A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-28 / 39. szám

Minden héten egy szemrevaló, testes csomagot hoz szerkesztőségünkbe a postás. Aki itt dolgozik, az már ránézésre is tudja mi van benne — lapunk legújabb számának szignálpéldányai. Izgatottan és türelmetlenül várjuk, hogy az olló végre kiszabadítsa a több rétegnyi papírkalodából a nyomdafesték szagú újságpéldányokat. Az izgalom érthető és indokolt, elvégre ez az a pillanat, amikor A szerkesztőségi küldemény két részből áll. Az egyikben a kéziratok találhatók, a másik­ban a fényképek, a címrajzok és a különböző illusztrációk. A csomag nélkülözhetetlen tar­tozékai a tükrök is. Persze, senki ne gondol­jon holmi üvegtárgyakra, az újságírók és a nyomdászok azt a papírlapot nevezik tükör­nek, ahová a grafikai szerkesztő 1 : 1 arány­ban berajzolja, hogyan képzeli el a cikkek és a képek helyét és formáját a lapban. Ez egyfajta utasítás a nyomdászok számára. A nyomdában különválasztják a szöveges és a képi anyagot, mivel feldolgozásuk eltérő mó­don történik. A szöveget gondozó technoló­gus összeveti a tükröt és a kéziraton találha­tó utasításokat, ellenőrzi a kéziratok tipográ­fiai átszámítását, majd mindezt betáplálja a számítógép memóriájába. Eközben a képe­ket kezelő technológus csoportosítja a felvé teleket és a rajzokat, ellenőrzi a minőségü­ket és a reprodukálhatóságukat, feljegyzi az elvégzendő műveleteket és ennek alapján történik a képanyag nyomdai előkészítése. A kéziratok a szedöterembe kerülnek. Itt számunkra is kézzelfoghatóvá válik munkánk eredménye, amikor „testet öltenek” a kéziratok, a színes és fekete-fehér felvételek, a grafikai szerkesztő elképzelései. A kéziratok nyomdába küldése és a szignálpéldányok megérkezése között három hét telik el. Vajon mi történik ezalatt a nyomdában ? Ennek jártunk utána és erről lesz szó az aláb­biakban. laposodást, a nem odaillő színfoltokat, kife­dik a fölösleges részeket. A képkeretek, a negatív szövegnyomás és a színes alányo­­más kialakítása is a feladataik közé tartozik. A felsorolt műveleteket elvégezve követ­kezik a képek és a szövegek egymás mellé illesztése. Az egyes oldalakat a nyomóíve­ken úgy csoportosítják, hogy a nyomtatás­kor egymás után következzenek. Minden színt külön kell montírozni. Az ívszereléket speciálisan előkészített fényérzékeny pig­mentpapírra másolják. Minden színnek saját másolata van. Ezeket a másolatokat fotó­mechanikus eljárással készítik. A másolato­kat felviszik a mélynyomó rézhengerre, ahonnan az előhívás után eltávolítják a pig­mentpapír hordozófelületet és a hengeren ottmarad a tulajdonképpeni másolat. Az elő­hívást, a szárítást és a nem nyomandó ré­szek lefedését követően a mélynyomóhen­ger a hengermaratóba kerül, ahol négy, vas­­klorid (FECl3)-oldatot tartalmazó fürdőben a réz felületére maratják a szöveget és a képe­ket. Az így nyomásra előkészített hengert

Next

/
Thumbnails
Contents