A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

A DARÁZSÖLYV (Perm's apivorus) A darázsölyv közepes nagyságú, tarka tollú, hamvasszürke fejű. csokoládébar­na alsótestű erdei ragadozómadár. A leggyakrabban az egerészölyvvel té­veszthető össze. Jószemű természetjáró — ornitológusról ne is beszéljek — meg­pillantva a levegőben köröző ölyvszerű madarat máris sejti, hogyha annak a farka hosszabbnak látszik és azon (táv­csővel) még két-három harántcsík is lát­ható a farktő közelében, akkor minden valószínűség szerint darázsölyvről van szó. Persze, az adott megfigyeléskor sok más mozzanat is mellette szólhat. Pél­dául a gyakori földön tartózkodás, a repülési mód s a „függögetés". A Brit-szigetektől kezdve Japánig, a Sarkkörtől a Földközi-tengerig a megfe­lelő élőhelyeken mindenütt előfordul. Elsősorban domb- és hegyvidék mada­ra. Nálunk 1 000 méter magasságig mindenhol él. Megfigyelések igazolják. hogy inkább vonzódik a lomberdőkhöz, mint a fenyvesekhez. A darázsölyv vándormadár. Hozzánk elég későn, május elején érkeznek meg Közép- és Dél-Afrikából. téli szálláshe­lyükről. Fészkét sűrű lombú (20—25 m) magas fákra rakja. Szívesen használja más ra­gadozók előző évi fészkét. Ezt megfele­lően kijavítja és kibővíti. A foglalt fészek rendszerint friss lombú ágakat tartal­maz. Nászrepülésük idején a hím repülé­si mutatványai keretében igyekszik a magasból összehúzott szárnyakkal a párja felé zuhanni, ezt a manővert szám­talanszor megismételve olykor megáll a levegőben, s „szitál", mint a vércse, s hallatja „hié-hié"-szerű hangját. Fészekalja 2 (3) sárgás, vörösesbarna pettyekkel ellátott tojást tartalmaz. A tojásokon mindkét pár felváltva költ. A kottás ideje négy hét. A fiókákat 40—45 napig nevelik. Kirepülésük után éjszaká­ra még napokig visszatérnek a szülői fészekbe. Szerteszéledésük után, szep­tember és október hónapokban kezdő­dik elvonulásuk Ekkor szívesén elidőz­nek a síkvidéken. Táplálékdús helyeken 2—5 főből álló csoportokat látni. Legké­sőbbi hazai észlelés Turzovkából való (1962. 10. 30.). A migráció folyamán a darázsölyvek olykor nagyobb csapatok­ba is verődnek. A Boszporusz feletti vo­nulásuk már szinte tömeges arányokat ér el. Vannak megfigyelések, amikor százas Húgokban (csoportokban) húztak át a tengerszoros felett. A darázsölyv táplálékát elsősorban da­razsak és poszméhek. illetve azok lárvái képezik. Érdekes, hogyan bánik el mada­runk a darázsfészekkel. A fullánkosok tanyáját a talajon járva kaparássza ki és fogdossa őket össze, miközben ezek kö­rülzümmögik. Munkája során a darázs­ölyv szárnyait folyvást mozgatja, farkát billegeti, hogy a kellemetlenkedő dara­zsakat távol tartsa. Így szedegeti ki a lárvákat a sejtből. Életmódjával szorosan kapcsolatos, hogy a fején (a szem és csőr körül), ott is. ahol más ragadozó­­madárnak rendszerint nincs tollazata, sűrű erős pikkelyszerű tollazat fejlődött ki. így testének ez az érzékeny része is kellően védve van az esetleges megcsí­pés ellen. A darázsölyv zsákmányában találtak még apró madarakat, emlősö­ket. békát, kígyót. Egeres esztendőben, alkalmasint ősszel, ráadja magát a poc­kok pusztítására is. Szlovákiában a darázsölyv-állományt 500 párra becsülik. Mivel madarunkat gyakran egerészölyvnek nézik, előfordul, hogy puskavégre kerül. Pedig védett madár! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko

Next

/
Thumbnails
Contents