt kiadták Próza címmel irodalmi dolgozatait, esszéit, amelyben többnyire műhelygondjaival foglalkozik. E három kötete jelzi és méri Ottlik Géza életművét. Tudnivaló, hogy keveset irt, de amit papírra vétett, tehetségéhez mérten a legművészibben foglalta sorokba, sajátos rendező elvei szerint. Kevés müve ellenére regényei, elbeszélései hatással voltak az újabb nemzedékek írásművészetére, gondolkodására. Állítólag mellőzött iró volt, ennek ellenére Kossuth-dijjal tisztelték meg. Annyi bizonyos, hogy Ottlik Géza emberi, írói tartása példaadó volt, s halála jelentős vesztesége a magyar irodalmi életnek. (Dénes) 1968 augusztusáig az Oktyabr (ez a folyóirat címe) egyik szerkesztője. 1971-ben azonban ír egy újabb regényt. A teremtés hét napját, amelyet akkor a cenzúra azonnali hatállyak betilt, s csupán ezekben a hónapokban jelenhetett meg a Szovjetunióban. 1973 júniusában már az írószövetségből is kizárják, s nem telik el fél év sem — emigrációra kényszerítik. 1974-töl Párizsban él és a legszínvonalasabb orosz nyelvű emigráns folyóirat, a Kontinent főszerkesztője. Szándékosan írom: orosz nyelvű irodalmi folyóiratról van szó, amelynek a szerkesztő bizottságában olyan nem orosz alkotók is résztvesznek, mint a Nobeldijas amerikai Saul Bellow vagy a román származású francia Eugéne Ionesco, vagy a híres szerb eretnek, Milovan Dilas. Az utóbbi években már többször járt Moszkvában, nyilatkozik odahaza is, pillanatnyilag pedig egyszerre két moszkvai folyóirat közli folytatásokban két regényét. Ennyit egy szokatlan írósorsról ... Ám Az örvénybe pillantani című regénye ugyancsak szokatlan témájú. A történelmi regény főhőse az a Kolcsak admirális, aki az októberi forradalom után Szibériában az egyik legalaposabban megszervezett felkelést vezette a bolsevik kormány ellen. Kolcsak nevét eddig legfeljebb átkok kíséretében lehetett leírni, mozgalmának komoly és objektív indítékairól, tragikus és — oly-A címben kiemelt szót egy népszerű orvosi előadásban hallottam. Az előadó az érelmeszesedés okairól beszélt, s egyebek közt ezt állapította meg: „A vérben levő zsírok nem vízoldékonyak." Némi gondolkodás után rájöttem, csakis arról lehet szó, hogy azok a bizonyos zsírok vízben nem oldódnak. Tudomásom szerint azonban azt, hogy valamely anyag, vegyület oldódik vagy nem oldódik akár vízben, akár más vegyületben, a tudományos nyelv és a szaknyelv is így határozza meg: vízben, savban, szeszben stb. oldódó, illetve nem oldódó zsírok, vitaminok, stb. De most nézzük meg az idézett mondatban szereplő vízoldékony összetett melléknevet. Előtagja a víz főnév. Ehhez egyelőre nincs megjegyeznivalónk, mert az összetétel szabálytalan voltáról majd később beszélünk. Az összetétel utótagja az old igéből -ékony képzővel alkotott melléknév. Az -ékony, -ékeny melléknévképzöröl tudjuk, hogy igéhez járul, s hogy a vele képzett származékok száma elég nagy. Jelentése: a cselekvés végzése jellemző szokása, hajlamossága van bizonyos cselekvés végzésére. Ez a képző nagyobbrészt egytagú igékhez csatlakozik — csalékony, gyúlékony stb. —, kor — tragikomikus mozzanatokban bővelkedő históriájáról pedig csupán a végeredmény felöl lehetett közelíteni. Azaz: Kolcsakot a Vörös Hadsereg leverte, öt pedig kivégezték. Vlagyimir Makszimov nem véletlenül választotta regényének mottójául Tolsztoj egyik mondatát: „Nem is Napóleon, nem is I. Sándor, nem is Kutuzov alakította a sorsot, hanem Isten akarata". A Háború és béke egyik döntő eszméjét tükrözi ez a mondat, amelynek sok-sok jelentése közül Makszimov számára az a lényeges, hogy az ember — függetlenül attól, hogy milyen reális eredményeket lát a jövőjében — köteles a sorsát vállalni. Ha becsületesen akar élni — ellehe semmit sem tehet. Fatalizmus tenne ez? Inkább annak a ténynek az erkölcsi tudomásulvétele, hogy életünket neveltetésünk, kötöttségeink, céljaink és tetteink eleve meghatározzák, s ha ezekkel szembefordulunk, önnönmagunkat áruljuk el. Kolcsak, például, kiváló tengerésztiszt volt és világhírű geográfus. Azok közé a cári tisztek közé tartozott, akik meg voltak győződve a cári rendszer gyökeres reformjának szükségességéről. A forradalom idején biztos menedéke van az Egyesült Államokban. Bízott abban, hogy a forradalommal szemben a józan értelem győz. Az élet vihara azonban elsodorja: a