A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-28 / 39. szám

FORTÉLYOK NATHA ELLEN. Jó közérzetünk meg­őrzése érdekében tavasszal és ösz­­szel mindennap csavarjuk egy citrom levét egy pohárba, öntsük fel mézzel, és kanalazzunk többször belőle. LÁZCSILLAPÍTÁS. 38 °C testhőmér­séklet alatt elegendő egy izzasztó tea, amelyet akácvirág, bodzavirág, hársvirág, édes gyökér, kamilla és vidrafű keverékéből készítünk el mézzel és citrommal ízesítjük, mele­gen isszuk meg. 38 °C fölött vegyünk hütö fürdőt, amelyet kb. 32 °C vízzel kezdünk és fokozatosan hütsük le, ameddig bírjuk. Ügyeljünk, hogy ne legyünk sokáig a hideg vízben. JÓ KÖZÉRZET. Nagyon fontos a sok­oldalú, rendszeres táplálkozás. A be­tegségek megelőzése érdekében fo­gyasszunk mindennap 1—2 gerezd fokhagymát (ez az egyik legfonto­sabb egészségmegőrző növény), igyunk mindennap félpohárnyi cékla­levet mézzel édesítve (testünk véde­kezőképességét fokozza). * Zöldséges se/áta Hozzávalók 1 üveg vagy konzerv zöldborsó, 1 kisebb fej karfiol, 2 db pirospaprika, 10 dkg eidami sajt, 2 dl tejföl, törött bors, só, 1 citrom leve, kecsup vagy paradicsomlé, cukor, sa látalevelek Készítése: A zöldborsót és a sós vízben megfőtt karfiolt leszűrjük, majd összekeverjük a kockákra vá­gott pirospaprikával, sajttal és a cit­romléből, cukorból, kevés vízből ké­szített öntettel. Tálalás előtt a salá tástálat megmosott, megszárított szép salátalevelekkel kibéleljük, rá­rakjuk az összekevert zöldséget és tejfölös mártással leöntjük. A tejfölt összekeverjük a kecsuppal vagy pa­radicsompürével és sóval, borssal ízesítjük Medvepapa, medvemama dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mi­kor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor hűséböl néze­lődött. Az országút göcsörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is kicsor­dult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bo­korban, s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem ma­lomkő az, hanem egy szép, zsíros sajt. — No, ezt megesszük — mondták. Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozza­nak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot. — Elfogadunk bírónak, róka koma — mondta a két kicsi bocs. — Akkor menjetek oda a bokor mögé — szólott rájuk a róka. Fordítsa­tok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok. A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögé. A róka megnyalta a szája szélét, s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odábbállott. A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pe­dig kiderült, hogy a rókával együtt a szép sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomoro­dott. — Ha jó testvérek lettünk volna, saj­tot is ehettünk volna — mondták. Azzal nagy búsan megindultak hazafelé. A kislány bejött az üz­letbe, hogy megtakarí­tott pénzén vásároljan játékot. So­káig váloga­tott, míg vé­gül egyet megvett. Melyiket? _____HÉTVÉGE KATASZTRÓFÁK FÖLDÖN-ÉGEN A pokol kapujában Sorozatunk befejező részében egy olyan je­lenségről lesz szó, amely nem tekinthető ugyan a szó eredeti értelmében katasztrófá­nak vagy természeti csapásnak, de mérhe­tetlenül sok emberi tragédia okozója és kö­vetkezményei kihatnak a társadalom számos területére. Ez a negatív jelenség — de joggal nevezik istencsapásának is — a kábítószer­fogyasztás. Ma már óriási méreteket ölt, és hiába a nemzetközi összefogás, az egyes országok rendőrségeinek összehangolt ak­ciói, a különböző „lágy" és „kemény" dro­gok, a marihuána, a hasis, a heroin, az LSD és a többi különböző csatornákon eljutnak a fogyasztókhoz. Az egyes civilizációkban ősidőktől fogva jelen volt a kábítószerélvezet, de hátterében általában valamilyen kultikus hagyomány vagy vallási szertartás állt. Az egyszerű ha­landókat mindig szent borzadály fogta el, ha valamely kiválasztott — sámán, pap, varázs­ló stb. — extatikus állapotban, szinte termé­szetellenes mozdulatokkal gesztikulálva eső­ért, a jobb termésért vagy a betegség eltávo­zásáért rimánkodott az isteneknek. Kevesen tudhatták, hogy az ilyen extázis nem a rend­kívüli adottságokkal rendelkező egyének sa­játos képessége, hanem a különböző bódító szerek hatásának az eredménye. A heroinhoz vagy az LSD-hez képest persze ezek a hódí­tó anyagok szinte ártalmatlanoknak tűnhet­tek. Többnyire valamilyen gomba (pl. légyölö galóca) vagy lágyszárú növény főzetéről volt szó, ezek hatóanyagai nem okoztak súlyos károsodást és tartós kábitószeréhséget. Az emberek azonban találékonyak, s aki kitartó­an kutat, az végül csak rátalál arra, amit annyira óhajt. A világ minden táján akadnak olyan növények, amelyeknek a száruk, a leveleik vagy a termésük valamilyen bódító anyagot tartalmaz. Ezekhez különböző eljá­rások segítségével (főzés, égetés stb.) hozzá lehet jutni, s közismert, hogy bizonyos orszá­gokban afféle szokássá vált a kábítószeres italok vagy cigaretták közös fogyasztása. Most nem azokra a New York-i vagy a londoni kábítószerorgiákra gondolok, ame­lyekről olyan nagy terjedelemben és a kívá­natosnál jóval gyakrabban írnak a lapok, hanem azokra a múltban eredezö szokások­ra, amelyek Latin-Amerikában, az arab világ­ban és Délkelet-Ázsiában egyaránt fellelhe­tők. Sajnos a „fejlett társadalmak" ezen a fázison már rég túlléptek. A kábító anyago­kat egyre töményebb kivonatok formájában állítják elő és a szigorú ellenőrzést kijátszva hatalmas távolságokra szállítják. Könyvet le­hetne írni arról, hogyan jut el a termelőtől a fogyasztóig a heroin, a hasis és a többi. Azt mondják, a nemzetközi kábitószerkereske­­delem a világ talán legjobban megszervezett vállalkozása. Bizonyára olvastak vagy hallot­tak már azokról a véres összecsapásokról, amelyekre a kolumbiai őserdőkben a rendőr­ség és a kábítószermaffia fegyveres alakula­tai között került sor. Itt már óriási a tét, sok milliárd dollárról van szó, érthető, hogy az alvilág nem könnyen mond le a jó üzletről. Sajnos, a kábitószer-kereskedelem elleni harcot nagyon megnehezíti, hogy az egyes országokban rohamosan nő a kábítószerfo­gyasztók száma, tehát nagy a kereslet. Ma már bevallhatjuk, hogy Csehszlovákia is cél­ponttá vált, s a minap olvastam arról, hogy a fővárosi iskolák környékén felbukkantak az első kábítószeres rágógumik is.-lacza-21

Next

/
Thumbnails
Contents