A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám

(Ezt nem Könyves Kálmán királyunk mondta.)

U

Á

R

P

E

M

a

u

n

ttK!?

A címben leírt állítást az ekecsi lakosok közül többen is vallják. Azok is sokan vannak, akik nem hisznek az ufók létezésében. Az én tisztem nem az egyik vagy a másik állítás kizárólagos voltának bizonygatása, hanem a tájékoztatás.

Szavahihető emberek állítják, hogy láttak, hallottak, éreztek valamit. Valamit, ami különleges, a szokásostól, a „normálistól" eltér, amire eddigi tapasztalataik alapján nem találnak magyarázatot. Magyarázatot én sem találok, de a sžavukban sem kételkedem. Lemásoltam a vallomásukat, döntse el a kedves olvasó hiszi-e vagy sem.

Bognár József:

— Éjfél után lehetett, fél egy, egy óra körül járhatott az idő. Addig néztem a tévét, éppen aludni tértem, de még el sem szundítottam. Á két ajtó között jelent meg a fény. Nem tudatosan ültem fel az ágyban, hanem, mintha az ideg rántott volna fel. Csak a látogató arcát láttam, a nagy kidülledt szemét. Világosság volt a szobában, pedig sötét éjszaka volt. Ahogy rápillantottam, mintha elkábultam volna. Csak ültem az ágyban. Szemközt van a videónk, annak világító számlapjáról szerettem volna leolvasni hány óra van. De nem láttam a számlapot. És nem voltam képes villanyt kapcsolni, sem megmozdulni, sem megszólalni. Tudtam, hogy ülök az ágyban. Szerettem volna szólni a feleségemnek, ott feküdt mellettem, de nem bírtam szólni. Egyszer csak megláttam a világító számlapot. Akkor már fel bírtam kelni. Kimentem és ellenőriztem az ajtókat. Mind zárva volt. Azóta pontban fél egykor minden éjszaka felébredek. A történtek másnapján reggel nem ébredtem fel a szokott időben. Utána több napig levert, kedvetlen, fejfájós voltam.

— Elmondta a történteket valakinek?

— Nem. Még a feleségemnek sem. Csak azután szóltam, amikor már az újság is megírta a győri buszsofőr esetét.

— Szokott-e fantasztikus regényeket olvasni?

— Nem. Csak most vettem kezembe Nemere Istvántól az Új Titkok könyvét. Amikor már Ekecsen is jártak az ufók, mert én nyárasdi vagyok, akkor elmondtam itt a munkahelyemen. Nem hittek nekem. Azt mondták álmodtam. Tudom mi a különbség az álom és ez között.

A következő riportalany arra kért, hogy a nevét ne írjam meg. Kérésének eleget teszek. Sok megpróbáltatás érte öt az utóbbi időben, megértem, ha nem akar szerepelni. De amit elmondott, az nagyon érdekes.

— Augusztus közepe táján, kedden éjfél után tíz perccel történt. Láttam a tévé tetején az órát. Addig aludtam. Egyszer csak kinyitódott a szemem. Ott állt az ágy végében. Csalfa fejét láttam. 1,30—1,40 méteres magasságban. A szeme kiült, az arca csillogott. Körülnéztem a szobában. Fény volt. Ö nézett engem, én öt. Gondoltam, leszállók az ágyról. Erre ö is elindult, kiment a folyosóra és konyhán keresztiül távozott. Bár megijedtem, nem kiabáltam. Nem akartam felébreszteni a gyerekeket. Folyt rólam a veríték. Másnap nagyon fáradt voltam. Kiterítettem a pokrócot az udvaron a fa alá, ott hüsöltem. Jött a húgom, annak elmondtam mit láttam ő mondtta, hogy az újság is irt ilyesmiről. Az ismerőseim, akiknek szintén elmondtam, hogy mit láttam, azt mondják, hogy biztos a férjem szelleme jött meg. Mert ö áprilisban halt meg. De. ha ö megjönne, akkor a rendes alakjában jönne és nem ilyen csillogó arccal és nem ilyen fejformával. A szomszédok aznap éjszaka sokáig fent voltak és azt mondják, hogy zajt hallottak az udvarunk felöl és a kutya nagyon ugatott. Korábban, amíg élt, a férjemnek három alkalommal volt ilyen látomása. Ftárom hónapon keresztül, mindig a hónap ugyanazon napján és -mindig éjszaka. Attól fogva állandóan álroosság volt rajta. Az első eset előtt azt monddta, hogy milyen fej az, amelyik fáj ? A különös eset után állandóan fájt a feje. Márciusban voltak nála utoljára. Erős fényt látott, remegés jött rá, mintha áramot vezettek volna bele. A harmadik eset annyira megviselte, hogy utána kifutott az utcára, hogy elfogja az illetőt. De addigra már elment. Ő csak fényt látott. És remegett. Másnap mondom neki, mit csinált az éjszaka, mert azt hittem, hogy félálomban tette, de mindenre pontosan emlékezett. Ezek után a különös éjszakák után több napig nagyon fáradt volt, hányingere és fejfájása volt. Csak aludni akart állandóan. Abban a szobában érezte, hogy van valami különös. Az ebédlőben jól volt, de a hálószobában érzékelt valamit.

