A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV Milyen fa a Sárosfa? Semmilyen. Sárosfa nem fa, hanem egy falu neve a Csallóközben, a Dunaszerdahelyi já­rásban. A mai Szlovákia területén 21 telepü­lést jelöltek vagy jelölnek -fa utótagú névvel. Csallóközben Holies számos község egyesí­tésével alakult. Ezek közé tartozott Beketfa, Pósfa, Kisbudafa, Nagybudafa, Cséfa, Csen­­tőfa, Marcelfa. Kútniky néven egyesítették — többek között — Csenkeszfát Pódafát és Balázsfát. Ugyancsak a Csallóközben van Bacsfa, Szentmihályfa, a Nyékvárkonyba ol­vadt Péterfa. A Dunaszerdahelyhez tartozó Sikabonynak volt egyik része Csótfa. Ivánká­hoz tartozik az egykori Papfa. A Galántai járásban Boldog korábbi neve Boldogfa, ille­tőleg Matka Božia. Ugyanebben a járásban található Egyházfa, Királyfa és Vágkirályfa. Egy harmadik Királyfa ma már Modorhoz tartozik. A felsorolt helynevek utótagját mai nyelv­­érzékünk a fa köznévvel azonosítja. így minő­sítették már a múlt században is, bizonyíté­kul hadd idézzünk két adatot Pesty Frigyes kéziratos helynévgyüjteményéböl (1864— 1866). A Sopron megyei Salamonfa nevét (a -fa utótagú névtípus a Dunántúlon is nagyon gyakori (így magyarázták a helybeliek: „Ezen névnek eredetét egy szép. terebélyes fától, és Salamon nevű Úrtól hogy kapta volna állítatik." — A zalai „Misefa... fátul a melly alatt a misét szolgáltatták vette nevét mise­fa". Minden népnek kegyelettel kell őriznie azo­kat a történelmileg jelentős helyeket ahol az életét formáló események lezajlottak, ahol kiemelkedő személyiségei születtek, éltek, dolgoztak vagy nyugosszák örök álmukat, mert: „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt.” E bölcs aforizmából kiindulva szeretném bemutatni tisztelt olvasóimnak Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzorának a közelmúltban Budapesten megjelent művét — Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában —, mely egyben igazi könyvcsemege mindazoknak, akik von­zalmat éreznek a regionális történelem. Ér­sekújvár, e patinás múltú város színes és gazdag múltja iránt. Magáról a szerzőről, az Oszmán Birodalom világhírű kutatójáról most nem áll szándé­komban részletesebb méltatással szólni, hi­szen róla a közelmúltban születésének nyolcvanadik évfordulója kapcsán már olvas­hattunk a Hét és a Vasárnap hasábjain Ozogány Emö tollából. A szerző őszinte elis­meréssel és csodálattal ecseteli a tudós, a kutató, e sokoldalú humanista egyéniség tudományos munkásságát. Egyik legjelentő­sebb, a maga nemében szinte egyedülálló műve a fentebb említett könyv, mely tudo­mányos segédanyagként jelent meg a Buda­pesti Állami Gorkij Könyvtár gondozásában, olyan forrásanyagot nyújtva, ami új és egy­ben megdöbbentő. „Érsekújvár alapításának 440., a huszon­Az idézetek naiv magyarázatának, népeti­mológiáknak bizonyulnak, ha megvizsgáljuk a felsorolt helynevek (a Dunántúlon, még vagy 200 falu nevének) történeti adatait. Kiderül, hogy a középkorban, sőt részben még a XVI.—XVII. században is nem Péterfa, Pódafa, Királyfa, hanem Péterfalva, Pódafal­­va, Királyfalva volt — kivétel nélkül — a használatos névalak. Bizonyítékul hadd mu­tassuk be néhány falu nevének régi, okleve­lekben rögzített adatát: Bacsfa, 1319: Bochfolua, Beketfa, 1423: Beketfalva, Buda­­fa, 1463: Budafalwa, Csenkeszfa, 1300: Chenkezfalua, Csentőfa, 1554: Chenteffal­­wa, Csótfa, 1554: Chothffalwa, Vágkirályfa, 1412: Kyralfalua. A történeti és a mai adatok tehát azt bizonyítják, hogy »falva — fa rövidülés zaj­lott le. de arra is utalnak, hogy ez a változás csak a Dunántúlon, a Csallóközben és a Mátyusföldön