A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
TÖLTÖTT UBORKA Négy kovászos uborkát meghámozunk, hosszában félbevágjuk, megtöltjük négy, kockára vágott kemény tojással, amelyet egy nyers tojással egy deci olajjal kevert, egy deci tejföllel hígított, mustárral, sóval, citromlével, cukorral ízesített majonézzel keverünk össze. Hűtőszekrényben hűtjük. SÖRÖS CSIRKE y Egy másfél kilós csirkét feldarabolunk, tálba rakjuk, hozzáadunk 2—2 megtisztított, karikára vágott sárgarépát meg petrezselyemgyökeret, két karikára vágott hagymát meg egy nagy csokor petrezselyemzöldet. Meghintjük 10 szem borókabogyóval vagy szagos borssal és leöntjük annyi világos sörrel, hogy ellepje. Hűtőszekrényben érleljük. Másnap a lecsepegtetett húsdarabokat 10 deka vajon átsütjük, hozzáadjuk a zöldséget és egy kevés sörrel felengedjük, megsózzuk, fedő alatt puhára pároljuk. Ha a leve elfő, sörrel pótoljuk. Végül egy csapott kiskanál lisztet simára keverünk kevés páclével és besűrítjük a csirke levét. GYORS SAJTOS PIRÍTÓS Személyenként 2 szelet barna kenyeret zsírban egyik felén megsütünk, majd megfordítjuk és ráütünk 1 db tojást. Meghintjük reszelt sajttal, és néhány pillanatig tovább sütjük. ÖTLET Könnyű rövid holmikból többet is akaszthatunk egymás mögé, ha egy kiszakadt fogashorog alját visszagörbítve, abba láncdarabot erősítünk. A holmik fogasait aztán a lánc szemeibe akaszthatjuk. A róka, a szamár meg a kakukk ítélkezésre vitték a szarkát az oroszlánhoz. Az oroszlán nagyot ásított, feltette a szemüvegét, és megkérdezte: — Mit vétett a szarka? Előállt a róka : — Rólam azt híresztelte, hogy nincs farkam. Úgy gondoltam, kissé felemelem a farkamat, hogy mindenki láthassa, s többé ne gúnyoljanak ki engem. Azóta megszoktam így járkálni. A vadászok már messziről meglátnak. Aztán megmutatta, hogy a farka a puskalövésektől megpörkölődött és tele van sőrétekkel. Az oroszlán megigazította a szemüvegét, figyelmesen megnézte a róka farkát, sóhajtott egyet majd így szólt: — Milyen pompás volt a farkad. Egyetlen más állatnak sincs ilyen. A róka a szarkához fordult: — Miért hazudtál? — Honnan tudhattam volna, hogy ilyen pompás farka van?Tévedtem, bocsáss meg! — mondta a szarka. Most a szamár lépett elő. ' — Rólam a szarka azt pletykázta, hogy nincs hangom! Úgy gondoltam, hangosabban és gyakrabban hallatom a hangomat, hadd hallja meg mindenki, milyen erős és gyönyörű hangom van. És csak ordítok, ordítok, a gazdám meg haragszik, és a botjával ver. Miért kell ezt tűrnöm? ítéld meg magad! Az oroszlán megnézte a szamár véresre vert hátát, és így szólt: — Amikor a szamár a faluban iá-zik, az erdőben a hideg futkos a hátamon. Miért pletykázol? — fordult a szarkához. — Nekem azt mondták, hogy a szamárnak nincs hangja. Tévedtem, bocsáss meg! — mondta a szarka. — Amit magad nem hallottál, mások beszédére ne hallgass! Te pletykás! — üvöltötte az oroszlán. — Hát veled mit tett a szarka? — kérdezte a kakukktól. A madár sírva fakadt: — Kitalálta, hogy én egyetlen tojást sem tudok tojni. Azóta minden tavaszszal más madarak fészkeibe tojom a tojásaimat, hogy minden madár lássa: a szarka hazudik. Azóta milyen az életem ? A gyermekeim idegen fészkekben nőnek fel, s már dalolni sincs kedvem, csak ezt mondogatom: kakukk, kakukk! Az oroszlán a szarkára mordult: — Te pletykás! Nem hagyod az állatokat békében! Majd megnyújtom a rövid farkadat, hogy ha majd az állatok és madarak meglátják a hosszú szarkafarkat, tudják, hogy ott a pletykás szarka! Ám mindez nem segített. A szarka továbbra is az erdőben röpdös, csörög, csacsog — mondja a pletykákat... (orosz népmese) Sági Tóth Tibor fordítása tűlevél szőnyegen halkan koppan a toboz, bekukkant egy-egy sugár a kecses fák közé a nyirkos félhomályba így üzen be