A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-13 / 28. szám
Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF toztak, a fölvételi teljhatalmú urai voltak. De mint minden hatalomra, rájuk is jellemző volt egyféle gyávaság. A felelősség vállalása alól olymódon igyekeztek kibújni, hogy a pontszámokban kifejezett „eredményeket" számítógéppel dolgoztatták fel, mintegy ezzel is takarva machinációikat, mert ugyebár„a gép nem csal!", e) Evés közben jön meg az étvágy! A sikeres húzások után már nem ismertek határt; kitaposlak a csalás újabb ösvényeit is. A dékán önkényesen — de bizonyára a minisztériumi küldött és a párt képviselőinek tudtával, esetleg hallgatólagos beleegyezésükkel — jogot formált a szabad, a teljesen kötetlen fölvételire is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy számos hallgató fölvételi vizsga nélkül került a főiskolára. (A tanárok szeptemberben ugyancsak megdöbbenve fogadhatták a „sosem látott" vendégeket, de vajon ki mert ellenük szólni ?! Az 1970-es „derékbatörések", a keserves sorsra ítélt precedensek a „ne szólj szám, nem fáj fejem!" bölcsességét diktálta, a legtöbb ember magatartásában az volt a mérvadó „elv".) A felelőtlen szélhámosságnak nem volt határa: Utólagosan megváltoztatták a tantárgypárositások (aprobációk) kvótáját is. Ez pedig már nagyon veszélyes volt, mert ennek következtében abszurd helyzetek alakultak ki. Hadd mondjak egy példát. A tényleges igények szerint tíz hallgatót lehetett fölvenni társadalmi nevelés + tantárgy aprobációra, de a dékán saját szakállára fölvett még további tizet. Ezeket a hallgatókat aztán később, már a tanulmányok folyamán átirányították más tantárgyakra, igényesebb, foghíjasabb csoportokba főképpen természettudományi szakokra. Így történhetett meg az a képtelen bukfenc is, hogy pl. matematikatanári diplomával végzett olyan hallnek, ahol a provincionális érdekek és érzelmek a háttérbe kerülnek, és igazi emberi értékek vezérelik majd tetteinket. BOGOLY JÁNOS Boldog születésnapot A ghýmesi Villa folklórcsoportban évente cserélődnek a tagok, idősebbek mennek, újak jönnek a helyükbe, de vannak állandó tagjai is, akik már 8—9 éve táncolnak. Nemcsak ghýmesi lányok járnak a Vittő hagyomány őrző csoportba, de áldozatkész kolonyiak és lédeciek is, akik 4—5 évet énekeltek-táncoltak végig a \/illőben. A csoport huszonöt évvel ezelőtt az első gyermekcsoportok között alakult. Pályafutását gató is (már amennyiben „útközben" nem szökött meg ...). aki örök életében utálta a számtant. Szinte nem ismerek arra gondolni, hogy micsoda átkos következményei vannak ennek a bűnös szélhámosságnak...! És szólni kell a rafinált praktika további cseléről is, a rezervált helyekről. Miről is volt szó? Képletesen magyarázom. Például valamelyik tantárgy-párosításra jelentkezett 50 diák, vagy száz. Ezeknek a fele, vagy egyharmada megfelelt. Szinte sorsolással is maradhatott volna az irányszámokban meghatározott tiz (a kvóta). Az első menetben, a fölvételi vizsgák eredményeképpen nem vettek fel tizet, csak nyolcat. A két helyet „tartalékolták", mondván, hátha jönnek a pótfölvételire okosabbak, rátermettebbek! A zsírosabbakat várták. a megkésett protezsáltakat. (Azokat, akik az orvosiról, a jogról, stb. kiestek, akikért a szülök minden áldozatra képesek voltak.) Az embertelenség netovábbja az volt. hogy a fölvételizett diákokkal aznap semmiféle hivatalos eredményt nem közöltek. Legfeljebb azt tudhatták meg, hogy „megfelelt", ami az égvilágon semmit sem jelentett. Sőt, éppen ez a megsúgott siker tévesztette meg őket, hiszen a hivatalos válaszra várva sokan elszalasztották az esetleges esélyeket más főiskolákon! A válasz csak hetekkel később jött, a szemtelenséggel határos indoklásokkal: „helyszűke miatt...", „a föltételeknek nem felelt meg ...", stb. Így fosztották meg kitüntetett tanulók ezreit a továbbtanulás lehetőségétől, f) Ahhoz, hogy pontosan lássuk az egész képet, figyelembe kell venni a mechanizmus más láncszemeit is. Különösen fontos szerep jutott a „kerítők" országos hálózatának, („keritők" — micsoda telitalálat, a sötét éjszaka alvilágának legényeire emlékeztető ...! Ök végezték az elsődleges szelekciót, gondosan mérlegelve az egyes szülök anyagi körülményeit és áldozókészségét. Ök voltak a protezsálók, a közvetítők. Nemcsak befolyásos funkcionáriusok adták ilyesmire a fejüket, sajnos