A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-07 / 36. szám

A csehszlovákiai magyarok fóruma Püspöki Nagy Péter utószava František Braxator tanulmányához A független szlovák gondolkodás remek terméke František Braxator tanulmánya az európai kisebbségvédelemről. A nyitrai származású, de Spanyolország­ban és Svájcban élő szerző, aki hivatá­sára nézve jogász és a Kanadában szé­kelő Szlovák Világkongresszus Politikai Bizottságának vezetője, olyan széles lá­tókörű megközelítésben tárgyalja a ki­sebbségi kérdés megoldásának problé­makörét, hogy tanulmánya — bár más­fél évvel ezelőtt látott napvilágot — aktualitásából mit sem veszített, sőt közlése most időszerűbb, mint annak idején. Időszerűségét az biztosítja, hogy Csehszlovákia immár néhány hónapja a demokratikus átalakulás útjára lépett, és vissza kíván térni Európába. Az or­szág politikai erői, az új kormányzat és a parlament egyaránt a törekvés alkot­mányjogi kidolgozásával és biztosításá­val foglalkozik. Ez a tanulmány, amely végső soron az Európa Tanács kebelén született ha­tározatok és szakértői vélemények fel­dolgozása, újszerű és eszményi megol­dásokat nyújt a kisebbségek, a mi ese­tünkben Szlovákia legnagyobb kisebb­ségének, a gyakorlatban jól körülha­tárolható tömbben élő magyarság helyzetének alkotmányjogi rendezésé­re. Újszerűsége abban rejlik, hogy a hosszú távú. gyümölcsöző egyetértés, a problémák forrásait gyökeresen ki­küszöbölő területi autonómia, majd egy majdani részszuverenitást nyújtó államszövetség távlatát vázolja fel. Meggyőződésünk, hogy a kérdés svájci típusú megoldása felé haladó kodifiká­­ció biztosítja egyedül időtállóan az im­már hetven éve vitatott, de soha meg nem oldott kisebbségi kérdést. , Azokból a bekezdésekből, amelyek a szerző egyéni véleményét fejezik ki. Braxatomak a szlovákság érdekeit itt­­ott érzelmekkel óvó, a távoli földön is hazafias gondolkodása bontakozik ki. Mégis ez a hazafiúság. amely főként az értelemre épít, mondatja ki vele azt. hogy Szlovákia területi épségének hosszú távú biztosítása érdekében valódi jogokat kell nyújtani a kisebb­ségeknek, s tudatában van annak, hogy a lojalitás elvárásának a valódi jogok biztosítása az ellenértéke. Egye­dül ez lehet a hátsó gondolatok nélküli, baráti viszony és a kölcsönös bizalom alapja. Ki is mond olyan dolgokat, ame­lyeket az egyik oldalon a csehszlovák szövetségi és a szlovák nemzeti alkot­mány megszövegezőinek, a másik olda­lon pedig a nemzeti kisebbségek igé­nyeit megfogalmazó képviselőknek na­gyon komolyan fontolóra kell venni. Annál is inkább kell az alapvető hosz­szú távú kisebbségi fejlődés biztosíté­kait éppen most minden szempontra kiterjedő őszinte és nyílt párbeszéd tár­gyává tenni, és ennek eredményeit az alkotmánytörvény cikkelyeibe foglalni, mert Václav Havel köztársasági elnök 1990. január 27-i pardubicei beszédé­ben nyilvánosan kijelentette, hogy el­sősorban a nemzetiségeken és etni­kai csoportokon múlik, hogyan szer­veződnek és érvényesítik érdekeiket. A lehetőség tehát adott. Ettől fogva a két fél az államnemzet és a kisebbség képviselőinek tisztességes szándékán múlik, lesz-e vajon törvény, amely ga­rantálni fogja, hogy a kisebbség lakta területeken a nemzetiségi hovatartozás meglevő arányait — a két fél valóban szabad megállapodásának esetét kivé­ve — tilos megváltoztatni, lesz-e vajon törvény, amely biztosítja a nemzeti ki­sebbségeknek a szülőföldhöz való jo­gát, amely elítéli a múlt bűneit, és tiltani fogja a jövőre nézve az ilyen szándékok felelevenítését, lesz-e vajon törvény, kér-e vajon ilyet a kisebbség, megad­ja-e vajon azt az államnemzet, hogy a nemzeti kisebbség helyzetét ne a szük­ségszerűen mindenkor hiányos részjo­gok sorozata szabályozza, hanem Olyan alapmegoldás, autonómia (vés­sük emlékezetünkbe: ez a megoldás az irredentizmus ellentéte, éppen az állam területi épségét garantálja), vagy az autonómiának a Beneš-féle IV. terv­ben annak idején a szudéta németek számára felajánlott, korunkhoz idő mítható változata, egy majdani ál­lamszövetség alapjait lerakó, terület­ben is meghatározott önkormányzat, amely majd maga rendezheti az okta­tás, a hely-, utca- és személynevek használatának kérdését; beleértve az asszonynevek anyanyelvi formáinak szabad használatát, biztosíthat munka­helyeket, stb. Hiszen a' területi önkor­mányzat létrehozásától kezdve már nem kell a szövetségi alkotmánytól, a törvényhozástól és az államigazgatástól követelni a hiányosan rögzített részjo­gok újabb és újabb kiegészítését, a megadottak betartását. Az eszményi megoldást egy demok­ratikus szlovák gondolkodó már felvá­zolta. Václav Havel köztársasági elnök úr pedig mindannyiunkat arra buzdít, hogy bátran kérjünk. Tőlünk függ hát, mennyit kérünk: vajon kevesebbet an­nál, mint amit a független szlovák gon­dolkodás már felkínált? — Ha ez így volna, miképpen nyugtatnánk meg tiltakozó lelkiismeretünket, mikép­pen adnánk számot az általunk képvi­selt kisebbségi magyarságnak? Hihe­tetlennek látszik, hogy most az Európa igazi arcát magán viselő demokrácia és a kölcsönös bizalom útjára léphetünk. — Meg kell próbálni! Ne feledjük, hogy a kevesebbet kérők lelkét éppen annyi felelősség terheli, mint azokét, akik a méltányosnál kevesebbet nyújtanak. Fotó: Gyökeres György Falukép: Sztbce 6

Next

/
Thumbnails
Contents