a fény. Zord sziklák oldalán barnászöld mohapárna, átszövi az erdőt a szellők muzsikája, Mennyi vilii! Táncot járnak, tovasuhannak. Páfrányon, loncon zöld cseppekké gyűl a harmat. Honnan szó! a kakukk ? Elömlik a kakukkszó. Türkiz, rubin Csillog, megannyi furcsa dongó. Csermely kotyog. Vajon miről mesél, mesé/get? Csodaszép a mese. De gyönyörűbb az élet. KATASZTRÓFÁK FÖLDÖN-ÉGEN A Mary Celeste rejtélye A múlt század második felében élt újságolvasók gyakran olvashattak kisértethajókról szóló beszámolókat, híradásokat, amelyeknek kétségtelenül sok valóságalapjuk volt, ugyanakkor hemzsegtek a túlzásoktól és a fantázia szülte „részletektől". A titokzatos hajók közül alighanem a Mary Celeste vált a leghírhedtebbé, ennek a rejtélye foglalkoztatta a legtöbb újságírót. Ez a vitorlás 1872. november 7-én indult el New Yorkból végzetes útjára. Rakománya 1700 hordó tiszta szesz volt, amelyet Genovában kellett volna eljuttatnia. Fedélzetén tíz főnyi legénység, valamint a kapitány felesége és egyik gyermeke tartózkodott. Amikor alig egy hónappal később, december 4-én az Azori-szigetek környékén a Dei Gratia legénysége fölfedezte a furcsa mozgású hajót, egy teremtett lelket sem talált rajta. Morehouse kapitány Deveau első tisztet küldte át a Mary Celestére, hogy derítsen fényt a titokra. A helyszíni szemlét követően sem lettek okosabbak, csupán a tényeket konstatálhatták: a konyhában, egyik-másik kabinban és a raktárban 20—40 cm magasan áll a víz, a hajónaplóban november 24-ig volt bejelölve a hajó útvonala, a navigációs palatáblán egy november 25-én reggel nyolckor keltezett feljegyzés közölte, hogy elhaladtak az Azoriszigetekhez tartozó Santa Maria mellett. A jóval később keletkezett tudósítások persze hozzáköltöttek ezt-azt, például, hogy a konyhában még meleg volt az étel és a tea, az asztalon egy megkezdett, de el nem fogyasztott lágytojás állt a tartóban meg hasonlók. A mendemondák évtizedeken át fel-felbukkantak, jóllehet a tények sokkal prózaibbak voltak. Minden arra mutatott, hogy a Mary Celestén tartózkodók az egyik mentöcsóna kot a vízre eresztették és elhagyták a teherhajót. A Dei Gratia Gibraltár kikötőjébe vontatta a vitorlást, nyilván abban a reményben, hogy a rakomány megmentéséért pénzjutalmat kapnak a megtalálók.- Ehelyett hosszadalmas vizsgálat és bírósági procedúra kezdődött, amelyben még az a gyanú is fölvetődött, hogy a Mary Celeste matrózait és utasait a Dei Gratia legénysége megölte. Más verziók is lábrakaptak, például, hogy lázadás tört ki a fedélzeten és a bűnösök elmenekültek, miután áldozataikat a tengerbe lökték. Mindennel azonban ellentmondtak azok a jellemzések, amelyek a matrózokat és a kapitányt minősítették, és hiányzott a motiváció is. A derék toliforgatókat a későbbi évtizedekben sem hagyta nyugodni a téma, egyre újabb elképzelésekkel hökkentették meg az újságolvasókat és az izgalmas történetekre szomjazókat. Voltak, akik különböző tengeri szörnyeket kreáltak, tíz méter hosszú karú polipokat meg hatalmas termetű tengeri kígyókat, mások beérték egy bálnával is. Felvetődött az a lehetőség is. hogy azért menekültek el a hajóról, mert az erős hullámzás hajótöréssel fenyegetett és ezt akarták megelőzni. A közelmúltban arról olvastam, hogy elképzelhető a tengermozgás következtében keletkező infrahangok kiváltotta riadalom vagy pánik is. Ismert ugyanis, hogy a 7 Hz körüli infrahangok megölhetik az embert. Egy szovjet szerző szerint az sem kizárt, hogy egy meteorzápor érte a környéket és a tűzeső annyira megijesztette a hajó utasait, hogy hanyatt-homlok elmenekültek. A Mary Celeste esetét — természetesen a fantáziájára hagyatkozva — Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes történetek szerzője is megörökitette. —lacza— 21
