A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
VÁLASZ A NAGYLÁNY JELIGÉJŰ LEVÉLRE: HÉTVÉGE Ha jön a cukros bácsi Nekem nincs arra lehetőségem, hogy én tanácsot adjak Önnek, ugyanis én még csak 31 éves vagyok, tehát nincs mögöttem annyi élettapasztalat. Csupán a véleményemet szeretném leírni, hátha többen elgondolkodnak a soraim felett. Ön, kedves Asszonyom most elcsodálkozik, hogy nem tudja megtalálni a közös hangot a 18 éves lányával. Miért csak most akarja megoldani a problémát, amikor már idáig fajultak a dolgok? A bajt jobb megelőzni mint orvosolni. Ha már valaki a 18 éves lányát akarja (át)nevelni, akkor nagyon kevés a remény, hogy ez sikerülni is fog. A gyereknevelést nem felnőtt korban kell elkezdeni, hanem a születés percétől kezdve. Ön nem tudja, hol hibázott? Pedig mindent leirt. Ahogy a leveléből kivettem. Ön elég korán férjhez mehetett, ha azt írja az osztálykirándulásokra is magával vitte a kicsit. A férjét biztosan csak felületesen ismerte, mert ha jobban megismerte volna, akkor nem következik be az, hogy ő így faképnél hagyja a kislányát és a feleségét. Ön nagyon szerette a férjét, igaz? A szerelem pedig elvakitja az embert. Eszre kell venni a másik hibáit is, és már akkor azon kell gondolkodni, hogy tudnék-e vele élni a hibáival együtt is. Mert ha például egy srác nem jön el a megbeszélt randevúra, akkor az meg van bocsájtva, de ha már többször megteszi ugyanezt, akkor számolni kell a lehetőséggel, hogy majd később is kimaradozik otthonról, esetleg olajra lép, mint a férje is. A szerelemnél hagytam abba. Ennek a szerelemnek meglett a gyümölcse is: megszületett a kislány. Most szeretném megkérdezni Öntől: tervezték a babát, örömmel várták? Vagy ez egy nemkívánatos terhesség volt? Ha jól olvastam a sorai közt, akkor én az utóbbira gyanakszom. Ha ugyanis az újszülöttet nem úgy várják, ahogy az neki kijár — tehát harmonikus családban és sok-sok szeretettel —, akkor azt a gyermek előbb vagy utóbb megérzi, a viselkedésén észrevehető. Talán a lánya is érzi ezt. Olyan ez, mint amikor valaki eldobja a bumerángot, és mivel nem ismeri, nem tudja, hogy az visszarepül. így nagyon kellemetlen meglepetés érheti az ilyen embert, ha nem elég elővigyázatos. Ön azt hitte, hogy a lánya mindent megkap. Ez lehet, hogy Így is volt, ha csak az anyagiakat nézzük, de az ember nem csak csupasz test, amit fel kell öltöztetni, a léleknek többre van sküksége. Ön azt is jól tudja, hogy itt is hibázott. Tudja, hogy többet kellett volna beszélnie a lányával. Az nem elfogadható kifogás, hogy a sok munka miatt kevesebb idő jutott egymásra. A beszélgetésekre mindig időt kell szakítani. Soha nem szabad elodázni. Ha egy anya elküldi a gyerekét, aki az élményeivel. problémáit, örömét, bánatát szeretné megosztani vele, akkor az a gyerek talál magának mást, akinek kiöntheti a szívét. Lehet, hogy így nem a legjobb társaságba keveredett, mert neki nem az a fontos, hogy ki hallgatja meg, csak az a lényeg, hogy valaki odafigyeljen rá. Drága Asszonyom, Ön nem is egy nevelési hibát követett el, de azért ne adja fel a reményt! Próbáljon meg beszélni a lányával, mondja el neki őszintén az életét és figyelmeztesse öt, nehogy ö is abba a hibába essen, mint Ön. Ehhez én nagyon sok erőt, kitartást, sikert kívánok. Még annyit megjegyeznék, hogy nem vagyok férjnél, nem vagyok