A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
Pihenő a buszunkkal zája, azé a gyümölcsé, mely jóval több C vitamint tartalmaz, mint például a citrom. A több száz éves grúziai templomok díszítésein is nagyon sokszor láthattunk szölölevél, illetve szölöfürt motívumokat, mi több, a mai grúz írás kacskaringóssága is a sokfelé szétágazó és kacskaringózó szölöszárakat utánozza. Jó egyórás utazás után kezdtünk betelni a hatalmas.szölőtáblák látványával, ennek ellenére, bármennyire is elfogott bennünket az álmosság, nem szenderedtünk el. Itt máris eszünkbe jutott kísérőnk korábbi figyelmeztetése, hogy a grúzok nem egészen úgy közlekednek, mint mi. Ahány gépkocsi megelőzte buszunkat, az mind hangos dudálásba kezdett, s ha netán mi voltunk a gyorsabbak, ugyanaz játszódott le. Nem túlzók, ha azt mondom, az egyhangú motorzajt szinte három-négy percenként zavarta meg hangos dudaszó, élénk fékcsikorgái, sőt itt-ott még hangos kiabálás, rikoltozás is. Grúzia közútjain rendhagyó élet folyik, nem unatkoznak a Kahétia-ahol a jó bor terem Kahétia, ez a roppant gazdag vidék Grúziában található. Tbiliszitől keletre. Turistacsoportunkkal nagy érdeklődéssel vágtunk neki, hogy átböngésszük ezt a területet, annál is inkább, mert itt terem a világhírű grúz bor alapanyaga. Az Inturiszt utazási iroda korszerű, légkondicionált Ikarusz autóbuszt biztosított számunkra, így kényelmesen beutazhattuk Kahétiát. Csinos grúz kísérőnőnk még felszállás előtt figyelmeztetett bennünket, ne is számítsunk arra, hogy a többórás utazás során esetleg elszunnyadhatunk. Persze, ekkor még nem tudtuk, miről van szó, de ez később egyértelműen kiderült. Elhelyezkedtünk Ikaruszunkban, majd grúz sofőrünk vidám fütyörészése közben útnak indultunk. Elhagyva a köztársaság fővárosát, enyhén dombos vidéken haladtunk, s máris hatalmas szőlőültetvényekre lehettünk figyelmesek. Egyik utastársunk meg is jegyezte, hogy ebből a nagy szőlömennyíségből bizony otthon is elkelne néhány hektárral, amiből finom bor készülhetne, bár a mi modrai borunk se kutya! Ahogy kisebb-nagyobb falucskákon, községeken áthaladtunk, láthattuk, hogy szinte mindegyik családnak megvan a maga kis szőlöskertje, s vizuális élményünket grúz kísérőnönk még pontos adatokkal is alátámasztotta. E szerint Grúzia Kahétia vidékének mintegy negyvenezer hektárnyi területén szőlőültetvények jelentik a kultúrnövényt. Főleg az Alazan folyó völgyében terjedt el a szőlőtermesztés, mert igy biztosítva van a növény mesterséges öntözése. Azt is megtudtuk vezetőnktől, hogy Kahétiában a szőlőtermesztés nem újkeletű, hiszen az ásatások tapasztalataira támaszkodó régészek még azt a kijelentést is megkockáztatták, hogy ez a vidék a szőlő őshabelföldiek sem, hát még az először itt járt külföldi turisták! Többórás utazás után elérkeztünk Kahétia gazdasági, politikai és kulturális centrumába, Telaviba, melynek herfyén már az időszámításunk előtti 9—10. században egy hatalmas erőd állott. A város mai elnevezését zöldövezetéről, sok fájáról kapta — Tela magyarul fát jelent. Az egykori erődöt többször megrongálták az iráni támadó csapatok, majd miután sikerült újjáépíteni, mintegy százötven évig viselhette a fővárosi címet. Telavi mára teljesen fölfejlödött az átlagos grúz városok szintjére, bár itteni sétáink során gyakran fedeztünk fel korok közti különbségeket. Mig az egyik utcában szabadon legeltek a bárányok meg a szamarak, addig a másikban, kivilágított sugárúton közlekedtek a gépkocsik. A városban felépült az Inturiszt első osztályú KAHÉTIA szállodája, mi is itt laktunk több napig. A modern hotel a legkorszerűbb berendezésekkel rendelkezett, bár a melegvíz-szolgáltatással és a lift állandó működtetésével volt némi baj. Kedves grúz idegenvezetőnk szinte éjjel-nappal rendelkezésünkre állt, így tőle tudtuk meg azt is, hogy Kahétia legnagyobb városában elsősorban a könnyűiparban értek el sikereket, főleg konfekciókat és egyéb ruhadarabokat gyártanak, de az utóbbi két-három évben nagy ütemben lépett előre az élelmiszertermelés és üditöitalgyártás is. Ma már egyrészt az iparnak köszönhetően Telavinak harmincezer lakosa van; nyolc középiskola működik itt, melyek közül csak egyben van orosz nyelvű oktatás. Az itteniek az egészségügy területén is szép eredményeket értek el, mára három poliklinika, továbbá egy gyermekkórház és egy egészségügyi központ épült fel, korszerű berendezésekkel. Miközben épül és terjeszkedik a város, Telavi történelmi magvát is felújították. Előszeretettel időztünk itt, hiszen kellemes környezetben járhattuk körbe II. Iraklij grúz uralkodó boltíves pálbtáját, vagy betérhettünk a helybéli galéria festményeit, illetve a múzeum értéktárgyait megtekinteni. Nem messze a szállodánktól állt II. Iraklij lovasszobra is, ami mára a város jelképe lett. Esténként a Kahétia szálló bárjában egy népi motívumokat is játszó helybéli zenekar szórakoztatott bennünket, s csak azt sajnáljuk, hogy az utolsó estére tervezett grúz varieté fellépése elmaradt. Állítólag a fellépők megfeledkeztek rólunk. Kárpótlásul a szálloda igazgatósága finom grúz borral kínált bennünket, s persze turistacsoportunk egyik tagját sem kellett sokáig kinálgatni. Hogy a másnapi kora reggeli buszindulást miért kellett délre elhalasztani, azt ugye ezek után senkinek sem kell elmagyaráznom ... Kép és szöveg: KOLLER SÁNDOR II. Iraklij palotája előtt, Telaviban A Kahétia szálló és //. Iraklij lovasszobra 17