következett be. Másutt ugyanis vagy megmaradt az eredeti -falva (például Péterfalva) vagy -falva)-fala módo­sulás történt. Ez utóbbira Gömörben talál­tunk számos példát: Abafala, Tamásfala (ma Rimaszombathoz tartozik), Bugyikfala, Forgácsfala. Még gyakoribb Erdélyben a Székelyföldön: Sándorfala, Telekfala, Pálfa­­la, Csekefala stb. Mindkét változás, a Tamásfalva)Tamás­fala, illetőleg a Sárosfalva)Sárosfa is nyelvi­leg kétségtelenül rövidülés. Ez a fajta jelen­két éves oszmán-török uralom alól való fel­szabadításának pedig a 300. évfordulóját ünnepeltük 1985-ben. Fennállásának első harmadában a város világtörténelmi jelentő­ségű események színhelye volt. A keresztény európai civilizáció védőbástyája (1545— 1663) a mohamedán oszmán-török biroda­lom terjeszkedésének útjában, szembeszállt és megállította az akkori világ legnagyobb és legjobban felszerelt hóditó seregét, mely Bécs elfoglalását tűzte ki céljául, és ezzel nagymértékben hozzájárult kora történelmé­nek alakulásához. Letiprása után pedig fon­tos szerepet játszott, mint a hódítók hídfőál­lása, ahonnan rablótámadásaikat és pusztító betöréseik sorozatát indították az északi és nyugati országrészek békés népei ellen." — olvashatjuk a könyv bevezetőjében, mintegy igazolásként, hogy e mű történelmünk közel másfél évszázadának megismeréséhez nyújt segítséget, felhasználva részben a törökor­szági, részben az európai levéltárakban félt­ve őrzött gazdag és igen értékes levéltári anyag iratait, melyek hosszú időkig szinte hozzáférhetetlenek voltak a kutatók számá­ra. Erről a tényről a következőképp vall Blaskovics József egyik hasonló jellegű könyvének előszavában: „Ezek az értékes források a legújabb időkig hozzáférhetetle­nek voltak történetírásunk számára, mert tanulmányozásuk leküzdhetetlen közigazga­tási, paleográfiai (írástörténeti) nyelvi nehéz­ségekbe ütközött ezért századokon át fel­dolgozatlanok maradtak." ség nem ritka a földrajzi nevek használatá­ban: Abaújvár)Abaúj, 1397: Cosatfalua- Kossut, Kisújszállás)Kísúj, Kézdivásár­­hely)Kézdi. Ezeknél még újabbak is akadnak. Ismerőseink nem ritkán arról számolnak be, hogy Magyarban, Lengyelben, Olaszban, sőt Spanyolban jártak. A Tamásfalva)Tamásfala rövidülés sza­bályosnak tekinthető, a mássalhangzó utáni -v- kiesés nem ritka nyelvjárásainkban: pit­­var)pitar, borotva.'borota, húsvét)húsét, lstván)lstán. Nehezebben magyarázható a Sá­rosfal va.'Sárosfa változás Horger Antal sze­rint a Sárosfalva először Sárosfala alakká rövidült, majd ennek utótagja, a -fala úgy­nevezett egyszerejtéssel -fa alakban szilár­dult meg. A Sárosfalva)Sárosfala)Sárosfa fejlődési sor azonban nem fogadható el több okból sem. A -falva és -fa változatok közé nem illeszthető be egy -fala variáns, mert a -fa utótagú helynevekben ilyen előz­mény egyetlen történeti adatban sem mu­tatható ki. Annál gyakoribb viszont a -falva -fa ingadozás ami a két változat közvetlen összefüggését bizonyítja. Erre az ingado­zásra hadd idézzünk egy történeti forrást (Tabellas universorum locorum Regni Hun­­garise) 1780—1781-bői, amelyben a „la­tin" és a magyar nyelvű helynevek felsorolá­sában többek között ilyen adatokat találunk A vaskos kötet bevezető tanulmányai nemcsak hogy végigkalauzolják az olvasót Érsekújvár elfoglalásának a történetén, ha­nem egyúttal szemléletes képet nyújtanak az újvári ejálet (az Oszmán Birodalom leg­nagyobb adminisztratív egysége) kialakítá­sáról, a helyőrség, a tisztségviselők és a polgári lakosság hétköznapjairól. Továbbá megtudhatjuk azt is, miként épült újjá a török expanziót követően a vár és a város, mely mintegy 