pszichológus és szerencsére ilyen és hasonló problémám ez ideig nem volt. Azt, hogy ilyen előrelátó vagyok, talán a könyveknek köszönhetem. Nagyon szeretem az életrajzi regényeket, az igaz történeteket, amelyekből igyekeztem tanulni. Ha elolvastam egy könyvet, utána még hetekig foglalkoztatott, hogy egyes problémákat miként lehetett volna megoldani. Az Ön problémája is még sokáig fog foglalkoztatni. Nagyon örülnék, ha a későbbiekben tudatná, hogy alakult a sorsuk. Címem a szerkesztőségben. Tisztelettel: Márta _____________________________________Hét 90/165 Kedves Magányosok klubja! Az újságban általában elolvasom az ismert kedési rovatot, és tudom, más is így van vele. Mert mindenki keresi azt, akire szüksége van, hogy megoszthassa hétköznapi örömét és gondjait. Most azért iram ezt a pár sort, mert szeretnék valakire rátalálni, aki eljárna velem szórakozni, vagy moziba és szimpátia esetén a házasságkötő terembe is elvezetném. Bemutatkozásul csak pár sort: 26 éves. 172 cm magas, barna hajú, zöld szemű fiú vagygk. Van egy rossz szokásom: dohányzóm, de csak mértékkel, ha szórakozni járok a barátaimmal. Nem vagyok részeges, de ha a barátaim meghívnak, akkor a vörösbort megiszom, de azt is mértékkel. Szeretek őszinte lenni, nem szeretem a hazug embereket. Egyébként szakmunkás vagyok egy komáromi vállalatnál. A természetem csendes, nem szeretem a nagy társaságot. Akinek levelem megnyerte tetszését, kérem válaszoljon. Várom a választ szorongó szívvel kedves ismeretlen. Komáromi lányok 20—26 éves korig előnyben. Jelige: Nem tudok élni nélküled ... Hét 90/186 Karácsony hetében egy tizenhárom éves fiút harsány.,tűz van" kiáltás riaszt fel álmából. A fiú — aki egyedül van otthon: a szülei vendégségbe mentek — kiszalad a nappaliba, ahol látja, hogy a karácsonyfa nagy lánggal ég. Pánikba esik: megkísérli, hogy — a lángokon keresztülvágva — a ház kapujához rohanjon, ám sikertelenül... Egy hároméves kislány két — pár évvel idősebb — bátyjával játszik a ház mögötti udvarban. Egy férfi odaszól nekik, hogy az autójában rágógumi van a számukra: ez oly csábítóan hangzik, hogy a gyermekek követik a férfit, aki ahogy beszáll az autóba, megragadja a kislányt, bedugja maga mellé és elhajt... Sajnos, az ehhez hasonló tragédiák meglehetősen gyakran fordulnak elő. Méghozzá elsősorban azért — mondja egy amerikai pszichológus —, mert a gyermekek legtöbbször nem tudják, hogyan kell viselkedniük a különféle veszélyhelyzetekben. De vajon saját gyermekünk képes lenne-e arra, hogy elhárítsa a rá leselkedő veszélyt? Ezt a kérdést minden szülő fel kell tegye magának — állítja a pszichológus, s a továbbiakban jól tanácsokat ad mindenkinek ahhoz, hogy eredményesen készítse fel gyermekét a veszélyhelyzetekben való viselkedésre. Semmiképpen nem elég — hívja fel a figyelmet a szakember —, ha csak megtiltjuk gyermekünknek, hogy idegentől édességet fogadjon el, vagy megmondjuk neki, hogy tűzesetnél ne veszítse el a fejét, hanem szükséges, hogy pontosan megmagyarázzuk a gyermeknek, mit kell tennie hasonló esetekben. Hogy mennyit mondunk el gyermekünknek, az persze mindig az életkorától függ, az alábbi tanácsok viszont valamennyi korcsoport tagjaira érvényesek. Beszéljünk a gyermekkel nyugodt baráti hangon, és mellőzzük a fenyegető hangsúlyt! írjunk le egy-egy szituációt, és kérdezzük meg