A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF II. 1968 október harmadik hetében a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar végzős hallgatói így vélekedtek augusztusról. E véleménykutatás anyaga ma már kordokumentum: ilyenek voltunk, így gondolkodtunk. (Közli: dr. Kardos István) így gondolkodtunk 1968-ban augusztus után (egy korabeli véleménykutatás tanúsága) 22 éves, főiskolai hallgató, magyar, negyedéves, párton kívüli rt'/pu. yVw/r UÍAŠWeZ /nťtCuZ d snt»*. Arthftf ✓***.'/ *14* / sZcfi- A*- rtáct*-* 'n*yt /*<ytZm/**rtafcn, Ansin* . „21. reggelre az a hír, hogy az idegen katonák bejöttek hazánk területére, nagy megdöbbenést váltott ki bennem. Talán első pillanatban szinte hihetetlennek tűnt de később a tények megmutatták a valóságot. Azt hiszem, hogy nagyon soknak jutott eszébe az a gondolat, hogy mit is kellene most tenni. Hát így voltam én is. De sajnos nem lehetett semmit sem tenni. Várni kellett, hogy hogyan is fog alakulni a helyzet. Idegesség, félelem játszódott le bennem. Bizonytalanul várni és semmit sem cselekedni, ez volt az egyedüli megoldás. Az emberek arcán mindenütt nyugtalanság látszott. Egymástól és a katonáktól kérdezték, hogy miért van ez így, de megfelelő választ sehonnan se kaptak. Úgy gondolom, mindenkit nagy csalódás ért, hisz a baráti országoktól ezt senki sem várta. A nehéz napok alatt nagy jelentőségű volt a nép higgadt magatartása és összefogása nemzetiségre való tekintet nélkül. A moszkvai tárgyalásról nem tudok mit írni, hisz az eredménye nem volt nyilvánosságra hozva." 20 éves, főiskolai hallgató, magyar, negyedéves, párton kívüli mér Cu kJLo^c cjj y^*^lw** ^ ti At .teaJüh* auxa-Ia.. 'FmoMva ľtJťityiyi ÓeppMÁi trttttu /AAtpyrKt jCJlAJ. tjh-f. ótnuA Ú*rriuA4Jc\ kivtMutnuln^t ywtfr a ntnarircU layyvult*. „Az 1968. aug. 21-i események meglepetésszerűen hatottak rám. Sokat elgondolkodtam rajtuk. Rájöttem, hogy a 21.-e előtti események között szabadon érvényesültek a szélsőséges hangok is, különösen nemzetiségi kérdésben nyugtalanítottak ilyen szélsőséges hangok. Megintcsak „za Dunaj". Az volt az érzésem, hogy a Varsói Szerződés államainak csapatai nem teljesen úgy viselkedtek, mint megszálló csapatok. Nem loptak, nem raboltak, nem erőszakoskodtak. Az itteni helyzetnek megfelelően eléggé tartózkodóan viselkedtek. Nem tépték le a csehszlovák zászlókat, Dubček-képeket, feliratokat Stb. Igazi megszállás esetén nem lehetett volna ilyen tetszésnyiNánítás. A lakosság az első nap pánikszerű képet nyújtott az üzletek előtt, de utána megnyugodott minden. A szövetségi csapatok bevonulása egy nagy figyelmeztetés volt és nagyon jellemzője a „realitás" szócska. Visszatérés a valósághoz Egyesek már nagyon messze jártak ettől. Ennek egy természetes következménye volt a moszkvai tárgyalás. Rájöttek, hogy meg lehet oldani a kérdéseket a nemzetköziség, az internacionalizmus szellemében is El lehetett készíteni a nemzetiségi törvényt is október 28-ra. Reméljük pozitívan, reméljük emberi módra. Reméljük egyen/őségi alapon. A moszkvai értekezlet megmutatta, hogy nem szakadtunk el a világ, de elsősorban a szocialista világ népeinek figyelmétől" 21 éves, főiskolai hallgató, negyedéves, párton kívüli „1. 1968. augusztus 21-e határkő a csehszlovák történelemben. A hirt reggel édesapámtól hallottam először, ami hihetetlennek tűnt. Majd reggel 6 órakor a rádióból tudtam meg, mi is történt pontosan. Kétségbeejtett az a tudat hogy magyar katonaság is részt vesz a törvénytelen akcióban. Akikkel beszéltem, mindenki elítélte ezt a lépést, magam is. De kénytelen voltam belátni, hogy a négy kisebb állam jogtalan cselekedete felsőbb, orosz parancsra történt. S szembeszállni reménytelen lett volna. Különösen az a gondolat rémisztett el, hogy Nyitrára is magyar katonák vonultak be. A magyar diákok helyzete nem a legmegnyugtatóbb a főiskolán. Féltem, hogy a helyzet rosszabbodhat. Látszólag, semmi nem változott, de azt hiszem a gyűlölet még jobban fokozódott, s nem képeznek kivétett előadó barátaink sem. Lakóhelyemre idegen katonák nem vonultak be. A napi eseményeket a csehszlovák szabad adókból és a Szabad Európa rádióból tudtam meg. Csak ezek a hírközlő állomások sugározták, s a jelenben is sugározzák az igazságot. A magyar rádió, tv talán azokban a napokban döntötte meg a hazugság rekordját. Sajnos parancsra. 