— Miben halt meg a férje?

— Infarktusban és nem a házunkban. Amíg velem is nem történt meg az a különös eset, nem hittem, amit a férjem mondott. Nem hittem az ufókban és nem olvastam ilyen tartalmú írásokat.

A következő elbeszélő a Győri család: A fiatalasszony meséli:

— Éjszaka negyed kettő volt. Fent voltam a kicsinél. Egyszer csak olyan borzasztó moraj támadt a fejem felett, hogy nem tudtam mihez hasonlítani. Felkeltettem a férjemet, de ő már csak annyi zajt hallott, mint amikor a rakétát kilövik. Erre mindkettőnkre olyan verítékezés jött, mint még soha. A fejünk búbjától a talpunkig folyt rólunk a veríték. Egy két másodpercig tartott csak az egész. Utána nagy forróság lett a szobában. Fényt nem láttam. Másnap fáradtak, levertek voltunk, mintha másnaposak lettünk volna. Ez eset után egy héttel valami érdekes fényt láttunk. Akkor éjszaka volt Lukovicséknál.

Az anya meséli:

— Lakon, a sógoroméknál is jártak. Több éjszaka egymás után. Ök sem láttak semmit, csak hallottak. Erős kutyaugatásra lettek figyelmesek és az erős búgásra. morajlásra. A házigazda kiment az udvarra, hogy megnézze mi történik. Beszédet hallott, de sem nem magyarul, sem nem szlovákul beszéltek. Másnapra készítettek olyan trükkös világítást, aminek a fényénél megleshetnék a különleges látogatókat, de azok nem jöttek.

Egy nagymama meséli a szemközti házból:

Az unokám a múlt héten este zúgást hallott, mintha vihar akart volna támadni, és a temető fölött fényes gömböt vett észre, amely leszállóban volt. Két fénycsóvát bocsátott ki a föld felé. Az egész ufóhistória a faluban azzal kezdődött, amikor a Gyuriék jöttek haza Néveströl és úgy tíz méter magasan észrevették egy-egy sárga és zöld szempárt, amint mozogtak, libegtek, mintha beszélgettek volna.

— Hát már megint ide találtak? — sóhajt fel Lukovics Ági, amikor elmondom jövetelem célját.

— Az a baj, hogy az újságban szerepel, vagy az, hogy az ufók Önre rátaláltak?

— Ez utóbbi. Mert azóta már ismét voltak itt.

— Nyilván megszerették Önt. Kedves is, csinos is, fiatal is. jó édesanya is, jó feleség is. Nyilván a jó embereket keresik.

— Köszönöm, de inkább nem kérek a figyelmükből.

— Mondja el, mit észlelt?

— Augusztus 22-én, szerdán éjszaka fél tizenegy körül, zuhanyozás után éppen a lábamat töröltem, amikor furcsa zúgást hallottam a hátam mögött, a nyitott fürdőszoba ablak felől. Mintha forró levegőt fújtak volna rám. A fejem és a jobb felem elzsibbadt. Jaj, Istenem! Mi történik a hátam mögött? Nem mertem hátra nézni, rohantam ki a fürdőszobából, lefeküdtem, folyt rólam a víz és reszkettem. A gyerekek és a férjem nem észleltek semmit. Ezután nem mertem egyedül bemenni a fürdőszobába, mert mintha éreztem volna ott valamit. Másik héten hétfőn este mégis egyedül mentem mosdani. A fürdőszobánkban két világítótest van. Egy villanylámpa és egy neoncső. Ez utóbbit nem szoktam este bekapcsolni, mert gyenge errefelé az áram, és csak kínlódik, nem bír elindulni. Mégis egyszer csak olyan zúgást

