A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-07 / 36. szám

LARRY SISNER • • Ötszáz dollár Peter Lauter óvatosan vezette a gépko­csiját. és azonnal lefékezett, amikor észrevette, hogy mintegy ötven méter­nyire előtte kigyullad a sárga fény. A legkisebb hiba. a legparányibb figyel­metlenség is végzetes lehet, gondolta, de attól nem tartott, hogy a csomagtar­tóban felfedezik Madeline holttestét. Összeütközés esetében sem pillanta­nak be a rendőrök a csomagtartóba, a marhák. Csak ne fedezze fel senki a C35—688-as rendszámtáblás gépko­csit a nyílt utcán. Átvágott a 32-es útra és bekanyaro­dott az erdőbe. A árnyas lombok alatt elásta Madeline holttestét a bőrönd­jeivel együtt, majd cigarettára gyújtott és elgondolkozott. Madeline váratlan eltűnése felkeltheti ugyan valaki gyanúját, de hiszen ez természetes. Végül is a rendőrségnek az a dolga, hogy gyanakodjon. A nyo­mozók majd lassan-lassan beletörőd­nek abba, hogy Madeline egyszerűen összecsomagolt és faképnél hagyta a férjét. Elutazott a világ végére és pont. Holnap délelőtt tíz órakor felkeresik a rendőrök, ez holtbiztos. Egy órával eze­lőtt hagytam el a börtönt. — A feleségem ágyát érintetlenül ta­láltam — mondja majd Peter. — Made­line rendszerint délig alszik. Az őrmester ilyen kérdést is feltehet. — Érdeklődött a felesége édesanyjá­nál vagy a rokonoknál? — Nincsenek rokonaink. Madeline senkivel sem barátkozik. Az első pilla­natban fel akartam hívni a kórházat és belelapoztam a telefonkönyvbe, de mi­után a városban se szeri se száma a szanatóriumoknak, úgy döntöttem, hogy önökhöz fordulok segítségért. — Ön ma fél tízkor érkezett haza. Éjszaka dolgozik? — Délután négytől éjfélig — vála­szolja majd. és végül nem valami bol­dogan, de bevallja a leglényegesebbet. — Tetszik tudni, én ma egy órával ezelőtt hagytam el a börtönt. — A börtönt? — Éjfélkor elhagytam a gyárat, ahol dolgozom, és betértem egy taverná­ba ... a sarkon. Attól tartok, hogy a megengedettnél többet ittam és neki­­vágödtam egy gépkocsinak. Sohasem ' volt dolgom a rendőrséggel, de a zsaruk azonnal becipeltek a börtönbe. Ma reg- n gél kilenc után szabadon engedtek... Az őrmester ezután majd bekukkant Madeline szekrényébe.. — A felesége valamennyi ruhája el­tűnt. — Hát nem furcsa? — Sokat veszekedtek? — Néha veszekedtünk ... mint a többiek. Madelinet tíz esztendővel ezelőtt ve­zette oltárhoz. Tíz esztendő nyomorú­ság és kölcsönös szemrehányás. Peter az első hónapokban nem beszélt a válás lehetőségéről, de a pohár végül betelt. Az lesz a legjobb, mondta a feleségének, ha elválunk. Madeline előbb sírógörcsöt majd idegrohamot kapott. Hallani sem akart a szakításról. A lelke mélyén tudta, hogy sohasem talál egy olyan „megértő" balekot, mint Peter, aki elviselte szeszélyes természe­tét, aki megengedte neki, hogy délig az ágyban maradjon és időnként leigya magát a sárga földig. — Négytől dolgozik, igy mondta ? — Úgy van. Hazulról rendszerint ne­gyed négykor távozom. Az út a gyárig gépkocsin harminc perc. Nem szeretek valamiről lemaradni, őrmester, mert a parkolóhelyért valóságos közelharc fo­lyik. A gyár parkolóját lakat alatt tartják és szögesdróttal kerítették be. Az utcán nem hagyhatom a kocsimat, mert éjnek idején valaki feltörheti, nem igaz? — A, parkolót tehát bezárják. Kicso­da? — Frank Ostin, az ör. — Mi történik abban az esetben, ha munkaidő befejezése előtt hagyja el a gyárat ? — Bekopogok. Frank portájának az ablakán, a fickó bevezet a könyvbe és kinyitja a kaput. — Ez a Frank mindig a kapunál tar­tózkodik? — Mindig, hogyne, mindig. Ez nem igaz természetesen. Frank gyakran betér a portáshoz, akivel iszo­­gatással és kártyázással veri agyon az időt. Frank nem beszélhet erről az őr­mesternek. mert elveszítheti az állását. Azon a napon Peter a kapu közelében parkolt. Hét órakor kisurrant a gyárból. Nyugodtan kizárta a kaput, mert tudta, hogy Frank a portásnál sörözget. — Van még valakinek kulcsa a gyár­kapuhoz ? — Nem tudom... Frank nem sokat törődött a kulcsok­kal. Peter régtől tudta, hogy könnyű­szerrel gyárthat egy másodpéldányt. Ezután megfogant az agyában a terv. Madeline meghal, döntötte el magá­ban. . — Ön azon az estén hagyta el a gyárat? — kérdezheti majd az őrmes­ter. — Nem. Dolgoztam. — A gépkocsija száma ? — C35-688. % — Mi a munkaköre a gyárban ? — A raktárban dolgozom. Ha a gyár valamelyik csarnokában vagy műhelyé­ben alkatrészekre van szükség, akkor a kérdéses anyagot elviszem a helyszínre. — Megerősítheti valaki, hogy ön négytől éjfélig a gyárban dolgozott? — Többen is.. — Munka után betért a tavernába? — Bruce lokáljába ... ahol egy órát töltöttem. Az öreg Bruce természetesen szíve­sen megerősíti a vallomást, mert nem szeretné elveszíteni egyik törzsvendé­gét. Ó, igen: még egy kérdés. Az őrmester mindenre gondol. — Maga szerint ki láthatta utoljára a feleségét? — A mosoda alkalmazottja, aki há­rom órakor hozza a tiszta fehérneműt és viszi a szennyest. Ez viszont igaz. A mosoda legénye minden hétfőn pontosan három órakor toppan be a házba. Tehát Madelinet három órakor még életben látták. Peter ekkor a fürdőszobában borotválkozott és néhány perc múlva elhagyta a lakást. Igen. igen: a férj ártatlan. Peter elégedetten mosolygott. Meghűlt benne a vér. amikor észre­vette. hogy egy limusine a nyomába szegődött. Alig hagyta el az erdőt és a titokzatos gépkocsi máris követi. Vajon miért? Peter a városban befordult az egyik mellékutcába, de a limusine ezután sem szakadt le. Lauter csak nagy soká­ra szabadult meg kísérőjétől. A kocsi egyszerre csak elsuhant mellette és eltűnt. A vezetője egy pillantásra sem méltatta Pétért. Lauter fellélegzett. Végre... —1 Az ismeretlen vezető elhagyta a limu­­sine-t és berohant a szerkesztőségbe. — Megtaláltam azt az embert, aki­nek átadhatjuk a pénzösszeget — mondta boldogan a főszerkesztőnek. — Ötszáz dollár annak a vezetőnek, aki óvatosan vezeti a gépkocsiját. Sokáig a nyomában voltam. A fickó lassított, ahol kellett, gyorsított, ahol lehetett. A pénzjutalom a biztonságos közlekedés hetében pompás reklám lapunk számá- ^ ra. Tessék... a gépkocsi rendszáma: C35-688! A Nyár a Zenesztrádán 3—4. forduló nyertesei Vörös Emese (Százd), Kádek Valé­ria (Somorja). Szomoiai Tímea (Du­­naszerdahely). Szepesi Beáta {Tor­naija), Mikus Andrea (Fülek), Be­­recz Mónika (Komárom), Szabó Zsolt (Nagykapos), Szentgáli Anikó (Párkány), Horváth Ildikó (Duna­­szerdahely). Nagy Alexandra (Bod­­rogszerdahely). Az 5—6. forduló nyertesei: Rozsnyó Mónika (Udvard), Egri Ro­man (Tornaija), Pelikán Hajnalka (Deáki), Vasik Ildikó (Vajka). Koláf Andrea (Bátorkeszí), Bodnár Attila, (Királyhelmec), Németh Lívia (Pár­kány), Varga Szilvia (Szalka), Hajdú Csilla (Vágsellye), Borsodi Diana (Pelsöc). A nyerteseknek gratulálunk. A dijakat postán küldjük el. 23

Next

/
Thumbnails
Contents