szép számmal akadtak köztük pedagógusok is. (Tisztesség ne essék, nem azokról a készséges tanárokról van itt szó, akik évről évre iskoláról iskolára kísérgették saját tanítványaikat a fölvételikre, mintegy bátorítva őket. hanem azokról, akik e mesterséget szinte másodállásban űzték!) A diák tanulmányi eredménye nekik sem volt túlságosan fontos. Sőt, előszeretetei vettek fel közepes képességű tanulókat, akikről föltételezték, hogy mindig is bukdácsolnak majd, következésképpen a szülőkkel fenntartott ismeretség, pontosabban: a szülők zsarolása hosszú távú lehetőség volt. Persze, az ilyen szempontú szelekció esetenként bravúros meglepetéseket, sőt viharos botrányokat is produkált. Például megtörtént, hogy egyazon iskolából ugyanarra a szakra öten is jelentkeztek. Egyet vettek fel közülük — a leggyengébbet! Az ilyen esetek már nagyon szembetünőek voltak. A keritönek két feladata volt. A első a tanuló felvétetése, ami a gyakorlatban két kanálison történhetett. A fölvételi bizottsággal (de rendszerint csak egyetlen tagjával!) fölvett kapcsolat útján. A másik esetben közvetett kanálison intézkedtek; beiktattak egy további közvetítőt, a teljhatalom külső erős emberét a pártközpontból, a minisztériumból, gyakran a titkosrendőrség szerveiből. Ök szülték meg azt a már említett rejtélyes utasítást: „fölvenni!, társadalmi érdek ľ’ A minisztérium küldöttje mór kész névsorral jött Nyarára. Szóljunk még egy harmadik, ingoványos kanálisról is. Megtörténhetett, hogy a külső kerítő a tanszékek valamelyik tanárára (régi ismerősére, barátjára) bízta az „intézkedést". Az volt a feladata, hogy a fölvételi vizsga során biztosítsa a „megfelelt" minősítést, s továbbá, hogy kapcslatba lépjen a fölvételi bizottság valamelyik bizalmas tagjával, aki úgyszintén „pontozott". Ha éppen sikerült a nagyobb kutyákkal szemben ...! Úgy tudom, hogy számos szülőnek ez a biztosnak vélt kanális okozta a keserű csalódást. Ugyanis nem mindig sikerült bejuttatni a gyereket. A kerítő másik, de nem kevésbé fontos feladata a honorárium közvetítése volt. Ma már szinte lehetetlen tetten érni a zsarolás módját és arányát (hiszen nemcsak borítékolt ezresekről van szó, hanem esetenként építő anyagról, élő munkaerőről, fél disznókról, vadászatokról, stb.), az viszont valószínű, hogy a maffia tagjai egymás között nyíltam nem osztozkodtak, nem civakodtak. De az is bizonyos, hogy egyik sem hagyta becsapni magát, az „égből hullott mannából" mindenki „segítése" részarányát kívánta. Nem voltak szégyenlősek, csak egy kicsit óvatosak. A konkrét esetek vizsgálata nem a mi dolgunk, az a jogi szervek feladata. Föltételezhető viszont, hogy már arra sem kerül sor. Pedig a vagyonelszámolások sok esetben ugyancsak meglepnének bennünket! KARDOS ISTVÁN Színpadon a Villő táncosai (Kontár Gyula felvétele) \ nehezítette az anyagi támogatás hiánya, a sehová, semmilyen szervezet védő szárnyai alá nem tartozás bizonytalansága és így tovább. A Villa mindezek ellenére is működik. Ma már több mint százötven fellépést tudhat maga mögött. Rendszeresen jelen volt a járási, kerületi és az országos versenyeken. a zselizi és a gombaszögi ünnepségeken. Eljutottak Magyarországra, résztvevői voltak a békéstarhosi Kodály-ünnepségeknek, szerepeltek a Kossuth Rádióban. A Villö volt Csehszlovákiában az első együttes, mely fél órás műsort adhatott a Csehszlovák Televízióban. Huszonöt év alatt négyszázötszáz ghýmesi és lédeci gyerek lépett fel a csoport műsoraiban. Mindemellett nem kis eredmény az sem. hogy félezer gyerek megtanulhatta az itteni hagyományokat, népszokásokat. És mindehhez a csodához elég volt egy ember elszántsága és kitartása, Jókai Máriáé, aki a csoport vezetője és mindenese. Az odaadó munkáért és fáradozásért a hála és köszönet csakis Öt illeti. Ót. aki huszonöt éves néprajzgyűjtő munkája során lejegyzett több száz gyerekjátékot, sok szép népszokást és mindezeket színpadra is vitte. Marika néni megszerettette a gyerekekkel az itteni népszokásokat és ez a gyerekek számára óriási érték. A Villö hagyományőrző csoport keresi a tiszta forrás értékeit és menti a feledésbe menő népszokásokat. Minden gyerek számára a zoboralji néphagyomány, az itteni szokások, gyerekjátékok és a népviselet az egyetlen és a legszebb. Reméljük, hogy éltető ereje még sokáig nem hagyja el, és továbbra is menti majd. amit menteni ken. SIPOS ANNA