bolsevikok, természetesen, ellenségként bánnak vele, szövetségesei, beosztottjai pedig — a de járulhat többtagú alapszóhoz is — találékony. békülékeny, stb. Különösen gyakran kapcsolódik -ad, -ed, végű alapszóhoz — fáradékony, engedékeny, stb. Egy-egy származék szenvedő értelmű is lehet; ilyen például az ingerlékeny melléknév, mely olyan személyt jelent, akit könnyen fel lehet ingerelni, nem olyat, aki mások ingerlésére hajlamos. Ugyanígy az old igéből képzett oldékony melléknév is szenvedő értelmű hiszen nem azt jelenti, hogy oldásra hajlamos, hanem azt. hogy oldódásra hajlamos, azaz oldható, oldódó. Az oldékony melléknév ritkán használatos; bizonyítja ezt, hogy például értelmező szótárunk nem közli. A Halász Előd szerkesztette Magyar—Német Szótárban azonban megtaláljuk ezzel a német jelentéssel: löslich, vagyis oldódó, oldható. Valójában nincsen szükségünk az oldékony szóra, hiszen az oldódik visszaható igéből, illetve az oldhat hatóigéből megfelelő melléknévi igenevet képezhetünk: oldódó, oldható, s ezek pontosan kifejezik az anyagnak azt a tulajdonságát, hogy oldani lehet, hogy oldódik. Ami magát a vizoldékony összetételt illeti, melyet „vízben oldódó", illetve tagadó forlegjobb esetben is — naivnak vélik. így éri utol a vég. Makszimov szerint — Lenin parancsára. A regény belső logikája szerint: Kolcsak akkor sem tudott volna tovább élni, ha történetesen győzhet. Túlságosan sok minden változott meg Oroszországban ahhoz, hogy a régi katonai értelmiségnek az a típusa, amelyet ö képviselt — életben maradhasson. (Makszimov regényének cseh vonatkozásai is vannak ... Mint ismeretes, Kolcsak oldalán cseh légionáriusok is harcoltak. Főparancsnokukról, Rudolf Gajda tábornokról, aki később szembefordult T. G. Masaryk elnökkel is és a cseh fasiszták, a Vlajkárok egyik vezére lett, Kolcsak egyik beosztottja ezt a jellemzést készíti: „Tehetséges cseh kalandor. Az admirális teljes bizalmát bírja. Többre vágyik, mint amennyire tehetsége feljogosítaná. Nyilvánvalóan össz-szláv Napóleon szeretne lenni... Politikailag a legnagyobb mértékben elvtelen, noha demonstratív radikalizmusát mutogatja. Mint egyéniség kormányozhatatlan és reménytelen ... Minden vonatkozásban veszélyes mindenki számára, egyebek között a csehek számára is, akik között megfellebbezhetetlen tekintéllyel rendelkezik." A történelem bebizonyította e jellemrajz pontosságát. Gajda volt, aki provokálta 1918-ban a magyar illetve a cseh és a szlovák hadifoglyok konfliktusát és Gajda volt, aki már a náci megszállás idején, meggyaláztatta Masaryk elnök sírját. Valóban veszélyes volt a csehek számára is ...) Szokatlan sorsú írók, szokatlan témájú regények Moszkvában ... Egy monolit irodalmi eszmény bomlásának bizonyítékai. E FEHER PÁL mában nem vizoldékony —, azaz „vízben nem oldódó" jelentésben használt az előadó, nem minösithetjük szabályos jelöletlen határozós összetett szónak. Ez egyszerűen a német wasserlöslich szó szerinti fordítása. Tudjuk, hogy éppen a jelöletlen határozós összetett szavak közt nagyon sok olyan akad, amely idegen hatásra, nem a magyar szóalkotás törvényei szerint keletkezett, és néha szintaktikailag pontosan nem is elemezhető. Az is igaz, hogy ezek jó részét ma már nem tudjuk nélkülözni, mert meghonosodtak és nehezen volnának helyettesíthetők. Nem állíthatjuk, hogy nincs rá példa, amikor éppen a -ban, -ben határozórag elmarad az összetétel előtagjából, s az utólag a ragtalan alapszóval kapcsolódik össze. Ilyen összetételek főként a -dús és a -szegény utótagúak, mint például a szindús, vérszegény, szellemdús, ötletszegény stb. Ezek általában jelentéssűritö, illetve jelentéstömörítö összetett szavak, amelyeknek a jelentéstartalmát egyébként csak rágós szerkezettel fejezhetnénk ki, tehát például: színben dús, vérben szegény stb. Ám a viz oldékony összetétel létjogosultságát ez sem igazolja. Ez az öszszetétel erőltetett, tudálékos szó — és semmi szükségünk rá. A hibás alkotású szóöszszetételek számát ne szaporitsuk, inkább arra törekedjünk, hogy megfelelő szószerkezetekkel fejezzük ki magunkat. Az orvosi előadásban elhangzott mondat leghelyesebb s legérthetőbb igazi állítmánynyal lett volna, Így: A vérben levő zsírok vízben nem oldódnak. MAYER JUDIT KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mi is a vizoldékony?
