A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Milyen fa a Sárosfa? Semmilyen. Sárosfa nem fa, hanem egy falu neve a Csallóközben, a Dunaszerdahelyi járásban. A mai Szlovákia területén 21 települést jelöltek vagy jelölnek -fa utótagú névvel. Csallóközben Holies számos község egyesítésével alakult. Ezek közé tartozott Beketfa, Pósfa, Kisbudafa, Nagybudafa, Cséfa, Csentőfa, Marcelfa. Kútniky néven egyesítették — többek között — Csenkeszfát Pódafát és Balázsfát. Ugyancsak a Csallóközben van Bacsfa, Szentmihályfa, a Nyékvárkonyba olvadt Péterfa. A Dunaszerdahelyhez tartozó Sikabonynak volt egyik része Csótfa. Ivánkához tartozik az egykori Papfa. A Galántai járásban Boldog korábbi neve Boldogfa, illetőleg Matka Božia. Ugyanebben a járásban található Egyházfa, Királyfa és Vágkirályfa. Egy harmadik Királyfa ma már Modorhoz tartozik. A felsorolt helynevek utótagját mai nyelvérzékünk a fa köznévvel azonosítja. így minősítették már a múlt században is, bizonyítékul hadd idézzünk két adatot Pesty Frigyes kéziratos helynévgyüjteményéböl (1864— 1866). A Sopron megyei Salamonfa nevét (a -fa utótagú névtípus a Dunántúlon is nagyon gyakori (így magyarázták a helybeliek: „Ezen névnek eredetét egy szép. terebélyes fától, és Salamon nevű Úrtól hogy kapta volna állítatik." — A zalai „Misefa... fátul a melly alatt a misét szolgáltatták vette nevét misefa". Minden népnek kegyelettel kell őriznie azokat a történelmileg jelentős helyeket ahol az életét formáló események lezajlottak, ahol kiemelkedő személyiségei születtek, éltek, dolgoztak vagy nyugosszák örök álmukat, mert: „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt.” E bölcs aforizmából kiindulva szeretném bemutatni tisztelt olvasóimnak Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzorának a közelmúltban Budapesten megjelent művét — Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában —, mely egyben igazi könyvcsemege mindazoknak, akik vonzalmat éreznek a regionális történelem. Érsekújvár, e patinás múltú város színes és gazdag múltja iránt. Magáról a szerzőről, az Oszmán Birodalom világhírű kutatójáról most nem áll szándékomban részletesebb méltatással szólni, hiszen róla a közelmúltban születésének nyolcvanadik évfordulója kapcsán már olvashattunk a Hét és a Vasárnap hasábjain Ozogány Emö tollából. A szerző őszinte elismeréssel és csodálattal ecseteli a tudós, a kutató, e sokoldalú humanista egyéniség tudományos munkásságát. Egyik legjelentősebb, a maga nemében szinte egyedülálló műve a fentebb említett könyv, mely tudományos segédanyagként jelent meg a Budapesti Állami Gorkij Könyvtár gondozásában, olyan forrásanyagot nyújtva, ami új és egyben megdöbbentő. „Érsekújvár alapításának 440., a huszonAz idézetek naiv magyarázatának, népetimológiáknak bizonyulnak, ha megvizsgáljuk a felsorolt helynevek (a Dunántúlon, még vagy 200 falu nevének) történeti adatait. Kiderül, hogy a középkorban, sőt részben még a XVI.—XVII. században is nem Péterfa, Pódafa, Királyfa, hanem Péterfalva, Pódafalva, Királyfalva volt — kivétel nélkül — a használatos névalak. Bizonyítékul hadd mutassuk be néhány falu nevének régi, oklevelekben rögzített adatát: Bacsfa, 1319: Bochfolua, Beketfa, 1423: Beketfalva, Budafa, 1463: Budafalwa, Csenkeszfa, 1300: Chenkezfalua, Csentőfa, 1554: Chenteffalwa, Csótfa, 1554: Chothffalwa, Vágkirályfa, 1412: Kyralfalua. A történeti és a mai adatok tehát azt bizonyítják, hogy »falva — fa rövidülés zajlott le. de arra is utalnak, hogy ez a változás csak a Dunántúlon, a Csallóközben és a Mátyusföldön