A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
(Phasianus Mindenkinek jó ismerőse a pompás rn/rhinicl tollazatú fácánkakas. Talán kevésbé fel- CUlL/ULUbJ tűnö a fö|dszjnü tollruhát viselő fácántyúk. Eredeti hazája a Káspi tó környéke és Nyugat-Ázsia. Állítólag a középkorban honosították meg Európában. A fácánosokban tenyésztett fácánokon kívül előfordulnak szép számmal elvadult példányok is. Elsősorban a síkságok és a mezőgazdasági területek, ligetek, csenderesek madarai. Kitűnő futók, jól s nagy robajjal, de csak rövid távon repülnek. A fácán a leggyakoribb szárnyasvadunk. Európában mindenhol honos. Hiányzik a hideg északon. A világ más tájain is tenyésztik (Észak-Amerika, Ausztrália, Új Zéland). Állandó madarunk. A fácánkakas már kora tavasszal hallatja jellegzetes kakatoló rikoltását, amit szárnyai verdesése követ. Az igazi dürgési idő márciusban kezdődik s eltart májusig. A fácán poligám. Egy kakasnak olykor 4—5 tyúk jut. A fácántyúk csak egyszer költ, de mivel többször megsemmisül a fészke pótköltésre fanyalodik. Maga a fészek egyszerű talajmélyedés gabonában, herében, nádas szélén, gazosban. A hanyagul lerakott 8—12 tojás halvány szürkészöld színű s valamivel kisebb a házityúk tojásainál. A csibék 25 nap múltán kelnek ki s miután felszáradtak, az anyjuk vezetésével útnak indulnak. Késő őszig összetartanak. Táplálékuk rovarok, gyommagvak, bogyók. Cserebogaras esztendőben e káros bogárból temérdek mennyiséget elpusztítanak. Hasznosságukat aláhúzza a burgonyabogár fogyasztás is. A fácánnak sok ellensége van. A fészekaljakat a varjak és szarkák dézsmálják. Legádázabb ellensége a róka és a héja. A törzsállományokat a fácánosokban gondozzák. A mezőgazdasági területeken élő félvad és vad fácánoknak vadászaink télen etetőket állítanak fel. Vadászata november 1-től december 31 -ig tart. Engedje meg a kedves olvasó, hogy ezen a helyen szóljak az egykoron leggyakoribb mezei szárnyasvadunkról a fogolyról (Perdix perdix). A két világháború között a vadászati statisztikák még milliós nagyságrendű fogoly-terítékről számolnak be. Az állomány általános csökkenése a második világháború éveiben jelentkezett, majd az ötvenes évektől rohamosan felgyorsult. A folyamatot a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével és belterjessé tételével lehet kapcsolatba hozni. A fogoly szlovákiai törzsállomány a vadászati szakemberek szerint 1970-ben 433 ezer példány volt. Ugyanakkor nimródaink 50 ezer foglyot ejtettek el. A következő években a fogolyállományunk további gyors apadása katasztrofális méreteket öltött s ezért 197 7-töl hazánkban a fogoly vadászatát megszüntették. A védelem ellenére 1989-ben már csak 16 800 példányt tartottak számon, ami annyit jelent, hogy húsz év leforgása alatt a szlovákiai fogolyállománynak csak a 3,9 százaléka maradt meg. A fogoly állandó madarunk. Európában a skandináv országokat kivéve csaknem mindenfelé csökkenő számban előfordul. Ellentétben a többi tyúkfélével monogám házasságban él. Költése májusban esedékes. Amennyiben fészekalja elpusztul pótköltéssel próbálkozik. Rendszerint vetésben talajmélyedésben képezi ki néhány fűszállal bélelt egyszerű fészkét. A 10—14, néha több barnásszürke tojásokon a tojó kotlik. A fogolykakas őrködik. A csibék 24 nap elteltével kelnek ki s mivel fészekhagyók a szülők irányításával azonnyomban élelemszerzö útra indulnak. Késő őszig összetartanak. A fogoly bekerült a ritka madarak listájára a vörös könyvbe. Védett! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Š. Danko és S. Harvančík
