A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
„Az a csúnya a művészetben, ami hamis és mesterkedő, ami erőltetett és negédeskedő... mindaz, amiben nincsen igazság és lélek, minden ami csak mímeli a szépséget és színt, minden, ami hazudik ... Midőn egy művész, hogy a természetet szebbé tegye, zöldebbre festi a tavat, rózsásabbra a hajnalhasadást.,. csúfságot teremt, mert hazudik. Ha enyhíti a fájdalom arcfintorgatását, az öregség tehetetlenségét ... ha rendezgeti, elfátyolozza, kiforgatja, mérsékli a természetet, hogy a tudatlan közönségnek megfessék, csúfságot alkot, mert fél az igazságtól." Ezeket a gondolatokat közel 100 évvel ezelőtt Rodin, a nagy francia szobrász mondotta és egyik barátja összegyűjtötte, könyvben is megjelentette a modern szobrászat atyjának (aki 150 éve született) beszélgetéseit a művészetről. Rodin hitt az igazi művészetben, a művészet megváltó erejében. Első alkotását a Betört orrú férfi című fejszobrát még nem fogadta el a párizsi Nagy Szalon a kiállításra, kilógott az akadémikusi megfogalmazás keretéből. Több mint tíz évig jelentéktelen, alig ismert mesterek mellett tevékenykedett és az önművelés útján haladva alakult ki benne a későbbi önálló művészi megfogalmazás, amely évtizedeken át meghatározta alkotásait: ez a mozgás harmóniája, a nyugtalanság. Azt hangoztatta, hogy a lelkiséggel telített szobor minden részének ugyanazt az érzelmet kell kifejeznie, amit a mű egészének. Első nagy sikerét az Érckorszak c. művével aratta. Ez egy fiatal férfit ábrázolt, aki szinte mély álomból ébredt, meztelensége szinte megdöbbentette a nézőket, teste minden része élt és arcát a fényes nap felé fordította. A Szalon kiállítói azzal vádolták a művészt, persze irigységből, hogy közvetlenül az emberi testről vett gipszöntvénnyel dolgozott és azt küldte be a kiállításra. Ez persze csak vádaskodás volt, mert egy öntvény sohasem lehet ilyen eleven. Legismertebb müve a Gondolkodó, a töprengő férfi, akinek a láttán az az érzésünk támad, hogy egyszer hirtelen felpattan helyéről, görbe hátát kiegyenesítve új erővel veti magát az élet forgatagába. Eredetije most Rodin sírja fölött áll. A legmegfelelőbb helyen. Mint mindent, ezt is „felkapta" a televízió elsekélyesitett divatja: számítógépeket propagálnak vele és szinte hetente találkozhatunk géppel szerkesztett alakjával, így lehet- egy gyönyörű alkotást lejáratni. Pedig Rodin minden müve mélységesen emberi, szenvedélyektől izzó és gondolatokat ébresztő. Némelyikből sugárzik az élet, a fiatalság szeretete (Örök tavasz. Csók) másikból a fájdalom, az emberi gyötrődés, a mélység tisztasága látszik (Tékozló fiú. Keresztelő Szent János, Három árny. stb.). Rodin némely szobrára jellemző, hogy csak félig bontja ki a köböl az alakot, a megmunkált szép fej (A ÖRÖK TAVASZ, 1894 A GONDOLAT, 1886 gondolat) a természetes, megmunkálatlan márványból emelkedik ki, Így a nézőnek alkalmat ad, hogy a képzeletét használja és tovább gondolja a mű folytatását, vagy elfogadja úgy, ahogy van. Számos portrét is készített, ezek közül kiemelkedik Victor Hugo és Balzac szobra. Köztéri szobrai közül a legtöbb vihart kavart (szerintem a legöszintébb) a Calaisi polgárok című hatalakos szoborcsoportja. Története az 1400-as évek közepéig nyúlik vissza, Edward angol király Calais várost ostrom alá vette és kegyesen azt üzente, hogy hat előkelő polgár kivégeztetése fejében megkegyelmez a városnak. Hat előkelő polgár önként jelentkezett a halálra. Ennek az önfeláldozásnak a megörökítésére a városka egy emlékszobrot rendelt Rodinnái, aki a drámai témát örömmel fogadta és egy hatalakos szoborcsoportot javasolt egy helyett. A hat különböző korú és lelkiállapotú ember nem