A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-12 / 41. szám

súlyos lázban kell hevernie, meg kell kapnia az injekciót, hogy egy újabb száz évet kibírjon. Kinek üzlet ez? Elsősor­ban az osztrákoknak, akik mellett mi csak kulloghatunk, s a morzsákat sze­degethetjük össze. Szlovákia, illetve Po­­' zsony, bár nem hivatalos erre a világki­állításra, véleményem szeript, ha ügye­sen manipulál, lefölözi azt a hasznot, melyre sem Budapest, sem Bécs nem számít. — Te említetted Csehszlovákiát, így hát megkérdem, belpolitikai szemmel hogyan tekintesz a mi politikánkra ? — Sokszor vádolnak minket azzal, hogy nálunk már évek óta tart a plura­lista folyamat, s csak nyűglődünk rajta, pedig már 56 után is ilyen irányt vet­tünk féf. Visszakérdezek: ki volt akkor mellettünk? Senki! Még csak a nyugati világ sem, hiszen Anglia hallgatott, Amerika vállat vont, Tito ezt le akarta törni, s még sorolhatnám. Most már könnyű! Akkor, amikor az egész világ közvéleménye nyíltan mellettünk áll, s amikor van egy Gorbacsov, aki olyany­­nyira egyetért velünk, hogy saját rend­szere ellen fordul, akkor már könnyű Csehszlovákiában kikiáltani a szabad­ságot, könnyű az NDK-ban lebontani a berlini falat, könnyű Romániában meg­­dönteni a diktatúrát. Én büszke vagyok, hogy volt egy 56-unk, igaz, a csehszlo­vákok 68-ra lehetnek büszkék. Nem értek egyet azzal, hogy most forradalmi módon mindent meg kell dönteni! Ez sohasem volt megoldás, az októberi forradalomkor is bebizonyosodott. Amit most mi, magyarok csinálunk, az egy békés átmenet, csak ez lehet a köve­tendő út. Nekem tetszik a csehszlovák politika is, mert hasonló a miénkhez. — Tehát lehet párhuzamot vonni? . — Lehet, sőt, kicsit irigylem is Cseh­szlovákiát, hiszen iparilag fejlettebb or­szág, mint mi> Csehszlovákiának sokkal jobb adottságai vannak arra, hogy kitör­jön a 45 éves rabságból, és elindulhas­son a fejlett szabad gazdasági pályán. Szeretném, ha nálunk is ez lenne. Egy biztos: nálunk ennek az alapja a mikro­­gazdaság megteremtése, míg nálatok a nagyipar dominál. — Csehszlovákiában nagy számban élnek magyar nemzetiségűek. Te hogy látod a helyzetüket? — Meg kellene hagyni minden nép­nek, hogy úgy fejlődjön, ahogy tud és ahogy szeretne, mert eredményt csak ekkor lehet elérni. Nem akarok naciona­lista és soviniszta gondolatokat monda­ni, meg se fordult a fejemben, hogy Erdély Magyarországhoz kerüljön, de az erdélyi népnek jogot és szabadságot kellene biztosítani a fejlődéséhez. — Ez gondolom, a csehszlovákiai ma­gyarságra- is vonatkozik... Jól gondolod. KOLLER SÁNDOR (A szerző felvétele) Végh János kertjének meghitt pihenő sarká-Császárfa Mostanában egyre több szó esik a ter­mészet értékeinek megőrzéséről, kör­nyezetünk védelméről, s szerencsére egyre többen tudatosítják a természet védelmének fontosságát. Olyan embert szeretnék olvasóinknak bemutatni, akinek egész eddigi — közel hét évtizedes — életét a természet iránti tisztelet és szeretet érzése vezé­relte. A Nyékvárkonyban élő 69 éves Végh Jánosról van szó, akinek lelkese­dése, kitartó szorgalma és lankadatlan tudásvágya a természet szépségének feltárásában, a virágok, díszcserjék, bokrok és fák szaporításában és meg­honosításában nyilvánul meg. Szebbnél szebb virágai, különleges — a csallókö­zi viszonyokhoz teljes mértékben alkal­mazkodó — dísznövényei nevét nem­csak a Dunaszerdahelyi járásban, ha­nem távolabbi vidékeken, sőt az ország határán túl is ismertté tették. Végh János Nyékvárkony község szé­lén lévő 268-as számú háza mellett a gondosan és szakszerűen kiképzett szőlölugas, a színpompás virágok soka­sága azt jelzi, hogy e házban szépre fogékony, gondos gazda lakik. Az ud­varra lépve valóban nehezen tud betelni az idelátogató a szemet gyönyörködte­tő látvánnyal. A tipikus falusi udvar szinte minden talpalatnyi területén — tavasztól késő őszig — tarka virágok sokasága pompázik. Igazán kellemes és felemelő látvány. Csak olyan ember tud ilyen kellemes környezetet teremteni, aki igazán szereti a növényeket és időt, fáradságot nem kímélve foglalkozik ve­lük, dédelgeti őket. Igen, ilyen ember Végh János, aki gyermekkorában — hat évtizeddel ezelőtt — elemi iskolai taní­tóbb mint 250 növényfajtát csodálhat meg az érdeklődő. A termesztett dísz- , növényeket értékesíti (gyakran ajándé­kozza is) mind a magánszemélyek, mind a közületek körében. Ha az ember Nyékvárkonyban végigsétál, számtalan helyen láthatja Végh János kezenyo­­mát, növényszaporító munkájának ál­dásos eredményét. Gyönyörű tujasorok, ízlésesen kiképzett kisebb-nagyobb parkok jelzik e községben a szakszerű­séget, a hozzáértést. Kertjében a kis ágyásokban szaporított növények mel­lett táblácskák jelzik a növény nevét, s legtöbb esetben a magyár felirat mel­lett a latin megnevezés is szerepel. Végh Jánosnak szépen alakuló kap­csolatai vannak a járás falvainak nem­zeti bizottságaival, intézményeivel, amelyeknek készségesen segít — jó tanáccsal és díszcserjékkel egyaránt — a parkosításban, a környezet szépítésé­ben. A díszfákon kívül gyümölcsfák sza­porításával is szívesen foglalkozik. Ezek iránt elsősorban a kiskertek tulajdono­sai érdeklődnek. Végh János eddigi életéröl elmond­hatjuk, hogy a természet iránti tisztelet és megbecsülő szeretet érzése hatotta át, s szorgos munkájával mindig kör­nyezete szépítésén fáradozott. E szép és hasznos tevékenýséget a jövőben is szívesen folytatja — amíg egészsége megengedi —, s szeretettel várja a virágok, dísznövények és gyümölcsfák iránt érdeklődőket. Meggyőződésem, hogy a kertjében kitermelt bő válasz­tékból a legigényesebb érdeklődőket is ki tudja elégíteni. Dr. MAG GYULA Krascsenits Géza felvételei Hortenzia Törökrózsa tójától tanulta megbecsülni a termé­szetet, a növények szeretetét. Már a hetedik osztályban elsajátította az ol­tást, a növénytermesztés alapelveit, s azóta kitartóan hódol e szenvedélyének annak ellenére, hogy eredetileg a gép­lakatos szakmát tanulta ki. A szép virágok termesztésén kívül egyéb növények — főleg díszfák, cser­jék és díszbokrok szaporításával foglal­kozik. A körülbelül 10 árnyi kertjében 5

Next

/
Thumbnails
Contents