A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
A BARNA KANYA (M/ĹVUS MIGRANS) A barna kánya alakra szinte megegyezik a vörös kányával, színezete azonban jóval sötétebb (sötétbarna) s ami fontos, a farka nem annyira villás, inkább csak enyhén kivágott. Könnyed, középtermetű ragadozómadarunk, melynek hosszú, elég széles szárnya, valamint hosszú és ' kivágott farka a közismerten szép és könnyed keringést és kitartó repülést teszi lehetővé. Európában és Ázsiában a tundra-zóna kivételével Spanyolországtól Japánig honos. Elterjedése felöleli csaknem egész Afrikát és Ausztráliát. Hazai állománya meglehetősen gyér. Előfordulása jobbára a Duna, a Latorca és más folyók galériaerdeire, valamint a környező hegyvidékre korlátozódik. Szlovákiában becslések szerint körülbelül 30—40 pár barna kánya költ. A barna kánya életmódja annyiban különbözik a vörös rokonáétól, hogy leginkább a víz környéki ártéri erdők madara. Előfordul a hegyekben is (pl. Kassa környékén). A magasabb hegységeinkben. csak átmenetileg, mint kóbor példány jelenik meg. Vándormadár, s a telet az Egyenlítő körüli Afrikában, a Zambezi folyó környékén vészeli át. Alkalmilag nálunk is maradnak áttelelő példányok. Költőterületükre március végén érkeznek meg. Nászrepülésük a kányákra általában tipikus véget nem érő mozdulatlan szárnyú keringésen kívül a néhanéha megszakított zegzugos kergetőzéssel párosul. Ivarérettségüket a harmadik életévükben érik el. A fészekfoglalás és a költés ideje áprilisban kezdődik. Magas nyár-, fűz- és égerfákon, gyakrae gémtanyán építi fészkét. A legszívesebben más ragadozómadár; vagy a fekete gólya fészkét igazítja ki. Ö is, mint ahogy az a kányáknál szokás, fészkébe összegyűjt mindenféle limlomot. Ebből a Duna fövenyén igazán nincs hiány! A tojó májusban már javában üli a három zöldesfehér, barnafoltos tojást. A fiókák kelése négy hét elteltével történik. Felnevelésük másfél hónapot vesz igénybe. A szülők nagyon odaadóan s felváltva naponta 4—5 ízben etetnek. Tápláléka annyiban eltérő a vörös kánya kosztjától, hogy előszeretettel fogyaszt halat. Zsákmányát alacsonyan, a vizek felett repülve szerzi meg. Ha valami elejthetőt észlel, arra azonnal ráveti magát. A vízbe a hasánál túl nem merül. Halért csak úgy egyszerűen benyúl a vízbe, s azt a fejénél fogva emeli ki a karmai között. Megkapó látvány a távcső látómezejében az éppen frissiben elkapott, lecsüngő, himbálódzó halacskát látni, amint azt a sötét testű madár a viz szivárványszerű csillogásában tovaszállitja. Szívesen fogyaszt apró emlősöket. madarakat, nagyobb rovarokat (pl. szitakötőket). Nem veti meg a döglöt halat s más, a folyó partjára kivetett dögöt. A gémtanyán fészkelő barna kánya. azért ragaszkodik ehhez a közeghez, mert ott a gémek, bakcsók által gyakran elherdált halmaradványokat összekapkodhatja. A kányák, de a többi ragadozómadár fogyatkozását is, különféleképpen magyarázzák. Az egyik ok az a sajnálatos tény, hogy ezek az impozáns madarak az élelemmel felvett sok toxikus anyag következményeként elvékonyodott héjú tojásokat raknak, melyeket aztán nem képesek kikölteni. Nagy kár. hogy az illetékes természetvédelmi szerveink nem igényük a peszticid eredetű toxicitást felmérni, jóllehet ezeket más házi madarakon végzett kísérletsorozattal is megszerezhetnék. A barna kánya szigörúan védett madarunk! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko
