A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
karcsúságunk érdekében 5. nap Húsos diéta — 600 kalória. Fogyaszthatunk 30 dkg sovány sertéshúst, marhahúst vagy birkahúst, de lehet csirkét vagy sovány kacsát is választani. 2 kiskanál vaj, 4 közepes nagyságú burgonya vagy 3 evőkanálnyi rizs, 2 szelet barna kenyér a kiegészítő. Ebédhez dupla adag fejes saláta. 6. nap Haldiéta — 600 kalória. Ezen a napon ehetünk : 35—60 dkg halhúst, de nem szardíniát, 2 kiskanál vajat. Körítésnek 30 dkg zöldborsót, 7 dkg répát, 10 dkg póréhagymát, 50 dkg vöröskáposztát vagy 7 dkg zellert. Kiegészítőként fogyasztható: 5 dkg gomba, 1 kis fej vöröshagyma, 1 evőkanál paradicsompüré. A diéta alatt mindvégig tilos: a szesz, a kávé, az édes sütemények vagy egyéb, az étrendben nem szereplő ételek fogyasztása! FŐZÉSI FORTÉLYOK — Ha az üdítőitalt, a bort (ünnepi alkalmakkor a pezsgőt) gyorsabban akarjuk lehűteni, akkor a jégkockákat hűtövödörbe öntve megsózzuk, és a hűtésre váró italt ebbe állítjuk. A sótól olvadó jég erőteljesebben hüt, így a frissítő italt sokkal hamarabb tölthejük a poharakba. — Az egyben sült marhahús akkor igazán zamatos, ha először a fűszerekkel bedörzsöljük, utána egy kevés forró olajban körös-körül fehéredésig sütjük, és a zsiradékból kiemeljük. A visszamaradt pecsenyelébe tisztított leveszöldséget forgatunk, majd a húsdaraoot visszatéve, kis lángon lefedve, puhára pároljuk, esetleg a sütőben puhítjuk meg. A húst szeleteljük, hogy deszkára fektetve pecsenyevillával leszorítjuk — sohase szúrjuk bele! —, és éles késsel vágjuk fel. Ugyanígy járhatunk el az egyben sült sertéshússal is. Egyszer egy macska találkozott a rókával. „Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van erdőben" — gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: — Jó napot, tisztel r róka úrfi. Hogy szolgál a kedves egészsége? A róka nagy kevélyen tetőtől talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta: — Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz? — Csak egyetlenegyhez — felelte szerényen a macska. — Ugyan mihez? — kérdezte a róka. — Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat. — Ez is valami ? — hencegett a róka. — Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza, felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. — Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki azt a zsákot! — kiábálja a rókának. Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók. — Ejnye, ejnye, róka úrfi — szólt a macska odafönt —, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat! Grimm meséje Rónai György átdolgozása A favágó kétfelé vágott öt darab fatönköt. A feladatotok mindegyiknek megkeresni a párját A Gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek: Várady Attila, Dunaszerdahely (30. szám) Török Péter, Rozsnyó (31. szám) Marko Adrián, Fü, lek (32. szám) Csibri Linda, Somorja (33. szám) Dobos Piroska, Udvard (34. szám) Kékesi Krisztián, Beretke (35. szám). A könyveket postán küldjük el. TAKÁTS GYULA Hűvös lombok között a sárga, nagy rigók kacskaringós füttyöket tekerve Köszöntnek: — Tillió-lió! — Köszöntlek én is: — Tillió-lió! Légy üdvöz máringó-rígó. — Fülemnek kedvese, szememnek százszorszépe aranyló kedveddel üljél házam tetejére. Reggeli vidám éneklő napom! Ragyog be lelkem rigós hajnalom! FELFEDEZŐK, UTAZÓK, KALANDOROK Pütheász Az ókori görök már az i. e. 8. századtól kezdve gyarmatokat alapítottak a Földközitenger mentén, elsősorban a mai Olaszország és Franciaország parvidékén. Az egyik legjelentősebb görög alapítású földközi-tengeri gyarmat Masszüleia — mai nevén Marseille — volt. Ebben a városban látta meg a napvilágot egy bizonyos Pütheász, valamikor i. e. 370 táján és innen indult nevezetes felfedező útjára, amelyről később Az óceánról című könyvében részletesen beszámolt, Sajnos, ez a munka nem maradt fönn, csupán különböző kommentárokból tudunk a létezéséről: Pütheászról sem tudunk túl sokat, s még azok a szerzők is,' akik idézik vagy hivatkoznak rá, meglehetősen ellentmondóan vélekednek róla. Némelyek — pl. Timaiosz, Xenophón vagy az alexandriai Eratoszthenész — nagyra értékelték beszámolóit adatait megbízhatóaknak tartották, mások — főleg Polübiosz és Sztrabón — fanyalogva, sőt kétekedve írtak róla, Sztrabón egyenesen hazugnak nevezte. Pütheász személye körül tehát immár kétezer esztendeje dúl a vita, s igazságot azt hiszem bajosan fogunk tudni tenni, hiszen aligha valószínű, hogy az elkallódott kéziratok valaha is megkerülnek. No de most már essék szó arról is, miről nevezetes Pütheász, mert akár igazat szólt, akár lódított, az vitathatatlan tény, hogy először hajózta körül a brit szigeteket, sőt tőle származik a Britannia elnevezés is. Nem tudjuk pontosan, hogyan jutott el Pütheász az Atlanti-óceánra. Egyesek szerint Masszüleiából hajón indult el a Gibraltári-szoros felé, s miután sikeresen lerázta a karthágói őrhajókat megkerülte az Ibériai-félszigetet és a La Manche-csatornán áthajózva elérte Anglia partjait. Mások úgy vélik, hogy a Rhone és a Loire mentén haladva a szárazföldön jutott el az Atlantióceán partjára, ahol hajókat bérelt és tengerészeket fogadott föl és így vágott neki az ismeretlennek. Expedíciója korántsem volt öncélú, megbízóit elsősorban az angliai ónbányászat és a baltikumi borostyánkő érdekelte, erről szerettek volna hiteles információkat szerezni. Pütheász ezooban nem érte be ennyivel, szinte lépésről lépésre megvizsgálta a partvonalat, fölfedezte Írországot is és hatnapi hajóútra Skóciától kikötött Thule szigetén, amelyről mind a mai napig vitatkoznak a tudósok. Eleinte Izlandra gyanakodtak, de ez a sziget az idő tájt lakatlan volt, Pütheász viszont részletesen leírja a szigetlakokat, még a mézkészitésröl is említést tesz, Izlandon viszont nem élnek méhek. Ma már egyre inkább valószínűnek látszik, hogy Pütheász valahol a norvég partoknál járt. Thule mindesetre legendává vált. az ókori rómaiak ha valami igen távoli helyről beszéltek, akkor „ultima Thule”-t — legtávolabbi Thulét — emlegettek, amin túl már nincs semmi. Pütheász igen szemléletesen leírja az ár-apály jelenséget, amelyet a Földközi-tenger mentén élők nem nagyon figyelhettek meg, s beszámol a hatalmas tengeri ködökről is, meg az úszó jéghegyekről, ami nyilván hihetetlenül hangzott a két-háromszáz évvel később élt kommentátorok számára, akik mindezt csupán hírből ismerhették, hiszen többnyire ki se mozdultak szülővárosukból. Pütheász — bárhogy is Ítéljük meg személyét — az első jelentős utazó volt, aki hírt hozott Északnyugat-Európáról a görögöknek és csak sajnálhatjuk, hogy beszámolója elkallódott.-lasza-21