következett be. Másutt ugyanis vagy megmaradt az eredeti -falva (például Péterfalva) vagy -falva)-fala módosulás történt. Ez utóbbira Gömörben találtunk számos példát: Abafala, Tamásfala (ma Rimaszombathoz tartozik), Bugyikfala, Forgácsfala. Még gyakoribb Erdélyben a Székelyföldön: Sándorfala, Telekfala, Pálfala, Csekefala stb. Mindkét változás, a Tamásfalva)Tamásfala, illetőleg a Sárosfalva)Sárosfa is nyelvileg kétségtelenül rövidülés. Ez a fajta jelenkét éves oszmán-török uralom alól való felszabadításának pedig a 300. évfordulóját ünnepeltük 1985-ben. Fennállásának első harmadában a város világtörténelmi jelentőségű események színhelye volt. A keresztény európai civilizáció védőbástyája (1545— 1663) a mohamedán oszmán-török birodalom terjeszkedésének útjában, szembeszállt és megállította az akkori világ legnagyobb és legjobban felszerelt hóditó seregét, mely Bécs elfoglalását tűzte ki céljául, és ezzel nagymértékben hozzájárult kora történelmének alakulásához. Letiprása után pedig fontos szerepet játszott, mint a hódítók hídfőállása, ahonnan rablótámadásaikat és pusztító betöréseik sorozatát indították az északi és nyugati országrészek békés népei ellen." — olvashatjuk a könyv bevezetőjében, mintegy igazolásként, hogy e mű történelmünk közel másfél évszázadának megismeréséhez nyújt segítséget, felhasználva részben a törökországi, részben az európai levéltárakban féltve őrzött gazdag és igen értékes levéltári anyag iratait, melyek hosszú időkig szinte hozzáférhetetlenek voltak a kutatók számára. Erről a tényről a következőképp vall Blaskovics József egyik hasonló jellegű könyvének előszavában: „Ezek az értékes források a legújabb időkig hozzáférhetetlenek voltak történetírásunk számára, mert tanulmányozásuk leküzdhetetlen közigazgatási, paleográfiai (írástörténeti) nyelvi nehézségekbe ütközött ezért századokon át feldolgozatlanok maradtak." ség nem ritka a földrajzi nevek használatában: Abaújvár)Abaúj, 1397: Cosatfalua- Kossut, Kisújszállás)Kísúj, Kézdivásárhely)Kézdi. Ezeknél még újabbak is akadnak. Ismerőseink nem ritkán arról számolnak be, hogy Magyarban, Lengyelben, Olaszban, sőt Spanyolban jártak. A Tamásfalva)Tamásfala rövidülés szabályosnak tekinthető, a mássalhangzó utáni -v- kiesés nem ritka nyelvjárásainkban: pitvar)pitar, borotva.'borota, húsvét)húsét, lstván)lstán. Nehezebben magyarázható a Sárosfal va.'Sárosfa változás Horger Antal szerint a Sárosfalva először Sárosfala alakká rövidült, majd ennek utótagja, a -fala úgynevezett egyszerejtéssel -fa alakban szilárdult meg. A Sárosfalva)Sárosfala)Sárosfa fejlődési sor azonban nem fogadható el több okból sem. A -falva és -fa változatok közé nem illeszthető be egy -fala variáns, mert a -fa utótagú helynevekben ilyen előzmény egyetlen történeti adatban sem mutatható ki. Annál gyakoribb viszont a -falva -fa ingadozás ami a két változat közvetlen összefüggését bizonyítja. Erre az ingadozásra hadd idézzünk egy történeti forrást (Tabellas universorum locorum Regni Hungarise) 1780—1781-bői, amelyben a „latin" és a magyar nyelvű helynevek felsorolásában többek között ilyen adatokat találunk A vaskos kötet bevezető tanulmányai nemcsak hogy végigkalauzolják az olvasót Érsekújvár elfoglalásának a történetén, hanem egyúttal szemléletes képet nyújtanak az újvári ejálet (az Oszmán Birodalom legnagyobb adminisztratív egysége) kialakításáról, a helyőrség, a tisztségviselők és a polgári lakosság hétköznapjairól. Továbbá megtudhatjuk azt is, miként épült újjá a török expanziót követően a vár és a város, mely