gyermekünket, hogyan reagálna rá. Ne dorgáljuk meg, ha a válasza elsőre nem helyes, inkább vázoljuk megoldásának káros következményeit. A beszélgetést többször is ismételjük meg, hogy a gyermek emlékezzék arra, milyen feleletet kell adnia. Ezután gyakoroljuk is be gyermekünkkel a helyes magatartást, hiszen az nem elég, ha csak el tudja mondani a teendőket, képtelen azonban arra, hogy aszerint is cselekedjék. Az alábbi helyzeteket különösen alaposan beszéljük meg gyermekeinkkel. hogy ezekkel a gyakran előfordulható esetekkel bármikor sikeresen birkózzanak meg. Édesanyáddal egy áruházban jársz, és hirtelen elveszted öt szem elől. Fordulj azonnal egy egyenruhás eladónőhöz, vagy pénztároshoz, de sohase szólíts meg csak úgy tetszés szerint egy felnőttet. Egyedül vagy otthon, csengetnek, a kémlelőnyíláson kinézve egy idegen embert pillantasz meg. Idegen ember előtt sohase nyisd ki az ajtót, ha egyedül vagy, még akkor sem, ha azt mondja sürgős esetről van szó, vagy hogy a szüleid küldték. De az se jó megoldás, ha a csengetésre nem reagálsz. A csukott ajtón át közöld az idegennel, hogy édesanyád éppen alszik, és hogy később jöjjön vissza. Esetleg telefonon hívj fel egy ismerőst és kérd meg, maradjon addig a készüléknél, amíg az idegen el nem távozik. Hazafelé igyekszel és észreveszed, hogy valaki követ. Menj át a túloldali járdára, vagy válassz más útirányt. Ha továbbra is követ, vagy esetleg arra akar kényszeríteni, hogy kísérd el, kiálts oly hangosan, ahogy csak tudsz és rohanj be egy üzletbe, vagy fuss egy forgalmas útkereszteződéshez. Soha ne fuss haza, ha tudod, hogy senki sincs otthon! Egyedül vagy otthon és megvágod magad. Ha a seb erősen vérzik, kösd be valamilyen tiszta ruhadarabbal úgy, hogy a vérzés megszűnjék, de azért a szorosság miatt ne érezz fájdalmat. Utána hívd fel telefonon szüléidét, vagy hívj át egy szomszédot. A pszichológus ezenkívül azt javasolja a szülőknek, hogy mutassák meg a gyereknek, hogy a leggyakrabban használt útvonalaikon hol számíthatnak segítségre, illetve hol fenyegetheti őket a leginkább veszély. Ezenkívül gyakorolják gyermekükkel az elsősegélynyújtás . egyszerűbb fogásait, főleg olyan esetekre számítva, ha egy testrészen vágási vagy kisebb égési seb keletkezett. Feltétlenül tanítsuk meg a gyermeket már kiskorában a nevére és arra, hogy mi a telefonszáma. Szükséges az is, hogy meg tudja mondani, hol lakik. Oktassuk ki a gyermeket arra is, hogyan kell használni a telefont. Otthon akaszszunk a készülékre egy cédulát, amely feltünteti a lakáscímünket és a legfontosabb segélykérő helyek telefonszámát. Ne felejtsük: a telefon kezelésének ismerete esetleg gyermekünk életét mentheti meg! 41 éves, független özvegyasszony vagyok. Sajnos, komoly problémám van a hátgerincemmel, de azért még munkaviszonyban vagyok. Szeretnék komoly ismeretséget kötni olyan férfival, akinek ilyen vagy hasonló egészségi problémája van. Remélem, hogy kölcsönösen tolerálnánk egymás panaszait. 42—48 éves, becsületes férfi bemutatkozó levelét várom, hozzámköltözés feltétel. Jelige: „Szimpátia" Hét 90/192 22/165 önhibáján kívül elvált szőke nő, várja egy komoly, intelligens, jó megjelenésű fiú vagy elvált gyermektelen fiatalember fényképes levelét. Korhatár: 23—28 év. Jelige: Őszinte szerelem és boldogság — létezel-e még ezen a földön ? Hét 90/191 19