6—7000 főnyi helyőrségnek nyújtott szállást és biztonságot. A szerző egyben bepillantást nyújt a török összeírások (defterek) rendkívül bonyolult írásmódja megfejtésének részleteibe és rej­télyeibe is. Az oszmán hatóságok a meghódított te­rületeken igyekeztek minél előbb kiépíteni saját közigazgatási rendszerüket azzal a céllal, hogy az állami jövedelmet képező törvényes adókat, tizedeket és illetékeket kivethessék. Mivel az oszmán hivatalos szervek a birodalom bármely részén azonos bánásmódban részesítették a hódolt lakos­ságot, ezért az okiratok talán támpontként szolgálhatnak más vidékek és országrészek hódoltsági korának náhijéhez (náhi: köz­­igazgatási egység, a matijárásnak felel meg.) A könyv értékét csak növeli a könnyebb eligazodást segítő török kifejezések termi­nológiai szójegyzéke, valamint a jegyzetek nagy száma, melyek fontos forrásként és oldalékként szolgálhatnak az Érsekújvár tör­ténetével foglalkozó kutatók számára. latin magyar Bacsfalva Bacsfa Egyházfalva Egyházfa Királyfalva Királyfa Papfalva Papfa Sárosfalva Sárosfa A latin változatnak minősült nevek termé­szetesen nem latin nyelvűek. A különbségté­telt nem magyarázhatjuk másként mint az­zal, hogy a lejegyző úgy ítélte meg az egy­más mellett élő — falva>-fa változatokat, hogy azok különböző szinthez tartoznak. Az egyik a „latin", a hivatalos, az „iradalmi" névréteghez, a másik, a -fa utótagú a helyi nyelvjáráshoz. — A -fala és a -falva típus összefüggése azért sem bizonyítható, mert földrajzilag egymást kizárják: ahol -fa van, ott nincs -fala, illetőleg fordítva: a -fala területén nem találunk -fa utótagú helynevet. A fentiek szerint tehát a Sárosfa közvetlen rövidülése a Sárosfalvának, s ugyanilyen mó­don redukálódott a típusba tartozó vala­mennyi — mintegy 230 — helynév. KÁZMÉR MIKLÓS Az oszmán expanziót bemutató remek tanulmányát a csaknem hetvenévesen nyugdíjba vonuló Blaskovics József maga rendezte sajtó alá, de megjelentetése csak­nem tíz évet váratott magára. Hites Kristóf Benedek-rendi szerzetestanámak, a Cseh­szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya és a Magyar Életért és Jövőért Mozgalom (USA) elnökének baráti segítsége tette le­hetővé e kötet magyar nyelvű tudományos segédanyagként való kiadását. Bár az Érsekújvári Múzeum az 1986-ban szerkesztett, de csak az ebben az évben megjelent Castrum Novum évkönyve har­madik kötete már közzétette magyar és szlovák nyelven Blaskovics munkájának első részét tudományos dolgozatként Érsekújvár az oszmán-török hódoltság korában (1663—1658) címen azzal a szándékkal, hogy folytatása a negyedik illetve az ötödik számban következik, mégis elszomorító az a tény, hogy épp őrá, e nagyszerű tudósra kell vonatkoznia annak a régi bölcs megál­lapításnak, mi szerint: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában!" Mivel népünk történetéből mentett ta­pasztalatok útmutatást adnak jövőnk meg­ismeréséhez, e könyv ismertetése tán le­hetővé teszi, hogy e nagyszerű tudományos munkát ne csak egy szűk réteg ismerhesse meg, hanem mindenki, aki szívén viseli hazája, szülővárosa sorsát, hiszen, ha egy ember nem ismeri a történelem gyökereit, akkor nemcsak azt nem tudja, hogy hová tart, hanem azt sem, hogy hol van jelenleg. Éppen ezért csak remélni lehet, hogy e mű kiadását nálunk is a hazai könyvpiacon mielőbb üdvözölhetjük, s így a könyvet — szakjellege ellenére — nemcsak a történe­lemkutatóknak s a szakembereknek aján­lom szíves figyelmébe, hanem a szélesebb értelemben vett olvasóközönségnek is. STRBA SÁNDOR r (Blaskovics József utolsó könyvéről) n

Next

/
Thumbnails
Contents