is érinti egymást, de összeköti őket a halálba indulók elszántsága. Rodin elképzelése az volt, hogy csak 25 cm-es talpazatra helyezzék el a szobrát a város főterén, hogy körbe lehessen járni, mitha a mai polgárok közül valók volnának. így érvényesültek volna a különböző mozdulatok, az arcok érzéseinek rezdülése, a kezek mozgása. De a megrendelők nem hallgattak rá és egy magas rácscsal körülvettt kőlapra állították az alkotást. Ezzel a hatása sokat csökkent és nem is áttekinthető. Rodint én költőnek tartom, a kö, a bronz költőjének, akinek eszménye az örök humánum volt, akinek szobraiból nem hiányzik az élet, a mozgás, a szenvedély és a gondolat — ezért ma is modem. Beszélgetése végén Így vall erről: „ — A művészek és a gondolkozók végtelenül finom és csengő hangú lantokhoz hasonlítanak. És azok a rezgések, melyeket belőlük egy kor körülményei kiváltanak, minden jövendő halandó lelkét rezgésbe hozzák." (ozsvald) Fotóreprodukciók: PRIKLER LÁSZLÓ Vivát Beäertovský! — jut eszembe gimnazista kötelezd olvasmányom, miközben újabb választási kampányok szlogenjeit. felhívásait, naggyűléseit figyelgetem. Nálunk még csak sejteni lehet, mely községben, városban, ki foglalkozik majd a lakosság ügyes bajos dolgaival és ki dolgozik majd éjt nappallá téve azért hogy a reá bízott település „épüljön és virágozzék". Eddig minden rendben volna. Bizonyára én is elballagok a választásokra és ismervén városomat már most tudom, kire adom a voksomat. Választásom könnyű volt. Amikor novemberben a „gyengéd forradalom" után sorra adták vissza egyesek pártigazolványukat és elhagyták „nehéz perceiben" a CSKP-t nem csodálkoztam. Sok ember egyszerűen azért „lépett be", hogy képességeinek. egészséges ambícióinak megfelelő munkahelyén maradhasson vagy oda kerülhessen. így egyáltalán nem csodálkoztam azon sem. hogy más politikai mozgalmak (pl. VPN, Együttélés, Mezőgazdasági Párt. stb.) listáján volt CSKP-tagok nevét véltem fölfedezni. Ezúttal t. i. valós meggyőződésüknek, pártállásuknak megfelelően tudtak politizálni és nem munkaköri kötelességként lettek politikailag aktívak. Persze akadt kivétel is. A mindenáron való érvényesülés, karrierhajhászás néhány gyönyörű példájának voltam tanúja a közelmúltban. Találkoztam pl. egy volt városi pártbizottsági tisztségviselővel, aki a forradalom után a VPN nagyhangú szónokaként jó hogy nem akasztófára akart küldeni néhány volt kommunistát S most hol látom a nevét? A Szlovák Nemzeti Párt helyi listáján. A másik faluban (ahová egyik riportutam alkalmával kerültem) éppen a VPN helyi elnöke alapította az SZNP-t és a VPN valamint az SZNP koalícióban ifidül a helyhatósági választásokon. Olvasom a felhívást: alakuljanak magyar koalíciók a magyar falvakban, és tudom, néhol lesznek is. Egyik nemzetiségi politikai mozgalmunk közgyűlése sem fogadott el olyan határozatot, amely a hasonló eseteket kizárná. Érthető — mondhatná valaki. Úgy látszik, vagy nem fogom föl helyesen, miről van szó, vagy csak egyszerűen nem tudom megérteni, hogyan lehet koalíciót kialakítani két vagy több olyan politikai mozgalomból. amelynek elvi alapjai teljesen eltérnek egymástól. Míg türelemmel és megértéssel fogadtam el néhány volt CSKP-tag átállását, most, amikor mindenkinek lehetősége van meggyőződé■se, elvi alapállása, világnézete szerint megválasztani politikai aktivitásának arénáját nem tudom megérteni, hogy egy liberális pártból hogyan lehet átállni egy nemzeti párthoz, nem értem, hogyan tud egyazon listán indulni egy keresztény és egy ateista. Úgy látszik, csontkovács ismerősömnek lesz igaza, aki azt állította a minap, hogy „a gerincekkel nagy baj van, fiam". Elhiszem neki. Vagy én látnám rosszul ? Lovász Attila