mintegy 6—7000 főnyi helyőrségnek nyújtott szállást és biztonságot. A szerző egyben bepillantást nyújt a török összeírások (defterek) rendkívül bonyolult írásmódja megfejtésének részleteibe és rejtélyeibe is. Az oszmán hatóságok a meghódított területeken igyekeztek minél előbb kiépíteni saját közigazgatási rendszerüket azzal a céllal, hogy az állami jövedelmet képező törvényes adókat, tizedeket és illetékeket kivethessék. Mivel az oszmán hivatalos szervek a birodalom bármely részén azonos bánásmódban részesítették a hódolt lakosságot, ezért az okiratok talán támpontként szolgálhatnak más vidékek és országrészek hódoltsági korának náhijéhez (náhi: közigazgatási egység, a matijárásnak felel meg.) A könyv értékét csak növeli a könnyebb eligazodást segítő török kifejezések terminológiai szójegyzéke, valamint a jegyzetek nagy száma, melyek fontos forrásként és oldalékként szolgálhatnak az Érsekújvár történetével foglalkozó kutatók számára. latin magyar Bacsfalva Bacsfa Egyházfalva Egyházfa Királyfalva Királyfa Papfalva Papfa Sárosfalva Sárosfa A latin változatnak minősült nevek természetesen nem latin nyelvűek. A különbségtételt nem magyarázhatjuk másként mint azzal, hogy a lejegyző úgy ítélte meg az egymás mellett élő — falva>-fa változatokat, hogy azok különböző szinthez tartoznak. Az egyik a „latin", a hivatalos, az „iradalmi" névréteghez, a másik, a -fa utótagú a helyi nyelvjáráshoz. — A -fala és a -falva típus összefüggése azért sem bizonyítható, mert földrajzilag egymást kizárják: ahol -fa van, ott nincs -fala, illetőleg fordítva: a -fala területén nem találunk -fa utótagú helynevet. A fentiek szerint tehát a Sárosfa közvetlen rövidülése a Sárosfalvának, s ugyanilyen módon redukálódott a típusba tartozó valamennyi — mintegy 230 — helynév. KÁZMÉR MIKLÓS Az oszmán expanziót bemutató remek tanulmányát a csaknem hetvenévesen nyugdíjba vonuló Blaskovics József maga rendezte sajtó alá, de megjelentetése csaknem tíz évet váratott magára. Hites Kristóf Benedek-rendi szerzetestanámak, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya és a Magyar Életért és Jövőért Mozgalom (USA) elnökének baráti segítsége tette lehetővé e kötet magyar nyelvű tudományos segédanyagként való kiadását. Bár az Érsekújvári Múzeum az 1986-ban szerkesztett, de csak az ebben az évben megjelent Castrum Novum évkönyve harmadik kötete már közzétette magyar és szlovák nyelven Blaskovics munkájának első részét tudományos dolgozatként Érsekújvár az oszmán-török hódoltság korában (1663—1658) címen azzal a szándékkal, hogy folytatása a negyedik illetve az ötödik számban következik, mégis elszomorító az a tény, hogy épp őrá, e nagyszerű tudósra kell vonatkoznia annak a régi bölcs megállapításnak, mi szerint: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában!" Mivel népünk történetéből mentett tapasztalatok útmutatást adnak jövőnk megismeréséhez, e könyv ismertetése tán lehetővé teszi, hogy e nagyszerű tudományos munkát ne csak egy szűk réteg ismerhesse meg, hanem mindenki, aki szívén viseli hazája, szülővárosa sorsát, hiszen, ha egy ember nem ismeri a történelem gyökereit, akkor nemcsak azt nem tudja, hogy hová tart, hanem azt sem, hogy hol van jelenleg. Éppen ezért csak remélni lehet, hogy e mű kiadását nálunk is a hazai könyvpiacon mielőbb üdvözölhetjük, s így a könyvet — szakjellege ellenére — nemcsak a történelemkutatóknak s a szakembereknek ajánlom szíves figyelmébe, hanem a szélesebb értelemben vett olvasóközönségnek is. STRBA SÁNDOR r (Blaskovics József utolsó könyvéről) n