hallottam, mintha az búgna, pattogna. Rögtön kapcsoltam, hogy látogatók jönnek. Az ablak csukva volt. Rohantam ki a fürdőszobából. A férjem a hálószobában volt, és mivel látta az ablak előtt elsuhanó fényt, már futott is felém, de addigra már kinf voltam és egy hatalmasat sikoltottam. Azóta együtt alszik a család a gyerekszobában. Ha nem muszáj nappal sem megyek a fürdőszobába. Lukovicsné szomszédasszonya, Czéria Franciska meséli:

— Akkor, amikor ez a szomszédban történt, én a folyosón mocorgást hallottam. Kiszóltam: Te vagy az? Mert azt hittem, hogy a férjem jár ott. Válasz nem jött, így kinéztem, de ő aludt. Zajt nem hallottam, szinte nyomasztó volt a csend. És akkor meghallottam, hogy a szomszédasszonyom sikolt. Más nem történt.

Mint már az elmondottakból is kiderül, nem augusztusban kezdődött az ufójárás Ekecsen. Domonkosné egy tavaly decemberi esetet mesél el:

— Akkor nem szóltunk róla senkinek, mert Magyarországon épp az idő tájt néztek hülyének egy kiskatonát, mert azt állította, hogy ufóval találkozott. De most már mi is elmondjuk, mit láttunk. Kistraktorral jöttünk haza. A fauban, a malom fölül felemelkedett egy labda nagyságú gömb, amelynek a tüskéi hosszabbak voltak, mint az átlója. Sárgás fénnyel világított, közeledett felénk, amikor fölénk ért, átvette a sebességünket és jött velünk. Ha megálltunk, megállt, ha elindultunk, elindult. Én kiszálltam és előre futottam, hogy szóljak a szomszédoknak. Ök is kijöttek és látták, és azt mondták, hogy előző este őket is követte ugyanez a fény, de azt hitték, hogy az Esthajnalcsillag. Még 10—15 percig láttuk, azután eltűnt a szemünk elöl.

Remélem, hogy a tudomány egyszer magyarázatot lel mindezen jelenségekre.

FISTER MAGDA

És akkor jöttek az UFO-k ...

Magyaroszágon egyre szaporodnak a biztos jövedelemszerzés reményében alakuló gazdasági társulások. E hullám a könyvkiadót sem kerülte el. Remélhetőleg nálunk is kialakulnak az ilyen közösségek. Természetesen az utcai standokon hemzseg a bulvárirodalom, a ponyva is. Véleményem szerint semmiképpen sincs okunk arra, hogy féljünk a könyvkiadás eme „sokszínűségétől", hiszen éppen ezeken az utcai standokon találhatunk gyakran olyan témákkal foglalkozó kiadványokat, amelyek gyakran eleddig alig hozzáférhető tabutémákkal foglalkoznak. Legyen az politikai, társadalomtudományi tematikájú iromány. Vagy akár igazán jó szórakozást kínáló krimi.

Egy ilyen utcai standon találkoztam a jegyzetem címében jelzett kiadvánnyal. Kiadta a Kolibri Könyvkiadó Kft. S az ára is „elfogadható", mindössze 80,— Ft. A könyvecske 175 oldalon, fotomelléklettel közöl huszonhárom cikket, tanulmányt, sajtószemelvényt az UFO-k titokzatos világáról. Arról a jelenségről, amelyben emberek százezrei hisznek vakon, mások nem zárják ki valós lehetőségüket, megint mások tagadják létezésüknek még a lehetőségét is. A könyv nem akar befolyásolni senkit, csupán hírt ad egy olyan kérdésről, amelynek publikálása a „keleti féltekén" eleddig szinte tabunak minősült. Megjegyzem, számos UFO-megfigyelésröl szóló titkos jelentés zárolt a mai nyugati világban is; vagy csak annak egyes részletei kerültek a nyilvánosság elé.

Az értelem Földünkön kívüli jelenléte a

14