A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
s* iWi Ä wamET. m • t ^ m- mm f Afe «m * . ■ (Circaetus ga/licus) * HQdor^kltg/ji Si*fhŕv/ Az egerészölyvnél nagyobb, nagy fejű, széles szárnyú szürkésbarna ragadozómadár. Egyedüli orvmadarunk, amely csaknem kizárólag a csúszómászók, különösen a kígyók fogására specializálódott. Lábai erősek. A csüd feltűnően hosszú, pikkelyzete igen kemény. Rövid, de hegyes karmait jól érvényesíti a kígyó megragadásánál. A kígyászölyv elterjedése Európa és Ázsia mérsékeltövi, illetve a mediterrán zónába esik az Ibériaifélszigettől egészen Indiáig, északon Lengyelországtól a Bajkál-tóig. Általában melegkedvelő madár, ezért nálunk is inkább a lomberdők déli fekvésű száraz helyeit választja a megtelepedésre. A karsztvidék tipikus ragadozómadara. Hazánkban ritkaságszámba megy. Szlovákiai állományát az 1988- ban kiadott vörös könyv 5—10 költőpárra teszi — szerintem felültaksálja. Ennek a létszámnak további sorsa attól is függ, meg tudjuk-e oldani a létező fészkek védelmét, melyek nemcsak a kígyászölyv esetében, gyakran az adott gazdasági tevékenységtől (erdökitermelés) veszélyeztettek. Ezért valamennyi ismert fészeknél meg kell oldani a szükséges védelmi intézkedéseket, hogy lehetőleg hosszú távon biztosítva legyen a költés zavartalansága. A kígyászölyv vándormadár. Április végén érkeznek az első példányok, pont akkor, amikor a kígyók is kezdenek előjönni téli rejtekükből. A fészkelőpár megjelenése a költési körzetben feltűnő. A hím rendesen reptében gémkurjanásszerű „kroih" hangon kiállt, míg a tojó valahol meghúzódva macskanyávogásszerűen felelget. Fészküket ritkán erdők magfáin magasan a koronában rakják, és évekig használják. Az építmény rendesen zöld gallyakkal van megtűzdelve. Ez a jel, hogy foglalt. Májusban a tojó egyetlen zöldes vagy inkább kékesfehér tojást tojik. A kottás javarészt a tojó dolga, s 45 napig tart. A kikelt fióka meglehetősen esetlen jószág, lassan fejlődik és sok gondot okoz a szülőknek. Mindkét ivar szállítja a táplálékot. Az etetést a tojó végzi. Közepeskorú fióka napi kígyófogyasztása 2—3 siklóból áll. A fészket csak augusztusban hagyja el 60—70 nap eltelte után, s oda még aztán is visszajár. Novemberben már Afrika felé tartanak. Táplálékát a kígyászölyv a nyílt, kopár, bozótokkal tarkított területekről szerzi be. Siklók után eljár a mocsaras rétekre is. A szomszédos Gerecsében fészkelő pár például rendszeresen átjár a Helembai határba, a kígyók nem kis bánatára. Már az elején említettem, hogy a kígyászölyv nagy fejű madár. Ez vonatkozik erősen hasított nagy szájnyílására is, mely alkalmas a zsákmány elnyelésére. Megfigyelték, amint a kígyászölyv nyelés közben csőrkampójával mindig egyet roppant a kígyó gerincén, hogy ekként elvesztve rugalmasságát könnyebben helyezkedhessék el a begyében. Ha más nincs, békával, gyíkkal is beéri, sőt szorult helyzetben kisebb emlősöket is fogdos. Dögevésre — e piszkos műveletre — a kígyászölyv sohasem szánja rá magát. Sajnálatos tény, hogy vadászaink tévedésből (?) kígyászölyvet ejtenek el. Fájó dolog azonban egy másik (újabb) szenvedély, illetve inkább kapzsi pénzszerzési tevékenység, amit alig tudunk megfékezni. Ez abból áll, hogy a legritkább ragadozó madarainkat, illetve azok fészkeit éveken keresztül ismeretlen egyének kifosztják. Ennek a szomorú ténynek az elhárítása csak a fészkek költési időszakban való éjjel-nappal őrzése révén lehetséges. Vannak már eredmények! Tudniillik, hogy ragadozómadarainkkal való kupeckedés bűncselekménynek számítható és szabadságvesztéssel is sújtható. A kígyászölyv szigorúan védett madarunk! STOLLMANN ANDRÁS, (Fotó: Štefan Danko)
