A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-09 / 45. szám

Sep/i/zenígyörgY*ZágorH99o Meghívó érkezett. Tisztelt Hölgyem, Uram! Földink, Zágoni Mikes Kelemen születésének 300. évfordulójára a Há­­romszékmegyei Mikes Kelemen Műve­lődési Társaság, a Zágon községi Mikes Kelemen Művelődési Egyesület, a Ro­mániai Magyar Demokratikus Szövet­ség és a Magyar Demokrata Ifjúsági Szervezet Háromszékmegyei választ­mánya, valamint a Háromszékmegyei Művelődési Felügyelőség Mikes Kele­men emlékünnepséget rendez. Ha meghívó érkezik, úgy menni il­lik... Sok meghívó indulhatott útra, mert sokan érkeztek szerte a világból Sepsiszentgyörgyre, Zágonba. Szentgyörgy néhány épületét az utol­só földrengés jócskán károsította. A Bodok szálló falán még most is ujjnyi repedések éktelenkednek. Az emberek tudatában az elmúlt évek „rázkódásai" vajon milyen repedéseket ütöttek? Ha keletkeztek is, a szervezők a mostani rendezvénnyel javarészüket betapasz­tották. Telt ház volt a sepsiszentgyörgyi színházban a tudományos ülésszakon, vörösre tapsolt tenyerű emberekkel volt tele ugyanez a terem a versaillesi szín­ház francia nyelvű előadásán, megnyi­tón — kívülre szorult az emberek zöme a Székely Nemzeti Múzeumban a Mi­kes Ex libris kiállításon, templomon kí­vülre szorult pár ezer érdeklődő a zágoni ökumenikus istentisztelet alatt, ember­áradat tartott a Mikes-kert felé a köves — poros úton. Kulturális egyesületek, intézmények és egyházak koszorúi a jelképes Mikes-síron; -yirágözön. Fia előtt, aki idővel „úgy megszerette Rodostót, hogy nem felejthette Zá­­gont", fejet hajtott faluja, a megye, a romániai magyarság. És a másutt élő magyarok is. Sőt, más nemzetekhez tartozók is. Mindenki aki itt volt és azok is, akik most nem juthattak el Zágonba. — Nem .gondoltuk volna, nem is olyan régen, hogy egyszer még ennyien leszünk Zágonban, így a zágoniak. Mert itt sok az emlék, amelyeket jó lett volna elhallgattatni, eltüntetni. Az emlékek­hez ugyanis kötődnek, az emlékhelyek­re visszajárnak az emberek. A falu fel­számolására készen álltak a tervek. Hogy mi lett volna a pakulár — tüzet is túlélt Mikes-fákkal, a Mikes-Szentke­­reszti udvarházzal, a református parókia felbecsülhetetlen értékű könyvtárával, a Mikes Pál ajándékozta ónból készült borospalackkal, a templommal és a Mikes-emlékekkel? A zágoniakkal? Mi­nek találgatni. Tény, hogy ez év szep­temberében az együvétartozás jelképé­vé, az összefogás szép példájává vált Sokan voltak az ökumenikus istentiszteleten a templomban ... A Mikes-Szentkereszti udvarházban kiállítás és népgyűlés volt Zágon. Válhatott, szerencsére. Híres emberek és az örökséget alázattal örzö és kezelő, azt továbbadó helybéliek ta­lálkoztak. Hogy ki mindenki volt jelen felsorolni külön számot igényelne. írjuk le tehát csak azt, hogy 300 évvel szüle­tése után szülöttéről emlékezett Zágon. Tegyük hozzá méltón. GÖRFÖL JENŐ A szerző felvételei A Mikes-tölgyek ... és a templomkertben is

Next

/
Thumbnails
Contents