2. Leglényegesebb dolog a nyugalom megőrzése volt ez meg is történt. A cseh és szlovák nemzet és a nemzetiségek összetartozása. Az ország biztos és reális vezetése. Viszont a cenzúra újra megjelenése gátló pont a további fejlődésben. A moszkvai tárgyalások eredményei másként nem történhettek. Svoboda nem hajthatta népét vérontásba, el kellett fogadnia, amit kértek és követeltek tőle. Túl szoros volt a barátság a Szovjetunióval, s világos dolog, hogy egy iparilag fejlett országot, amit még ki is használt, nem enged ki egykönnyen a kezéből. Gondolok itt pl. a Keleti Vasműre, ahol 1:3 arányban dolgoznak. Egy rész az országé, a 2 pedig a Szovjetunióé. Fontos feladat a nemzetiségi kérdés megoldása. s talán legégetőbb a magyar kisebbség problémája. Magyar főiskolák létesítése, a magyar nyelv joggal való bírása, vezető pozíciókban is legyenek magyar nemzetiségűek. Gazdasági téren az ország fejlett. A termelt áru jobbja maradjon az országban, a kereskedelem viszont ne ingyenes és barátságból legyen, hanem valamit valamiért. Fontos dátum lesz október 28-a. A további fejlődés s a változás azután mutatkozik meg." 22 éves, főiskolai hallgató, magyar, negyedéves nem párttag i. Jv e e ^ vo/f. f »bjušjtk fnmoßpf r) terí «i ‘lefórlei'e./ y; n/h* íi ,o nehAf Fekj *eH, le*& «’íeAüi-neU) ne tv te«p'ILJI. ncfí 'itriBÍi. <C raCA.c'tiO^ íbnj "yefviÜ Aojeloríola ti ( #utrf tót <•(iyyor .ij, «yyjrn rtúfo” Lajicff kekjei LéjteP hajA-J h eUjteleso! , „1. Az ember nyugodtan alszik. Félálomban nehéz harckocsik dübörgését hallja. Azt hiszi, álmodik. Ez így nem sokáig tart Tudomására hozzák, hogy ez nem álom, nem is háborús • film; valódi tankok és idegen katonák. Az idegen katonák között magyarok is... Egész nap magyarázat után kutatok. Hallgatom a rádiót, az embereket az utcán. Sajnos, csak a tényeket látom, de választ nem kapok arra: miért jöttek? Az „első napon" váltakozó érzelmeim: ijedtség... (miután megtudtam, mi történt), csalódás... (— hiszen ezt senki nem várta), magyarázatkeresés ... {hogyan lesz ezután ?) A hallgatók szabad kérdései tartalmukban nagyon megoszlanak. Tizenöten a tanulmányaik, az ösztöndíj és a mexikói olimpia iránt érdeklődtek. Többségük (21) kérdése politikai jellegű. Ezekből idézünk néhányat: „Mi volt az oka Csehszlovákia megszállásának?" „Nem vezet-e háborúhoz Csehszlovákia megszállása?" „Ki okolható az augusztusi eseményekért?" „Követi-e pártunk az ez év januárjában kijelölt irányt?" „tehetséges-e a január utáni politika folytatása, ha az idegen csapatok itt tartózkodnak?",^ itt élő magyarság számára előnyt vagy hátrányt jelent a szovjet „segítség"? „Megvalósul-e a federáció?" ,A CSSZK föderatív elrendezése Ön szerint olyan fényes bizonyítéka-e a cseh és szlovák nép testvériségének? S vajon mindkét fél részéről kívánatos volt-e az elrendezés?" „Hogyan alakul a magyar kisebbség sorsa a föderációs államban?" „Elfogadják-e a nemzetiségi kisebbség törvényjavaslatait?" „Meddig tartózkodnak hazánk területén az öt állam csapatai?" „Mikor mennek ki a megszálló idegen csapatok hazánkból?" „A szovjet katonai 2. Lényeges volt, hogy népünk egységben támogatását és megértését nyilvánította ki a nehéz helyzetben tevő vezetőnek, nemzetiségi különbség nélkül. Jelentős volt szerintem, hogy a rádióban beiktatták a magyar nyelvű tájékoztatást, mert sok magyar ajkú lakos esetleg éppen ezúton kapott helyes képet hazánk helyzetéről. 3. Véleményt a moszkvai tárgyalás eredményeiről sajnos nem írhatok, mert azokról nagyon keveset tudok." egységek mikor hagyják el hazánkat?" „Miért tart az idegen csapatok kivonulása hazánkból immár két teljes hónapig 7" BEFEJEZÉS HELYETT Huszonkét év a nagy IDÖ-ben semmi. Az egyes ember életében NAGY idő. A kis népek életében is nagyon nagy idő. Vagy mégsem olyan nagyon nagy ...7 Nem tudom. Mert ugye túléltük és nem pusztultunk bele. Ez is igaz. De az is, hogy egy kicsit elaléltunk. Még szerencsénk, hogy a volt mostohaságban felnőtt két tehetséges nemzedékünk. Van kivel folytatni, sokmindenben újrakezdeni az életet. Szomorúan mosolyogva olvasom ezeket a rapszodikus fogalmazású, feszültségtől szikrázó, aggódástól terhes vallomásokat. Gondolataikban a nagy összecsengést. A súlyos kérdéseket. Magam is töprengek! Hol és miért sülylyedt el ez a két évtized ?! Mert lényegében elsüllyedt. Az időt is TARTALMA minősíti. 1968-at is, augusztust is. KI.
